Képviselőházi napló, 1892. XXXIV. kötet • 1896. szeptember 3–október 3.

Ülésnapok - 1892-648

3^ 648. országos ülés 1896. szeptember érén, pénteken. De ily tág definicziók mellett kiszolgáltatnék a polgárok ezreit a királyi ügyésznek, hogy az legyen esküdt, a kit ő akar, és még inkább, liogy ne lehessen az, a kit ő nem akar. Mindezeknél fogva az, hogy az esküdtszék jótékonyan és a közvélemény teljes megnyugvása mellett fog-e működni, lényegében attól függ,, hogy milyen lesz az a szervezet, melyet ez intézménynek adunk. E javaslatnak e két vezérelve mellett vannak egyéb előnyei is. Jól emelte ki a miniszter űr, hogy a szóbeliség és közvetlenség diadala, a második fórumon való reprodukczió új vívmány, a melyet kicsinyelni különösen nekünk nem szabad, kik mindig a szóbeliség és közvetlenség előharczosai voltunk. A javaslatnak az előzetes letartóztatásra, a vizsgálati fogság elrendelésére és tartamára vonatkozó intézkedései is oly lényeges szabadsági garaneziák, a melyek egy állam életében nem ritkán döntő fontosságúak. Ha'adást jelent ez a mai állapottal szemben, midőn letartóztatható és vizsgálati fogságba vethető bárki és fogsága tarthat, a meddig tetszik. Ez kétségtelenül nagy haladás. Az előzetes letartóztatásból, a vizsgálati fogságból vagy az ártatlanul elítéltek büntetéséből származó kártalanítás elvének felvétele — bár a kártalanítás elég szűkmarkúan van mérve — szintén előnyei e javaslatnak. T. ház ! Hátrányairól is meg kell hogy emlékezzem, hogy azután a mérleget magamnak le tudjam vonni. Már e helyütt konstatálom, hogy a javaslat főczélja a jogegység létesítése, fővezérelve a vádak érvényesülése és az es kiidtbíróság szervezete, három olyan momentuózus ténykörülmény, mely mindenesetre dominálja meggyőződésemet akkor, midőn a javaslat hátrányaival szemben a mérleget levonni akarom. A javaslat hátrányai első sorban a következők. Lehetetlen észre nem venni, hogy a hatáskörről szóló törvény, az életbeléptetési törvény és az esküdtbírósági szervezetre vonatkozó törvény még nem feküdvén mint javaslat a képviselőház előtt, ezen kérdések ma a képviselőház bírálatának tárgyát nem képezhetik, pedig döntő fontosságuk több mint nyilvánvaló. Igaz, hogy meg lehet ezen kérdéseket külön is oldani. Van rá törvényhozási példa más államokban is. Egy dolog, a mire nincs példa, és a mi nem helyes, az, hogy a szervezeti javaslat, ha már együtt nem tárgyaltatik is, legalább együtt előterjesztve nincs. A jogászember előtt alig szükséges vitatni, hogy döntő fontosságú az én elhatározásomra, hogy például a járásbíróságok kompetencziája miként állapíttatik meg, (Helyeslés a szélső baloldalon.) és a járásbírósági eljárás miként szabályoztatik. Döntő fontosságú, hogy mit akarok a járásbírósági eljárás alá utalni, mert ha esetleg a három, négy, öt éves szabadságvesztéssel büntetendő cselekményeket a járásbírósági eljárás alá akarjuk sorolni, akkor már a járásbírósági eljárásban kontemplált azon biztosítékok, melyek itt nyújtva vannak, semmiesetre sem fognának engem kielégíteni, mert itt nincs kötelező vizsgálat, nincs előnyomozat, nincs a vádnak, nincs a védelemnek kötelezettsége, a felebbezés nem a királyi táblához, hanem a törvényszékhez történik. Tehát tudnom kell ily kevés garancziával ellátott eljárás mellett, vájjon mely büntettek és vétségek lesznek odautalhatók. Az esküdtbírósági eljárásra vonatkozólag a jogorvoslati rendszer, lényegében összefügg azon kérdéssel, vájjon mily területére a bűntetteknek és vétségeknek akarjuk az esküdtbíróságot kiterjeszteni. (Igás! Úgy van! a szélső baloldalon.) Kétségtelen, hogy az a mulasztás, hogy az a két szervezeti javaslat előttüuk nem fekszik, hátránya a törvényjavaslatnak. De a törvény zárhatározataiból is kitűnik, nem is lehet kétség s alkalmat fog keresni magának úgy a miniszter úr, mint az előadó úr is annak konstatálására, hogy a bűnvádi perrendtartásról szóló törvény, szervezeti törvény és a hatásköri, illetőleg életbeléptetési törvény nélkül életbe sem léphet. Az életbeléptetési törvénynek már nomenklatúrája is bírja annak szankezióját, hogy csak azzal léphet életbe; másrészt, ha az esküdtbírósági intézményt állítjuk be a javaslatba, az addig nem fungálhat, mí^ az esküdtbíróságot nem szervezzük. Engem is csak az az egyedüli tény nyugtat meg, hogy magamnak és a képviselőháznak is alkalom fog kínálkozni arra, hogy úgy a szervezeti, mint az életbeléptetési törvényt a már megalkotott törvény helyes elveihez képest annak idején megalkossuk, mikor az a törvényhozás komoly munkálkodásának tárgyát fogja képezni. De a javaslatnak nemcsak ezek a hátrányai. Közéletünkben, társadalmi életünkben nem jelentéktelen szerepet játszanak a kihágások. Nemcsak a közigazgatási hatóságokhoz utalt kihágások, hanem ott vannak a jövedéki kihágások, hol számtalan üldözésnek van az ember kitéve. Ezekre nézve az eljárás a jövendőben is elkülönítve marad. Pedig egy kódexnek az lenne a törvényalkotási hivatása, hogy azon a jogterületen, a melyet érint vagy felölel, minden intézkedést magába foglaljon. Azért kódex, hogy minden ilyen természetű eljárás, a mely bűntényekkel és bűnvádi eljárással kapcsolatos, egy és ugyanazon törvényben nyerjen megoldást. De itt van például — jogászemberek előtt bizonyára ismeretes — a kereskedelmi vétségekre vonatkozó eljárás.