Képviselőházi napló, 1892. XXXIV. kötet • 1896. szeptember 3–október 3.

Ülésnapok - 1892-647

647. országos ülés 1896. szeptember 3-án, esütÖrtÖkon. 17 jövőre nincs a mai bizonytalanságnak kitéve, (Helyeslés jobbfelöl. Nyugtalanság a szélső baloldalon.) sem a változó kormányok netalán változó felfogásától nem függ, hanem a törvényhozások kezébe van letéve a lehetőség, hogy mihelyt a felvétel törvényes akadálya megszűnik, feltéve, hogy a többi monetárius és gazdasági körülmény is megfelelő, a készfizetés felvételét azonnal elrendelhetik. T. ház! Nem tekinthetem feladatomnak, hogy az; itt csak vázlatosan, de minden főpontjában felemlített kiegyezési eredményeknek indokolásába bocsátkozzam. Méltóztassék azért megengedni, hogy csak azt a meggyőződésemet fejezzem ki, hogy ezek a megállapodások annyi előnyt foglalnak magukban, hogy azoknak törvényhozási úton leendő mielőbbi életbeléptetése mindkét államra nézve egyaránt kívánatos, annál inkább, mert e megállapodások megfelelnek az igazságosság és a kölcsönös méltányosság követelményeinek s így lehetővé tevén, hogy a két állam gazdasági téren békésen tovább együtt működjék, alkalmasak arra, hogy alapját képezzék hosszú évtizedeken át a két állam anyagi prosperitásának. (Helyeslés jőbbfélől.) Ezekután, t. ház, nem marad más hátra, mint az, hogy visszatérve a költségvetésre, kérjem a t. házat, hogy miután mind a két előterjesztés, a melyet benyújtani bátor voltam, ki van nyomatva, méltóztassék intézkedni, hogy kiosztassanak és előzetes tárgyalás végett a pénzügyi bizottsághoz utasíttassanak. (Élénk helyeslés és éljenzés jobbfelöl.) Elnök: A beadott pénzügyminiszteri előterjesztések . . . Ugron Gábor : Szót kérek ! Ahhoz akarok szólani, hogy mi történjék az előterjesztésekkel! Elnök: Jó, de nekem csak meg kell tennem a propozicziómat. (Zaj. Sálijuk! Halljuk!) Javaslom, hogy a ház rendelje el, hogy a két előterjesztés előzetes tárgyalás végett a pénzügyi bizottsághoz utasíttassék. (Helyeslés jobbfelöl.) Ugron Gábor: T. ház! (Zaj. Halljuk! Halljuk!) A pénzügyminiszter úr expozéját a költségvetés benyújtása alkalmával felhasználta arra, hogy a kiegyezési tárgyalások meneteléről, az azokban elért megállapodásokról nyilatkozzék. Sajnálattal kell kijelentenem, hogy a pénzügyminiszter úrnak káprázatra és szemfényvesztésre fektetett költségvetése..._ (Ellenmondások és derültség jőbbfélől!). . . Önök jámbor megelégedettségükben jókedvűek és elszörnytíködésüknek egyszerre adják tanújelét. Ennek helye lett volna akkor, midőn a pénzügyminiszter úr a költségvetés rendén bejelenti, hogy a vasúti beruházási költségek csak 40 millió forintra rúgnak, pedig mindnyájan tudjuk, hogy ez év elején csak azok az adósságok, melyek Baross EÉPVH. NAPLÓ. 1892—97 XXXIV. KÖTET. Gábor minisztersége idejéből fennálknak, 36 millióra rúgtak és ma 34 milliót tesznek. Azt kérdem a t. háztól., ha ezen összegek ki fognak fizettetni, abból a hatmillió forintból fognak a vasutaknál szükséges beszerzések, pályaudvarkibővítések stb. eszközöltetni ? Tehát ne tessék elszőrnyuködni, midőn látszatról és káprázatról beszélek, mert ezen egész művelet nem tesz egyebet, mint mikor Bukovai Abszenczius zálogczéduláinak egész összegét nem tudja beváltani, annak csak csekély részét váltja be, a többit künn hagyja a forgalomban és újabb adósságokat csinál. (Derültség a szélső baloldalon.) De, t. ház, ezen költségvetés kapcsán a kormány a kiegyezési tárgyalásokról is szólott. Egész komolysággal, mosolygás nélkül, mintegy bizonyos indignáczióval állítota a pénzügyminiszter úr, hogy a quóta kérdésében a kormány semmi állást nem foglalt, senkivel sem tárgyalt, mert ez iránt az intézkedés a quótabi/.ottságot illeti meg. Hát, t. ház, miután a miniszter úr ezt állítja, komoly valóságnak kell hogy vegyem. Miért áll egy minisztérium az államügyek élén ? Azért-e, hogy a legfontosabb nemzetközi tárgyalásokat ne vezesse és befolyásolja ? Vájjon a parlamentarizmus természetéből nem az folyik-e, hogy a parlament kiküldi a maga közegeit, hogy a tárgyalásokat felvegyék és vigyék, de azon tárgyalásoknak irányt ad a kormány és nyomatékot kölcsönöz a parlament? Hová jutunk el, ha a kormány a többség által kiküldött bizottságának munkálatát kellő erélylyel nem támogatja, annak a kellő súlyt nem kölcsönzi, és a quóta-bizottság hoz határozatot határozatra, a mely határozatokat az országnak komolyan kellene vennie, de senki komolyan nem veszi, mert mindenki tudja azt, hogy be fog következni idő, a mit mesterségesen állítanak elő, hogy ha a quóta tárgyalásaira kiküldött bizottságok nem fognak megállapodni, akkor a kormányok veszik kezökbe az ügyet, csak hogy a kormányok akkor röviden, egymás közt való tárgyalással, a parlamenti bizottságok hatékony közbejöttének kizárásával oldhassák meg a quóta kérdést. A kormány ezen eljárását semmiképen sem helyeselhetjük és a kormánynak álláspontja keli, hogy legyen a quóta kérdésében, ha kormány, nem pedig egyszerűen labda. (Úgy van! Úgy van! a szélső haloldalon.) Ha álláspontja van, azt az országnak ismernie kell, (Úgy van! a szélső baloldalon.) mert Ausztriában a kormány a maga álláspontját elfoglalta, az egész közvéleményt harczi riadóval a saját támogatására felébresztette, (Űgy van! a szélső baloldalon.) sorakoztatta és vezette, itt pedig a quóta összes tárgyalásainál . . . 3