Képviselőházi napló, 1892. XXXIV. kötet • 1896. szeptember 3–október 3.
Ülésnapok - 1892-647
\ g 647. országos ülés 1896. ssstptímber 3-án, csütörtökön. felelni. (Helyeslés jobhfelől.) Ez az egyik. A másik pedig az, hogy a privilégiumért a bank megfelelő fináncziális ellenszolgáltatást adjon az államnak. Hogy e czélt elérhessük, és tekintettel arra, hogy a Magyarország által önállólag adott bankprivilégium értéke évről-évre emelkedik, követelnünk kelleit a banktól első sorban azt, hogy legfőbb intéző testületében, vagyis a főtanácsban magyar és osztrák állampolgárok egyenlő számban vegyenek részt. (Helyeslés jobbfelöl. Nyugtalanság a szélső baloldalon.) Tekintettel továbbá azon nagyfontosságú állami feladatokra, melyek a bankra várnak, követelnünk kellett, hogy a kormány befolyása a legfőbb bank-funkczionáriusok szabad és semmiféle javaslatokhoz sem kötött kinevezése által emeltessék; hogy a kormány felügyelete és ellenőrzési joga a kormánybiztosok hatáskörének tágítása által terjesztessék ; hogy az igazgatóságok hatásköre, a menynyiben ez a bank egységes vezetésével összeegyeztethető, kiterjesztessék, és végre pénzügyi szempontból követelnünk kellett azt, hogy a bank-privilégiumnak ellenértéke egyrészről a tőkekamat hanyatló irányzatának, másrészről pedig a bank-privilégium valódi értékének megfelelően állapíttassák meg. Ezek azok a föltételek, t. képviselőház, a melyek mellett egyedül lehetnék azon helyzetben, hogy a privilégium megújításához vagy új privilégium megadásához hozzájáruljak. Ezeken kivűl azonban van nekünk magyaroknak egy, az osztrák kormánynyal rendezendő specziális kérdésünk, a mely vonatkozik a 80 milliós bankadósságra, és a melyben arra kell törekednünk, hogy a bank nyereségéből származó particzipácziónk nem mint eddig, egész összegében fordíttassék a 80 milliós adósságból bennünket terhelő quótának törlesztésére, hanem csak oly mérvben és arányban, a melyben azt az e tárgyban létrejött 1878. évi törvény meghatározza. (Helyeslés a jobboldalon.) A valutaügyre nézve először is megállapodás jött létre az osztrák kormánynyaí, hogy a sóbányautalványokkal kapcsolatban forgalomban levő állami jegyek az osztrák kormány által saját költségére be fognak vonatni. (Helyeslés.) Másodszor, hogy a még künn levő 112 millió forintnyi államjegy közös költségen, 30-as és 70-es arányban, szintén be fog vonatni. A forgalomban ennek a hiánya pótoltatni fog 80 millió forint erejéig ötforintos bankjegyekkel, — mivel e pénz a köaönség által nem nélkülözhető, — és másodszor 32 millió forint erejéig ötkoronás ezüst váltópénznek forgalomba hozatala által és így a bankjegyek, valamint a banktól elvonandó ezüst ellenében 20 koronás aranyérmek teendők le a banknál, úgy, a mint az eddig is történt. Ezzel két czélt érünk el: (Halljuk! Halljuk!) először a bank aranykészletét erősbítjük, a mire a valutarendezés szempontjából törekednünk kell, másodszor az ezüstkuráns kérdésének megoldására teszszük meg az első lépést, a mennyiben bizonyos mennyiségű ezüstöt a banktól elvonunk. Igaz, hogy még ez esetben is több mint 90 millió forintnyi ezüst marad a bank birtokában, de ennek rögtönös elvonása, elárusitása teljes lehetetlenség azon nagy veszteségek miatt, a melyek e 8T ihy nagy lépéssel kapcsolatosak, és így nem marad más hátra, mint az, hogy az ezüstkuráns kérdésének szukczesszive való megoldásába belenyugodjunk, mely felfogásom szerint teljes biztonsággal be fog következni a valutarendezés megtörténte után, mert minden rendezett valutájú államban a váltópénznemek szükséglete évről-évre növekszik. Ismeretes, hogy a 200 milliónyi államjegy, melynek bevonásáról az 1892-iki törvény rendelkezik, tényleg bevonatott és a müvelet a nyár folyamán befejeztetett; de a művelet folytatására hiányozván a törvényes alap, annak a veszélynek voltunk kitéve, hogy esetleg a forgalomba ismét nagyobb mennyiségű államjegy juthat be. Megtörténhetett volna pedig ez úgy, hogy a beváltásra prezentált sóbányautalványok a forgalomból kimennek, de helyüket a mai törvények szerint állnmjegyek foglalták volna el. Hogy ezt az eshetőséget megakadályozzam, megtettem, a mit adminisztratív úton tenni lehetett, tudniillik az állam szabad kezelése alatt lévő, tehát nem valuta aranyból bizonyos mennyiséget deponáltam a banknál mindenkori visszavehetés feltétele alatt. Az így nyert bankjegyekre sóbányautalványokat vásároltam, melyek 3 x /2 százalékkal kamatoznak és ezeket tartom mindaddig, míg végleges bevonásuk iránt az osztrák kormány intézkedni fog. így elértem azt, hogy az államjegyek forgalmának emelkedése megakadályoztatik, az arany pedig úgy kamatozik, a hogy azt effektív arany alakjában kamatoztatni nem lehet. Végűi bátor vagyok még egy nagyfontosságú megállapodást bejelenteni, szintén a valutaügyre nézve, mely abban áll, hogy a készfizetések felvételének határideje fiixiroztatott. (Halljuk! Halljuk!) Nem naptárilag ugyan, mert nem ismerjük a jövőben kifejlődő körülményeket, és ennélfogva a felvétel határnapja ma uaptáiilag még meg nem állapítható, de fixiroztatott az által, hogy a két kormány kötelezettséget vállalt arra, hogy mihelyt a készfizetések felvételének törvényes akadálya, vagyis a kényszerforgalom megszűnik, a két kormány haladéktalanul köteles előterjesztést tenni a maga törvényhozásának a készfizetések felvétele tárgyában. Ezáltal elérjük, hogy a készfizetések felvételének ideje
