Képviselőházi napló, 1892. XXXIV. kötet • 1896. szeptember 3–október 3.

Ülésnapok - 1892-658

íáo8. országos illés 1896. október 1-éii, csütSrtSkSn. ,83 dalommal érintett mert rövid — vagy inkább mondhatnám hosszú — 22 esztendei politikai pályám alatt e képviselőházban meggyőződtem arról, hogy Magyarországon a legtöbb sérelmet mindig az államférfiak meghunyászkodása okozta. Minden kormányunk még eddig félt határozottan szint vallani; sohasem mert tanácsot adni olyat, a mely nemzeti önállóságunk ügyét előmozdította volna, hanem igenis vállalkozik arra, hogy hivatalban legyen, az ország ügyét úgy a hogy keresztíílvezesse, de az ország érdekeinek szolgálatában bizony vajmi keveset tett. Ez mindig megtörtént; megtörtént különböző okokból, a melyeket én, nehogy elnöki megrovásnak tegyem ki magamat, itt fejtegetni nem fogok. Ezen előadás után röviden felolvasom interpellácziómat, a melyet a miniszterelnökhöz s általa az összkormányhoz intézek. (Halljuk!) »Kérdések a miniszterelnökhöz és általa az egész kormányhoz. 1. Az Orsován lefolyt ünnepélynek miért nem volt magyar nemzeti jellege, holott a Vaskapunál keresztülvitt munkálatokat a magyar országgyűlés által alkotott és a magyar király által szentesített törvény alapján kizárólag a magyar állam végezte? 2. Volt-e előzetesen tudomása a magyar kormánynak arról, hogy az ünnepélyt megnyitó beszédben a magyar állam megemlítve sem lesz, a beszéd nem magyar nyelven tartatik és hogy a magyar állam külső jelvényei mellőztetnek? Ha volt előzetes tudomása ezekről, hozzájárúlt-e ahhoz, hogy a magyar nemzet önérzetét és a magyar állam tekintélyét ily módon megsértsék és lealázzák ?« (Élénk helyeslés a bal- és ssélső baloldalon.) Elnök: Kiadatik a miniszterelnök úrnak. Következik az ugyanezen tárgyra vonatkozó interpellácziója gróf Apponyi Albert képviselő úrnak. (Halljuk ! Halljuk !) Gr. Apponyi Albert: T. képviselőház! (Bálijuk! Halljuk!) Én abban a tekintetben szerencsésebb helyzetben vagyok, mint az előttem szólott t. képviselő úr, hogy én bár nem hivatalosan, tehát nem is a hivatalos egyéniségekkel egy hajón, de mégis szemlélője voltam az orsovai ünnepélyeknek (Halljuk! Halljuk!) s megvallom, a mily önérzettel mentem azokra az ünnepélyekre mint magyar ember, a mennyire örültem, hogy azt büszkén fogjuk bemutathatni a nagyrészt külföldiekből álló közönségnek a magyar tudásnak, a magyar áldozatkészségnek, a magyar munkának ezt a nagy sikerét, épúgy a megalázásnak érzetével tértem vissza, a midőn láttam, hogy a magyar munka ezen ünnepélyén Magyarországnak mint önálló szuverenitásnak kidomborítása ép ott hiányzott teljesen, a hol ez egyedül juthatott volna kifejezésre, (Úgy van! bálfelöl.) Két konkrét sérelemre alapítom ezt a megfigyelést és két konkrét sérelemre, illetőleg azok okaira nézve kérek felvilágosítást. Azokon a hajókon, a melyek a megnyitási ünnepélyen hivatalosan résztvettek, különösen pedig azokon a hajókon, a melyeken a magyar állami szuverenitásnak minden tényezője egybe volt gyűlve, a melyeken a magyar király és a magyar országgyűlés mindkét házának küldöttsége helyet foglalt: ezeken a hajókon Magyarországnak állami és nemzeti lobogója egyáltalán hiányzott. (Felkiáltások balfelől: Ah! Szégyen, gyalázat!) Münnich Aurél: A »Szófia« hajón volt, határozottan volt! Hodossy Imre: Talán eldugták! Elnök '- Kérem a képviselő urakat, hagyják a szónokot, folytassa beszédét. ( Gr. Apponyi Albert: Ha azt a felvilágosítást fogom nyerni a t. kormány részéről, hogy ezeken a hajókon, melyeken az állami szuverenitásnak összes tényezői egybe voltak gyűlve, a magyar állami és nemzeti lobogó, még pedig megfelelő helyen ott volt, akkor szívesen fogom elismerni, hogy tévedtem; csak kongtalálom, hogy én nem láttam, és hasonló helyzetben voltak többen. Abban a körülményben pedig, hogy a magyar állami lobogó ezeken a hajókon, vagy a mint én láttam, épen nem, vagy mindenesetre nem oly helyen volt jelen, a mely megillette volna, nemcsak a jogos nemzeti önérzet megsértését látom, hanem egyenesen közjogi sérelmet is. Az 1848 : XXI. törvényczikk világosan megmondja, hogy minden nyilvános ünnepélyek alkalmával és minden magyar hajókon a nemzeti lobogó éa ország czímére használtassék. E rendelkezés az én • éleményem és azt hiszem, hogy minden helyes törvénymagyarázat szerint nem tekinthető abrogáltnak azáltal a későbbi törvény által, mely a kereskedelmi és egyáltalán az ország határain túl folytatott hajózásra nézve egy új 'kereskedelmi lobogót állapított meg. Mert az olyan parancsoló törvénynek/minő az 1848 : XXI. törvényczikk, tisztán következtetés útján való abrogálása jogilag el nem ismerhető, és mert ezzel a törvénynyel az újabb közös kereskedelmi lobogó használatára vonatkozó törvény rendelkezései egyáltalában nem állnak ellentétben, e két törvény együttesen és egymás mellett végrehajtható. De, t. ház, ha a lobogók használatától és mellőzésétől eltekintünk is, egy második, még pedig igen jelentékeny sérelmet találok abban a legmagasabb beszédben, melylyel a király ő Felsége a tulajdonképeni ünnepi cselekményt megnyitotta. Ennek a beszédnek idevonatkozó része szószerint így hangzik : »A munkálatok, melyeket a Berlinben összegyűlt areopág AusztriaMagyarországra bízott, be vannak fejezve, az