Képviselőházi napló, 1892. XXXIV. kötet • 1896. szeptember 3–október 3.

Ülésnapok - 1892-658

jg^ 658. országos fllés1S9fi. október 1-én, csütörtökön. utolsó akadályok, melyek a szabad forgalomnak a nagy folyam folyásában útját állották, el vannak hárítva. Büszkék lévén arra a hivatásra, mely nekünk osztályrészül jutott, az új utat megnyitottnak nyilvánítjuk stb.« A ki, t. ház, ezt az előadást olvassa vagy hallja, lehetetlen, hogy belőle más benyomást merítsen, mint azt, hogy nem csupán az európai megbízás adatott az osztrák-magyar monarchiának, hanem hogy a munkálatokat is az osztrákmagyar monarchia hajtotta végre, holott az 1888. évi XXVI. törvény alapján egyedül Magyarország vállalta el ezeketa munkákat és egyedül Magyarország hajtotta végre azokat eszével, tudásával, munkájával, áldozatkészségével. Önkéntelenül fölmerül az a kérdés: minő felfogás alapján történhetett, hoi.»,y abban az ünnepélyes pillanatban, midőn a fejedelem az új csatornát a forgalomnak átadta, egy szóval sem nevezte meg azt, a ki a munkát végrehajtotta, egy szóval sem emlékezett meg arról, hogy ez Magyarország munkája, hogy ezzel Magyarország ajándékozta meg a müveit világot és a forgalom érdekeit. Tisztán feledékenységből ? Ez nem képzelhető. Tisztán a dolog fontosságának fel nem ismeréséből? Hiszen ezen mun kálatok világtörténelmi jelentőségére kár egy szót is pazarolni. Ezeknek végrehajtása Magyarországnak egy oly ténye, melylyel magának az európai népcsaládban méltó elismerésre és dicsőségre szerzett igényt. Ezt csak nem kívánták eltakarni? Igen, de Magyarországnak ez a szereplése, az a tény, hogy Magyarország egymagában vállalta el ezen munkálatok végrehajtását, egyszersmind Magyarországnak, mint nemzetközi egyéniségnek, a magyar nemzetnek, mint nemzetközi alanynak való elismerését jelenti, Magyarországmik európai helyzetét jelképezi. Ilyen alkalomnál Magyarországról hallgatni, ilyen alkalomnál ezt a minden egyebek előtt fontossággal biró tényt mellőzni, ez, t. ház, nagyon hasonlít ahhoz a törekvéshez, hogy Magyarországot, midőn bármely nemzetközi cselekményről vau szó, egészen az osztrák-magyar monarchiának köpenyege alá kívánják elrejteni, (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) és Magyarország nemzetközi individualitását tagadni, vagy legalább el nem ismerni. (Igaz! Ügy van! a bal- és szélső baloldalon.) T. ház! Valóban sajnálom, hogy ily szomorú benyomásokkal kellett annak a nagy munkának befejezéséről, e befejezésnek ünneplésére szánt cselekményekről hazatérni; valóban sajnálnunk kell, hogy midőn magyar hajókon a magyar király a magyar észnek, a magyar munkának, a magyar áldozatkészségnek egy monumentális alkotását nyilvánítja befejezettnek, hogy akkor Magyarországról hivatalosan egy szó említést sem hallunk. És hol, minő területen, Európának minő részében történik ez a mulasztás s hazánk minő részéhez közel? Nemde ép azokon a területeken, épen az ország azou részeihez közel és talán ép azon szomszédokkal szemben, a kiknek országaiban Magyarországnak, mint nemzeti egységnek és mint önálló államnak megszilárdulása ellen fondorlatok folynak, és azoknak a magyar honpolgároknak tőszomszédságában, a kik előtt leginkább szükséges minél erőteljesebben és minél fényesebben kidomborítani a magyar nemzeti és állami egyéniséget. (Igaz! Ügy van! a bal- és szélső baloldalon.) Én tehát, t. ház, ezeket a mulasztásokat, melyeket felsoroltam, nemcsak közjogilag sérelmeseknek, hanem megbocsátbatlan politikai hibáknak is tartom, és azért a következő interpellácziót vagyok bátor a miniszterelnök úrhoz intézni. (Halljuk! Halljuk! Olvassa): »Interpelláczió a miniszterelnök úrhoz. 1. Volt-e a miniszterelnök úrnak előzetes tudomása arról, hogy a Vaskapu megnyitásának ünnepélyén résztvett hajókon, különösen pedig király ő Felsége hajóján és a magyar országgyűlés hajóján magyar lobogó nem tűzetett ki? 2. Gyakorolta-e a miniszterelnök úr alkotmányos befolyását a király ő Felsége által elmondandó ünnepi beszéd szövegének megállapítására? Nevezetesen hozzájárult- e ahhoz, hogy a legmagasabb beszéd nem is érintette Magyarország döntő szerepét az alsódunai munkálatok végrehajtásában, holott ezt a művet az 1888. évi XXVI. tcz. alapján Magyarország egyedül kizárólag saját erejéből vitte keresztül? 3. Ha mindezek a miniszterelnök úrnak alkotmányos befolyása mellett történtek, mivel tudja azokat igazolni ? Ha pedig befolyása nélkül, mivel indokolja tartózkodását és minő álláspontot foglal el e sérelmes tényekkel szemben ?« (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Elnök: Az interpelláczió közöltetik a miniszterelnök úrral. Következik Ugron Gábor képviselő urnak ugyanezen tárgyra vonatkozó interpellácziója. Ugron Gábor: T. ház! Előttem szólott t. képviselőtársaim beszédei után kevés maradott fenn nekem, a mit interpelláczióm megtétele alkalmából el kell mondanom. (Halljuk!) T. képviselőtársaim egyedül azt hagyták ki, hogy Magyarország a maga ezredéves ünnepélyének egyik pontjául avatta fel a Vaskapu megnyitását. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Magyarország a maga ünnepélyének vezetésére a miniszterelnököt hatalmazta fel; Magyarország területén Magyarország ezredéves fennállása emlékére ületett meg ez az ünnepély, a melyen Magyarországot egyszerűen eltüntették. (Úgy van! a szélső baloldalon.) A Magyarország területén körülöttünk élő népeknek nagy elégtételére az