Képviselőházi napló, 1892. XXXIV. kötet • 1896. szeptember 3–október 3.

Ülésnapok - 1892-658

658. országos ülés 1S96. október 1-én, csütörtökön. J77 komolyan akarta a törvényjavaslatot tärgyaltatni; természetesen nem teheti magáévá azokat a módosításokat, a melyeket a főrendiház eszközölt. (Helyeslés jóbbfelöl.) Ugron Gábor: T. ház! Személyes kérdésben kérek szót. A miniszterelnök úr azt mondta, hogy a főrendiházi ellenzék, a mely e javaslatát megbuktatta, velem van egy véleményem. Én ezt határozottan valótlannak jelentem ki ; mert épen tegnap a főrendiházi ellenzék, a mely azt a javaslatot megbuktatta, vette fel a törvényjavaslatba azt a módosítást, gróf Zichy Nándor indítványára, hogy a ki a Magyarország és Ausztria közti kapcsolatot megtámadja, annak eo ipso legyen semmis képviselői megbízatása. (Úgy van! a szélső haloldalon.) A t. ház tehát ebből megítélheti, hogy én, a ki mindig az Ausztriával fennálló közösügyi törvények megváltoztatását követeltem, lehetek-e &gy állásponton a főrendiházi ellenzékkel? Másfelől igaz, hogy az egyházpolitikai törvényeket elleneztem, csakhogy azok az urak a revízió mellett vannak, én pedig, mint köztudomású, a revízió ellen nyilatkoztam. (Élénk helyeslés a balés szélső haloldalon.) B. Bánffy Dezső miniszterelnök: T. ház! A főrendiházi tárgyalások alkalmával a gróf Zichy Nándor indítványára a törvényjavaslatba bevett módosításokat a kormány nemcsak hogy nem helyeselte, hanem ellenkezőleg, az ott levő igazságügyminiszter azok ellen szólt. Azonban a főrendiház által kihagyott szakaszok ugyanazok, melyek ellen itt Ugron Gábor képviselő úr állást foglalt. Ebből, t. ház, igen határozottan következik, hogy nem a Magyarország és Ausztria közt levő viszonyról van szó, hanem az illető törvényjavaslat 3. §-inak néhány pontjáról és annak 109. és 170. §-áról. Ezek a szakaszok azok, melyek Ugron Gábor képviselő úrnak nem tetszettek, akkor, midőn a javaslat e házban tárgyaltatott; ezek azok, melyeket a főrendiház mellőzött és ezek mellőzése miatt nincs a kormány most abban a helyzetben, hogy a törvényjavaslatot törvényerőre emelkedni engedje. (Helyeslés jobbfelöl.) Helfy Ignácz: Miután végre-valahára a duellum a miniszterelnök úr és t. barátom Ugron Gábor közt be lett fejezve, engedje meg nekem a t. ház, hogy én is néhány rövid megjegyzést tegyek a t. miniszterelnök úrnak a mai ülésen tett első nyilatkozatára. (Halljuk! Halljuk!) Mindenekelőtt nem fogadhatom el érvül azt, a mit a t. ministerelnök úr mondott, hogy miután tegnap a főrendiházban meginterpellálták, kellett az interpellációra válaszolnia. Én a főrendiháznak mindegyik tagjáról fölteszek annyi érzéket, hogy ha a miniszterelnök úr nyíltan megmondta volna, hogy: nagyon sajnálom, uraim, KÉPVH. NAPLÓ. 1892 — 97. XXXIV KÖTET. e kérdésre itt e házban nem válaszolhatok, önök be fogják látni, hogy ez olyan kérdés, mely elsősorban a képviselőházat illeti, a holnapi napon ott nyilatkozni fogok, az egész főrendiház ezt természetesnek találta volna. A mi a t. miniszterelnök úrnak a kúriai bíráskodásról szóló törvényjavaslattal szemben követett eljárását illeti: nincs az az ékesszólás, mely a kormányt felmenthetné azon vád alól, hogy itt csakugyan olyan játékot játszott, melyre a ház rá nem szolgált. Ismételve kijelentette a t. miniszterelnök úr, hogy a kúriai bíráskodásról szóló törvényjavaslatot mindenesetre még ez országgyűlés alatt törvényerőre akarja emelni. A mint tudott a kormány gondoskodni máskor, gondoskodhatott volna most is arról, hogy a törvényjavaslat pártolói lehetőleg teljes számban jelen legyenek. Hivatkozott a t. miniszterelnök úr arra, hogy már máskor is történt, sőt többször is történt az utóbbi időkben, hogy egyházpolitikai dolgokban a főrendiház ellenzéke az első és második szavazásnál többségben volt. Igen ám, de nem 40 — 50 szavazattal, mint tegnap, hanem néhány taggal. És ezt ne méltóztassék oly könnyedén venni. Ha a kormány a maga részére kedvezőnek találja azt, hogy egy nagy választási harczba belemenjen közvetlenül egy csúfos megveretés után : ez az ő dolga, de én megvallom, hogy mint kormány ily ambicziót nem táplálnék. Hanem van ennek egy sokkal komolyabb oldala, ez kihat az egész országra. Éveken át küzdöttünk az egyházpolitikai javaslatokért. Nagynehezen óriási erőfeszítéssel és önfeláldozással, pártok felbomlasztásával, az országos közvélemény felkarolásával keresztú'lvittük azokat, de alakúit azokkal szemben egy párt, a mely engedni nem akar, a mely nem akar meghajolni még a szankczionált törvények előtt sem, a mely folytatni, megújítani akarja a küzdelmet, me'y zászlójára tíízi a felekezeti izgatást, és mégis a választások idején a t. kormány megengedi, hogy ez a párt táplálékot nyerjen egy oly diadalból, melyet most kürtölni fog országszerte. (Felkiáltások a szélső baloldalon : Paktálni fog vele!) Én elhiszem azt, hogy a kormánynak nem volt hatalmában most mindjárt első ízben altöbbséget biztosítani, de ha ebben nem volt biztos, nem lett volna szabad megengednie, hogy ezen javaslat ott most egyáltalán tárgyaltassék, annál kevésbbé, miután már akkor el volt szánva az országgyűlés feloszlatására. Hát mire való volt az országgyűlés feloszlatása előtt ezt a javaslatot egy bukásnak kitenni ? Magára a feloszlatásra nézve tulajdonkép én semmiféle indokot nem kértem volna a t. kormányelnök úrtól. Senkisem kételkedik abban, hogy az országgyűlés feloszlatása ő Felsége feles