Képviselőházi napló, 1892. XXXIV. kötet • 1896. szeptember 3–október 3.

Ülésnapok - 1892-658

178 e5S- országos ülés 1896. október 1-én, csütörtökön. tétlen joga és az sem szenved kétséget, hogy minden parlamentáris kormány a maga belátása szerint igyekszik a Felség által ezen jogot érvényesíteni. De a t. miniszterelnök úr felhozott egy olyan érvet, mely bővebb magyarázatot követel. Azt méltóztatott ugyanis mondani, hogy tájékozta magát előbb az iránt, hogy mily garaneziákat nyerhetne arra nézve, hogy a költségvetést még ezen az országgyűlésen letárgyaltassa, és meggyőződött arról, hogy ez lehetetlen. Én ugyan nem tudom, mit ért a t. miniszterelnök úr ezen kifejezés alatt, hogy garaneziákat keresett, hogy hol és milyen garaneziákat keresett? Én azt hiszem, hogy tukrjdonkép elegendő garaneziája volt — a mennyiben egyáltalán lehet ilyesmiről beszélni, erkölcsi garancziának elegendő volt — az a tény, hogy az ellenzék a majdnem hatszáz szakaszra terjedő hosszú bűnvádi javaslatot rövid néhány nap alatt keresztűleresztette, sőt nagy volt a valószinííség arra nézve, hogy a költségvetés tárgyalása ez alkalommal nagyon rövid lett volna, miután alig néhány hónapja, hogy az ezen évre szóló költségvetést befejeztük. Mindenkinek úgyszólván emlékezetében vannak még a költségvetési beszédek, pszichológiailag tehát lehetett következtetni arra, hogy ez alkalommal a vita rövid lett volna. Én egyáltalán sohasem hallottam azt, hogy a kormány az ellenzéktől követeljen garaneziákat erre nézve. Azt értem, hogy a kormány ad garaneziákat az ellenzéknek arra nézve, hogy ha bizonyos dolgokat tesz, 8 ezzel szemben bizonyos dolgokat nem fog tenni; de hogy az ellenzéktől kérjenek garaneziákat, most hallottam legelőször. Tény az, hogy a t. miniszterelnök úrnak ezen eljárását a történelem igazolni, menteni tudni nem fogja. A mi végííl Ugron Gábor t. barátomnak utolsó megjegyzését illeti, arra nézve, hogy a t. elnök úr kijelentette, hogy a főrendiház izenetét ki fogja nyomatni, azt hiszem, hogy ez a t. elnök úrnak kötelessége volt a szabályok szerint, a mennyiben akkor még hivatalosan nem volt szó arról, hogy az országgyűlést feloszlatják. Egyébiránt most már, midőn tudva van, hogy az országgyűlés feloszlatása küszöbön áll, igen természetesen ez feleslegessé válik; de feleslegessé válik az olyan érvelés is, a minőt a t. miniszterelnök úr használt. Az indokokat mi tudjuk, tudni fogja ezt az egész ország és ítélni fog felette a legrövidebb idő alatt. Mi nyugodtan várjuk be az országnak ezt az ítéletét. Lakatos Miklós jegyző : Polónyi Géza! Polónyi Géza: T. képviselőház ! Az országgyűlésnek, melynek elég viharos múltja volt, feloszlatása most már a képviselőház előtt is be lévén jelentve, talán méltó és illő hozzánk, hogy legalább ezen néhány pillanatot, a mely az országgyűlésnek még rendelkezésére áll, az ország érdekében felhasználjuk, ha egyébre nem, legalább arra, hogy az ország világosan láthasson a kérdések felett, a melyek a jövendő választások mozgalmainál a kedélyeket irányítani fogják. (Halljuk! HattjuJc!) Hogy egészen tisztába legyünk, először is nyilatkoznom kell arra a kérdésre nézve, a mely feltétetett, ég úgy hiszem, hogy ebben szavazásra se lesz már szükség, mert ott, a hol érdemleges ülést a ház többé nem tart, merőben komédia lenne — hogy ezzel a kifejezéssel éljek — szétosztani egy főrendiházi üzenetet oly czélból, hsogy az esetleg napirendre tűzessék. Azt hiszem, hogy meg fogjuk kímélni a képviselőház mélyen tisztelt elnökét is attól, hogy olyan enuneziátum mondassék ki, a melynek értelme a bejelentések után nem lenre. A mi már most, t. képviselőház, engem felszólalásra késztet, az Helíy Ignácz t. képviselőtársam által feltett azon kérdés, a melyre a miniszterelnök úr választ nem adott, hogy tudniillik megütötte mindnyájunk fülét, hogy a t. miniszterelnök úr nyíltan és világosan kijelentette, hogy ő a költségvetésnek mielőbb való letárgyalása és illetőleg oly czélból, hogy az még ez országgyűlésen törvényerőre emelkedjék, garaneziákat keresett és miután arról győződött meg, hogy ilyen garaneziákat nem kap, határozta el magát arra, hogy a felséges úrnak az országgyűlés feloszlatása iránt javaslatot fog tenni. Ha, t. ház, ennek a nyilatkozatnak valami értelme van, — én vagyok annyira tisztelettel a miniszterelnök úr iránt, hogy szavaiban legalább valami értelmet keressek, — úgy annak csak az az értelme, hogy az ellenzék oldalain kereste a garaneziákat. Kötelességem kijelenteni, hogy nekem ilyen garancziák kereséséről egyáltalán semmi tudomásom nincs. Felteszem, hogy t, ellenzéki képviselőtársaimnak szintén nincs s ennélfogva a t. miniszterelnök úr, ha csak bővebben nem igazolja ezen állítását az ország előtt, nyilvánvaló valótlanságot mondott. (Úgy van l Úgy van! a szélső baloldalon.) A t. miniszterelnök úr ennélfogva lesz oly szíves az országot és bennünket tájékoztatni aziránt, milyen garaneziákat keresett; kinél, hol és mikor győződött meg arról, hogy ezeket a garaneziákat ő meg nem találhatja. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Azt hiszem, elég világosan tettem fel a kérdést s ez az én nyílt és világos kérdésem okozatos összefüggésben áll azzal, hogy egy perezre a t. ház szives türelmét igénybe veszem. A miniszterelnök úr azt is mondta, hogy a képviselőház feloszlatásának egyedüli és kizárólagos indoka az, hogy ő a jövő költség-