Képviselőházi napló, 1892. XXXIV. kötet • 1896. szeptember 3–október 3.

Ülésnapok - 1892-655

655. országos ülés 189Ű. szeptember 21-éu, hétfőn. 161 hogy ezzel megtette mindazt, a mit ez idő sze­rint szükségesnek mutatkozott megtenni. Kérem, méltóztassék válaszomat tudomásul venni. (Helyeslés joblfelöl.) Szluha István: T. ház! Én sem állítha­tom íizt, hogy az egész ország ily szomorú állapotba jutott, hanem igenis, a minta miniszter­elnök úr igazolta, hogy az ország nagy részé­ben igen súlyos csapások érték a gazdaközön­séget és Ígérte is, hogy intézkedéseket tesz; de arra kérem, hogy nem mindenütt elég, hogy adóhalasztás adassék, hanem a teljes elengedés szükséges; de nem ott, hol nem volt hiba, hanem ott, a hol a körülmények igazolják és a károk meg is történtek. Különben előzetesen tudomásul veszem a miniszterelnök úr válaszát és hogy ha csakugyan meg fognak felelni a tények is az Ígéretnek, köszönettel fogom tudomásul venni. Elnök: Tudomásul veszi a ház a miniszter­elnök úr válaszát? (Felkiáltások: Igen!) A ház tudomásul vette. Következik az Ugron Gábor képviselő úr interpeílácziójára adandó válasz. (Halljuk! Halljuk !) B. Bánffy Dezső miniszterelnök: T ház! (Halljuk! Halljuk!) Ugron Gábor képviselő úr interpellácziót intézett hozzám az orosz czár­nak bécsi látogatása alkalmából. Az interpel­láczió így szól (olvassa): »Az orosz czár bécsi látogatásának politikai kihatása következtében szenved-e változást a hár­masszövetség ezéljában és tartalmában? Sike­ríílt-e a Balkán népei nyugalmának és szabad fejlődésének újabb biztosítékokat szerezni?« Ezen interpelláczióra vonatkozólag, t. ház, egész röviden, tisztán magára a kérdésre felelve és mellőzve Ugron Gábor képviselő úrnak be­szédét, melynek kíséretében interpelláezióját elő­terjesztette, a következőket vagyok bátor vála­szolni. (Halljuk! Halljuk!) Mindenekelőtt konstatálni kívánom, hogy a hármasszövetség, mely kiváló békés jellegét mindenkor hangsúlyozta, változatlanul és egy­forma szilárdsággal fennáll (Helyeslés és tetszés jobbfelöl.) és hogy a szövetségnek ép ezen békés, konzervatív iránya lehetővé teszi a szövetsége­seknek, hogy akár politikájuk általános iránya tekintetében, akár egyes kérdésekre nézve a hasongondolkozású hatalmak szívesen fogadott közreműködését biztosítsák. Áttérve az orosz czáruak bécsi látogatására, azon helyzetben vagyok, hogy kijelenthetem, hogy ezen alkalommal a mi politikánk és az orosz politika végczéljai közt fennálló egyetértés főként azon irányban nyilvánult, hogy mindkét hatalom hason békés szellemtől van áthatva és különösen, a mi a Kelet helyzetét illeti, ugyan­azon törekvés által vezéreltetik, hogy a status­KÉPVH. NAPLÓ. 1892—97. XXXIV. KÖTET. quofc fentartsa és hogy azon belül a Bal kán-álla­mok szabad és háborítatlan fejlődését előmozdítsa. (Helyeslés és tetszés jőbbfétől.) Azt gondolom, t. ház, hogy ezen elmondot­takban elég határozottan és tisztán, preozize el­mondottam a feleletet és nem kétlem, hogy úgy a képviselő úr, valamint a t. ház is szives lesz azt tudomásul venni. (Élénk helyeslés jobb­felöl.) Ugron Gábor: T. ház! A miniszterelnök úr válasza .... (Felkiáltások jobbfélol: Kortcsútról jön! Elvesztette a hangját!) Á miniszterelnök válasza csak azon kérdésre szorítkozik, melyet én tettem. Azon túlmenő választ követelni jogom nincs, de a Kelet politikai helyzete megkívánja, hogy sokkal több világosság bocsájtassék az eseményekre, mint a mennyi a válaszból hiányzik. A miniszterelnök úr azt mondja: a hármas szövetség változatlanul fennáll. Ha változ ttlanúí fennáll tartalmában, kérdem, hogy mikor a hár­mas szövetség a maga szövegében Oroszország ellen való védekezésre és kölcsönös támogatásra volt építve, az Oroszországgal való érintkezés, melynek politikai tartalmát a miniszterelnök úr válasza nem vonta kétségbe, sőt inkább meg­erősítette, milyen irányt kellett hogy vegyen? Mert igen jól tudjuk, hogy a Balkán-államok politikáját nem a mi diplomácziánk mozgatja. A mi diplomácziánk egyebet éveken át nem fejtett ki az önök által helycselt tétlenség­nél. E tétlenség következtében sikerült más államoknak mindazt a kedvező helyzetet, me­lyet Magyarországra és Ausztriára nézve a keleti események önmagukban előidéztek, át­alakítani és ellenünk fordítani, úgy, hogy mi ma Keleten barátokkal nem bírunk, de majd min­denki ellenségünk. Holott nekünk, mint leg­közelebbi államnak, összes befolyásunkat arra kellett volna felhasználnunk, hogy azon népek irántunk bizalmat érezzenek és saját fennmara­dásuk biztosítékát lássák az osztrák-magyar kül­ügyi politikában. Azt mondja a miniszterelnök úr, hogy a hasonló gondolkodású hatalmak csatlakozása a hármas szövetséghez kedvezően fogadtatik. Hisz ha azok a csatlakozások a béke érdekében tör­ténnek, nem volna Szükséges, hogy a hárnns szövetséggel szemben orosz-franczia szövetség álljon fenn. Azok a csatlakozások, melyek létre­jönnek, melyeket a miniszterelnök úr megemlí­tett, tisztán csak a Balkán-kérdések megoldását, vagy mint a miniszterelnök úr válaszából ki­hangzik, azok függőben tartását czélozzák. Már pedig akár meg akarják oldani a B ilkán-kérdé­seket, akár pedig azok elintézésére későbbi időt akarnak választani: arra kell törekednünk, hogy összes érdekeink megvédessenek. Én a miniszterelnök úr válasza után, mely 21

Next

/
Oldalképek
Tartalom