Képviselőházi napló, 1892. XXXIV. kötet • 1896. szeptember 3–október 3.
Ülésnapok - 1892-655
162 655. országos ülés 1896. szeptember 21-én, hétfőn. azt hangoztatja, hogy a Balkánon a status-quot akarják fentartani, azt kérdem: ha a nagyhatalmak, Ausztria-Magyarország, Olaszország, Németország, Oroszország mind a status-quot akarják fentartani: mi az oka, hogy ott nincs nyugalom? Ki béreli fel az izgatókat? Ki tartja ki az állandóan lázongókat, ki ad nekik jutalmat, védelmet és biztonságot? Mert senkise higyje, hogy egy oly fővárosban, mint Konstantinápoly, megtörténhetik, hogy maroknyi népek fegyverre keljenek és utczai harczokat provokáljanak,hogyha azok aziránt bátorításban nem részesülnek. (Igaz! Úgy van! a széls'd baloldalon.) Megbotránykozásomat kell hogy kifejezzem, hogy akkor, a mikor békés viszonyban állanak a nagyhatalmak Törökországgal, Európának sajtója egész nyíltan, egész szenvedélylyel vitatkozik a felett, hogy a török szultán detrónizáltassék-e vagy nem? A Balkán-félszigeten a rendet fentartani csak úgy lehet, ha az elégületlen és lázadó elemeknek az európai hatalmak sem erkölcsi, sem anyagi segítséget és támaszt nem adnak. De azt tenni, hogy hirdessék a békét és hirdessék a 8?ultán detronizáczióját, békés hatalomként fennállani, Törökországban jogokat követelni, jogokat és védelmet igényelni s ugyanakkor az állami rend ellen bujtogatni és izgatni: ez Törökországban minden erkölcsi és állami rend fel forgatására irányuló mozgalom; ez egy oly mozgalom, a melyet minden jóravaló embernek, a ki békét akar, el kell ítélnie. Mert legyen meggyőződve a t. ház, hogy a forradalmi elemek protekcziójával űzött államfelbontó törekvések, ha egyszer munkájukat elvégezték Törökországban, meg fogják kezdeni Ausztriában és Magyarországban. (Igás! Úgy van! a szélső baloldalon.) Az a kormányzó politika, a melyet önök követnek, a mely szemet huny az ily visszaélések előtt, mely mintegy szentesíteni látszik az ily politikai eszközöket, keserűen fogja magát megbőszülni egyszer Ausztriában és Magyarországban. Nekünk a keleti politikában arra kell törekednünk, hogy a Kelet népei szabadon fejlődhessenek. Mindenkit meg kell győzni arról, hogy mi újabb rabló hadjáratokra nem akarunk indulni, hogy mi semminemű területet a mostani Törökországból elfoglalni nem akarunk, hogy azokat a balkán-félszigeti népeket sz ibad fejlődésüknek akarjuk átadni, Ausztriának és Magyarországnak azokra a népekre, melyek ott a Balkán-félszigeten laknak, semmi szüksége nincs, elég idegen elemünk van, elég nemzetiségi izgatónk van, (Úgy van! a szélső baloldalon.) a kik kel szemben az állitini rend oltalmazása és védelmezése terhes és nehéz feladattá válik. Újabb foglalást, újabb idegen elemeket és lázongási tényezőket ezen birodalom kapcsolatába beiktatni a legveszélyesebb, a legkártékonyabb politika volna. Úgy van! a szélső baloldalon.) Én az interpellácziómra adott válasz alkalmából felemelem szavamat, hogy tiltakozzunk mindennemű hódítási vágy és törekvés ellen. Ennek az országnak békében kell élnie, ez az ország nem akarja, hogy a körülötte élő népek bennünket úgy tekintsenek, mint a kik örökségüktől akarják őket megfosztani. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Nekünk tiszteletet kell szereznünk, hogy azokban testvéri érzületet ébreszthessünk. Én az oly politikát, a mely ez irányban mindig kerülő szavakkal él, mindig takar és leplez, nem helyeselhetem. (Igaz! a szélső baloldalon.) Azonban áll az is, hogy a miniszterelnök úr által adott válasz nem zárja el azt az utat, hogy egy ily helyes irányú keleti politika űzessék Ausztria és Magyarország által. S mert nem zárja el az utat és mert a parlamentben van és lesz alkalom e kérdésben máskor is nyilatkozni, a miniszterelnök úr válaszát tudomásul veszem. Elnök: Felteszem a kérdést. Tudomásul veszi-e a ház a választ: igen, vagy nem ? (Igen!) A ház tudomásul vette. A holnapi ülés ideje és napirendje meg lévén állapítva, az ülést bezárom. (Az ülés végződik délután 1 órakor.)
