Képviselőházi napló, 1892. XXXIV. kötet • 1896. szeptember 3–október 3.

Ülésnapok - 1892-655

152 8S5. országos ülés 1896. szeptember 21-én, hétfőn. ez volt az első vasút, melynél a konczeszsziónáriusok egyenesen kijelentették a minisztériumnak kérvényükben, hogy ők az államtól semmiféle hozzájárulást nem kivannak, hanem csakis a vidék érdekeltsége, melynek a vasútra szüksége van, fogja azt kiépíteni. Hogy azután az állam némileg hozzájárul a vasúthoz, ez azért van, mert míg ők az engedményesek eredetileg a vasutat csak a magyar államvasutak budapestbruek-bécsi vonalának Pandorf állomásáig akarták kiépíteni, a kereskedelmi minisztérium feltételül szabta, hogy építsék ki Pandorftól Pozsonyig ÍR. Tehát jogosan mondhatom, kivált ha ismerjük, kik érdeklődnek ezen va?út iránt, hogy itt nyerészkedésről szó nem lehet és nincs is. Hogy a t. képviselő úr a helyzetet rosszul ismeri, kitűnik abból is, hogy összeköttetésbe hozta ezt a vasút-at a győr-ebenfurti vasúttársasággal, a melynek épen olyan kevés köze van éhez a vasúthoz, mint nekem vagy Pázmándy Dénes t. barátomnak. Semmiféle összeköttetésben nincsenek és a győr-ebenfurti vasút még az üzemet sem fogja vezetni. Pázmándy Dénes: Hisz konczesszionáriue ! Bolgár Ferencz: Nem konczesszionárins; a konczesszionáriusok magánemberek és a győrebenfurti vasút ezzel a vonallal egyáltalán soha semmiféle összeköttetésben nem volt és nem is lesz. A főindok azonban, t. ház, a miért én itt felszólalok, az, hogy Pázmándy Dénes t. képviselő úr azt állítja, hogy ennek a vasútnak egyszersmind az a czélja, hogy az ottani vidék forgalmát Ausztria felé vigye; hogy elvonják azt Soprontól és Béesiíjhely felé és nem tudom merre terelje, t. barátom tehát bizonyos tekintetben az ottani nép hazafiságát vonja kétségbe és felteszi, hogy az érdekelt vidék lakói nem volnának oly jó magyar emberek, mint akárki. Pedig Pázmándy Dénes t. képviselő úrnak kellene legjobban tudni, milyen jó magyar érzelmű és hazafias nép lakja a tervezett vasút által átkelt vidéket. A mi pedig Sopron városát magát illeti, a melynek szemére vetette Pázmándy Dénes képviselő úr, hogy nem jó magyarok, hanem németek, úgy csak a képviselő úr emlékezetébe hozom, hogy saját pártjának egy jelöltje egy képviselőválasztás alkalmával csak tíz szavazattal bukott meg a kormány jelöltjével szemben. Ezek után csak még arra szorítkozom, hogy azt a feltevést, hogy a szóbau forgó vasút építése által valaki azon vidéket germanizálni szándékoznék, határozottan visszautasítsam. Ezt akartam megjegyezni; különben a törvényjavaslatot elfogadom. Pázmándy Dénes: T. ház! Személyes kérdésben vagyok kénytelen felszólalni úgy Fabiny Teofil, mint Bolgár Ferencz tisztelt képviselőtársaim szavaira vonatkozólag. Hiszen én nem állítottam, hogy Sopron városa német város. Ismerem az ottani viszonyokat és tudom, hogy igen szépen halad ott a magyarság. Nem állítottam azt sem, hogy az a része példának okáért a kismartoni kerületnek rossz hazafi. Ellenkezőleg, épen azért kívántam ezt a vasutat más irányba terelni, hogy azok a jó hazafiaágban anyagilag is támogattassanak; (Helyeslés a szélső baloldalon.) hogy anyagi érdekeik ne Ausztria felé, hanem Magyarország felé vonassanak el. Hiszen az általam protegált vasút Sopron városának sokkal nagyobb előnyére van, mint az, a melyet itt a képviselő úr protegál. (Helyeslés a szélső báloldalon.) Elnök: Ez már nem személyes kérdés! Pázmándy Dénes: Én tehát ez ellen a vád ellen vagyok bátor tiltakozni. Hévizy János jegyző: Thaly Kálmán! Thaly Kálmán: T. ház! Nem szándékoztam ebben a kérdésben felszólalni, (Halljuk! Halljuk!) de hallgatván itt a felszólalásokat és argumentumokat, a melyek némely részről ha talán egy kissé hazabeszélések is, (Derültség.) nem mondom, hogy jogosulatlanok, ámbár nem hallottam senkitől Sopron városának hazafiságát bántani s így Pázmándy Dénes t. képviselőtársam sem tette ezt, örömmel konsta álom, hogy a mennyire inkarnátus német fészek volt ezelőtt Sopron, az most csakugyan örvendetesen magyarosodik. A-t. képviselő úr szükségesnek találta ezt előhozni, tehát én is konstatálhatom, a kinek semmiféle hazabeszélési dolgaim nincsenek Sopronban, hogy csakugyan örvendetesen halad ott a magyarság kérdése. Hogy Helfy Ignácz t. képviselőtársam mennyi vokssal kapott a választásnál kevesebbet, azzal én a hazafiság mértékét nem mérem. Azt hiszem, t. képviselőtársam sem méri és csak per assotiationem idearum hozta elő a dolgot. Azonban mind a ketten eltértek a szakkérdéstől; de hát ez a választások előtt már nem íVj dolog. Azt hiszem, hogy nem lehet feltenni Pázmándy Dénes t. képviselőtársamról sem, hogy akár a kismartoni választókerületnek, akár Sopron városának hazafiságát, akár magyarságát akarta volna bántani. Más szempont az, a mi engem itt vezérel. Másért szólaltam fel. Azért, a miért elvileg Fabiny Teofil t. képviselő úr is igazat volt kénytelen adni Pázmándy t. képviselőtái*samnak abban, hogy a ruszti a legegyenesebb vonal. Előttem pedig a direktíva ez és valamint szükségesnek tartom azt, hogy Sopron, és Pozsony városa, a nyugati Magyarországnak két ilyen nevezetes kulturpontja, közvetlen összeköttetésbe hozassék egymással, a Vág völgyével és Fiúméval, épúgy szükségesnek tartom elkerülését annak, hogy Bécs felé gravitáljanak e városok bármely