Képviselőházi napló, 1892. XXXIV. kötet • 1896. szeptember 3–október 3.

Ülésnapok - 1892-653

65á. országos ülés 1896. szeptember 12-éu, szombaton. 137 teszek ellenindítványt és kérem a t. házat, mél­tóztassék azt elfogadni. (Helyeslés.) Elnök: .Kivan még valaki szólani? Gajári Ödön: T. ház! A mentelmi jogra vonatkozó elméleti fejtegetésekbe ugyan nem kívánok a magam részéről sem bocsátkozni, azonban azon specziális tartalomnál fogva, mely­lyel a mentelmi jog mindeu egyes esetben kell hogy birjon, szükségesnek vélem a mentelmi jog épségének fentartása szempontjából hang­súlyozni azt, hogy a főbiztonsága annak, hogy a képviselőknek a mentelmi jogból származó függetlensége megóvassék, abban a szuverenitás ban rejlik, melylyel a ház az egyes konkrét eseteket mindig felülbírálhatja. Én a mostani konkrét esetet egyáltalán nem vélem alkalmasnak arra, hogy ezen alkalommal oly indokolással, mint előttem szólott t. képviselő­társam az indítványát előterjesztette, a mentelmi jog tartalmát kitérjeszszük; kiterjeszszük pedig nemcsak a képviselőházban, hanem az egyes pártkörök kebelében történtekre is. Kétségtelen, hogy konkrét esetek fordulhat­nak elő, a mikor a pártklubokban történtek bírói üldözése zaklatás természetével birnak. Ezúttal csakugyan ez az eset áll, és én magam is zak­latást látok abban a tényben, midőn báró Podma­niczky Frigyesnek, mint pártelnöknek deklaráezió­ját bírói útra igyekeznek terelni; azonban ennek daczára nem járulhatok ugyan az előttem szólott t. képviselőtársam indokolásához, de a konkrét esetre való vonatkozással elfogadom indítványát és én a magam részéről is arra fogok szavazni, hogy báró Podmaniczky Frigyes mentelmi joga ne függesztessék fel. (Helyeslés a jobbaloldalon,.) Elnök: Kiván-e még valaki szólani? Láng Lajos: T. ház ! (Halljuk!) Bocsánatot kérek, ha részemről is igen röviden hozzá kí­vánok szólni a tárgyhoz. (Halljuk! Halljuk!) Én azt hiszem, t. ház, hogy midőn a men­telmi jognak ilyen értelmezése szándékoltatik, mint a melyet itt hallottunk, azt talán mégsem lehet magunkévá tennünk, mert először nem a képviselőházban történt nyilatkozatról van szó, s másodszor az, a ki azáltal sértve érzi magát, egy magánszemély. Ilyen körülmények közt, hogy ha a ma itt hallott nézeteknek a praxisban következményei lennének: az egyén sohasem volna megvédelmezhető egyes képviselő uraknak nemcsak a képviselőházban, hanem másutt tett nyilatkozataival szemben sem. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Én tehát azt tartom, hogy a mentelmi jog­nak azon értelmezése mellett, a mely annak igazi tartalmával egyezik, mely szerint az vé­delmet nyújt a képviselőnek arra nézve, hogy ő országgyűlési képviselői minőségében elmondja véleményét szabadon és mindenféle zaklatás félel­KÉPVH NAPLÓ 1892—97 XXXIV. KÖTET. métől menten, a mentelmi jog nem terjeszthető ki odáig, hogy egyesek magánjogaikban, magán­ügyeikben ne védelmeztessenek meg a bíróságok útján, s azért igen kérem, méltóztassék a men­telmi bizottság előadójának javaslatát elfogadni. (Helyeslés a jobboldalon.) Beöthy Ákos: T. képviselőház! (Halljuk/) Én annak vitatásába ez alkalommal bocsátkozni nem akarok, hogy mily természetű jog a men­telmi jog, hogy ntlunk ezen jog a praxisban helyes alapokon fejlődött-e vagy sem, (Zaj. Hall­juk! Halljuk !) valamint annak vitatásába sem aka­rok belemenni, hogy a mentelmi jogot kodifikálni kell-e vagy sem. Igen röviden és igen szorosan azon konkrét kérdéshez kívánok hozzászólani, a melyet Polónyi Géza képviselőtársunk fel­vetett. T. képviselőtársunk ugyanis azt az indít­ványt tette, hogy báró Podmaniczky Frigyes mentelmi joga ne függesztessék fel, még pedig igen egyszerűen azért, mert ő a mentelmi jog­nak oltalmát nemcsak a képviselőház tanácsko­zásaira, hanem a klub-tanácskozásokra is ki akarja terjeszteni. Én ezt a nézetet két igen fontos okból nem tehetem magamévá. Először azért, t. ház, mert hiszen nagyon jól tudjuk, hogy a klub tanácskozásai egyálta­lában olyan hivatalos feljegyzésben, mint a hogy az a parlamentben történik, nem részesülnek; másodszor azért, mert minálunk általában, hogy úgy mondjam, a klubéletnek, a klubrendszer­nek nagy túltengésével találkozunk, melyet én, t. ház, a parlamentarizmus előnyére szolgálha­tónak egyáltalában nem tartok. (Mozgás a szélső­baloldalon.) Minden lépten-nyomon megvan aa a nizus, hogy a klub tanácskozásait majdnem úgy tünteti fel az élet, mint a parlamenti határoza­tok alapját. Már pedig ha mi azt a mentelmi jogot, a melyben a parlament tanácskozásai ré­szesülnek, a klub tanácskozásaira is kiterjeszt­jük, akkor okvetlenül nagy alapot és nagy tám­pontot fogunk annak a nézetnek szolgáltatni, hogy a klub-tanácskozások még nagyobb fon­tossággal bírjanak, még inkább arrogálják ma­guknak a parlament hatáskörét. Ennek következtében én a t. képviselő­társamnak indítványához hozzá nem járulhatok. (Helyeslés.) Szalay Imre: T. ház! Én nem akarom a mentelmi jognak természetét bővebben fejtegetni, mint előttem szólt t. képviselőtársaim, csupán egy-két megjegyzést akarok azokra nézve tenni, a mik előttem elmondattak. És ez az, hogy Láng Lajos t. képviselőtársamnak nem adhatok abban igazat, hogy a képviselő csak addig kép­viselő, míg ebben a teremben van ós a mikor innen kiment, akkor megszűnt képviselő lenni. Bocsánatot kérek, a képviselőséget nem lehet 18

Next

/
Oldalképek
Tartalom