Képviselőházi napló, 1892. XXXIV. kötet • 1896. szeptember 3–október 3.

Ülésnapok - 1892-652

120 652. országos ülés 1896. szeptember 11-én, pénteken. daczára azoknak, a miket Polónyi t. képviselő­társam előadott, pártolom a Visontai t. barátom által beadott indítványt. Én azt hiszem, hogy az előttem szólott t. képviselőtársam tévedett ak­kor, a midőn a beszámíthatóságot és a bűnös­séget egy kalap alá vonta. Ez a két fogalom teljesen külömbözik egymástól, még csak nem is tangálja egymást. 0 azt mondja, hogy na­gyon helyesen van ezen esküformulában az, hogy a törvényt megtartják. Én azonban azt mondom, hogy nincs helyesen benne, és hivatkozom e tekintetben magára a szakbíróságra. Hisz a szak­bíróság- sem tartja meg, hanem alkalmazza a törvényt úgy, a mint azt lelkiismerete és belá­tása hozza magával; mert ha állana az, hogy a szakbíróság a törvényt mindig megtartja, akkor a felebbezésnek abszolúte értelme sem lenne. Mert mi történik akkor, ha a három különböző fokú bíróság különböző módon ítél? Mondhatja-e valaki, hogy a három bíróság közül egyik a törvényt meg nem tartotta? A törvényt jVenis megtartotta mindegyik bíróság, de úgy alkal­mazta, ;i mint azt meggyőződése és tudása ma­gával hozta. De a mi engem különösen a módosítvány pártolására indít, az azon körülmény, hogy úgy vagyok meggyőződve, hogy az eskünek ilyen formája határozottan ellenkezik az esküdtbíróság czéljával. Szerintem az esküdtbíróságot azért állítjuk fel, hogy a független polgárok minden befolyástól menten, meghamisítatlan meggyőző­désük szerint mondjanak ítéletet. Nohát én attól tartok, hogy ez nem fog bekövetkezni, először azért, mert az elnök fej tegetéseibeu, ha neki tetszik, pressziót gyako­rolhat az esküdtekre, annyival inkább, mert hisz egyik szakasz intézkedése szerint az elnöknek fejtegetéseire megjegyzéseket tenni nem is lehet, tehát ha az elnök túllépi hatáskörét és pedig jogi véleményt nyilvánít, ennek a hatását meg­semmisíteni abszolúte lehetetlenség és ezen hatás alatt mennek az esküdtek és határoznak. De ez még nem elég. Ott van az esküdt­főnök például, a kinek mindenesetre tekintélye van, mert hisz az esküdtek bizalma a válasz­tásnál benne összpontosult. Hát mondjuk, hogy ez a főnök jogász, például épen Polónyi t. kép­viselőtársam ; a többi esküdt pedig én és nem tudom ki lesz. No hát az bizonyos dolog, hogy Polónyi t. barátom a tanácskozás alkalmával, szellemi fölényénél, jártasságánál fogva reánk okvetlenül befolyást fog gyakorolni, hogy ha egyre a törvényre hivatkozik, mi pedig azt a törvényt nem fogjuk éiteni .... Polónyi Géza: Látszik! (DerűOség.) Szalay Károly: . . . . Bizony aligha hm ottan más határozat hozható, mint az, « melyet saját maga akar. Különösen bekövetkezbetík ez, t. há?, akkor, midőn például valakit elítélnek 8 szavazattal 4 ellenében, és a közt a 4 között, a kik el nem ítélték, van egy kitűnő jogász, a 8 közt pedig egyetlenegy jogász sincs és az a jogász elkezdi a kapaczítácziót, mert hiszen ka­paczitácziónak vau helye annyira, hogy a tör­vény világosan indikálja azt, hogy a már ki­adott szavazatot vissza lehet vonni, míg az illető" a teremből ki nem megy. Már most előttem na­gyon gyanús dolog az, vájjon az a 8 esküdt, mikor azok közül egynek a szavazatán fog állni az, vájjon az illető bűnös-e vagy nem, azon egyetlen kitűnő jogász kapaczitálásának ellen fog-e tudni állani? Ezek azok az indokok, a melyeknél fogv;i alapos aggályaim vannak arra nézve, hogy az esküdtek nem fognak, legalább nagyon sok esetben nem, ezen esküforma következtében füg­getlenül, csupán meggyőződésükre hallgatva ha­tározni. Ezért pártolom Visontai Soma t. kép­viselőtársam módosítványát. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Elnök: Kiván-e még valaki szólani? Chorin Ferencz előadó: T. képviselő­ház ! (Halljuk!) Én csak néhány tévedésre akarom figyelmeztetni előttem szóló t. képviselőtársamat. (Ralijuk!) 0 úgy állította oda a javaslat 363. §-át, mintha az elnök képes volna kényszert gyakorolni az esküdtek elhatározására. Ezen állítása téves, ellenkezik a javaslat intézkedései­vel s egész szellemével. (Halljuk!) A 363. §. ér­telmében az elnök csak útmutatást adhat az esküd­teknek feladatukról és működésük köréről, az irányadó szempontokról, melyeket a törvények­nek a vád tárgyává tett bűncselekményre való alkalmazásánál követni kell, ellenben fejte­getéseiben nem szabad véleményt nyilvánítania sem a bizonyítás eredményeiről, sem annak mér­legelése tekintetében; tehát a bűnösség kérdé­sében abszolúte nem adhat az elnök az esküd­teknek semmi útmutatást. Az sem áll, a mit Mérey t. képviselőtársam mondott, hogy a bíróságnak joga volna, ha azt találja, hogy az esküdt verdiktje a törvénynyel ellenkezik, azokat egyszerűen visszautasítani. E tekintethen is a törvény csak annyit tartal­maz, hogy ha az esküdtek által a kérdésre adott válasz homályos, ellentmondó és hézagos, akkor a törvényszék esetleg új kérdések föltétele mel­lett utasíthatja az esküdteket, hogy a homályos verdikteket igazítsák ki. Más utasításnál, vagy az esküdtbírák erkölcsi befolyásolásolásának a törvényjavaslat nem enged tért. (Mozgás a szélső baloldalon.) Mérey Lajos t. barátom végül abban is té­vedett, midőn azt állította, hogy én tegnap a tör­vényjavaslat szövege helyett más szöveget aján­lottam volna. Én ragaszkodtam tegnapi feiszö-

Next

/
Oldalképek
Tartalom