Képviselőházi napló, 1892. XXXIV. kötet • 1896. szeptember 3–október 3.
Ülésnapok - 1892-652
652. országos ülés 1896. szeptember 11-én, pénteken. 119 valóban Isten szava legyen, akkor hivatkozhatik az esküdt az Istenre, de nem a törvényekre. Az első módosítványra nézve, a t. előadó úrral egyértelmüleg, azt vagyok bátor ajánlani, hogy »a törvényt szem előtt tartják*. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Erdély Sándor igazságügyminiszter: T. képviselőház ! Azt hiszem, hogy az előttem szólott t. képviselő urak a javaslatnak az eskümintára vonatkozó jelentősége tekintetében tévedésben vannak; mert a mi az eskümintában ki van fejezve és a mire az esküminta kötelez, nem azt jelenti, hogy az esküdt köteles a törvény rendelkezéseinek a mérlegelésére, köteles annak tömkelegébe belemélyedni, és ezen az úton érlelni meg magában verdiktjét, a mely nem szól másképen, mint igen és nem, és a melyet indokolni sem köteles; az esddidt ítél szabadon, a maga meggyőződése szerint, de esküje által arra van kötelezve, hogy törvényen felül ne emelkedjék, azzal magát ellentétbe ne helyezze. Azt hiszem, hogy a képviselő urak egyetértenek velem a tekintetben, hogy ezt megengedni nem lehet és a mennyiben módját tudjuk találni, hogy ettől az esküdt megóvassék, ügyelnünk kell arra, hogy az eskü előtte teljesen érthető legyen, és tisztán kifejezze, a mit akarunk : azt tudniillik, hogy az esküdtnek nem szabad magát a törvénynyel ellentétbe helyeznie. E tekintetben, azt hiszem, a javaslatban kontempláltak sokkal jobban megfelelnek a ezélnak, mint azok a javaslatok, melyek a? elleiiindít ványban foglaltatnak. Mert Visontai Soma kép viselő úrnak azon módosítványa, melyben az eskümintában az veendő fel, hogy a törvényre figyelnek a helyett, hogy a törvényt megtartják, helytelen, mert a figyelés mellett még a törvény nyel ellentétes álláspontra helyezkedhetnek verdiktjükben. A megfigyelés tulajdonkép ssmmi. Mi azt akarjuk, hogy az esküdt megtartsa a törvényt. Ezt pedig megfigyeléssel pótolni nem lehet. Hasonló tekintet alá esik a képviselő úr második indítványa, melyben e helyett »a törvény értelmében* azt kívánja tétetni« lelkiismeretesen*. Ez nem szinonim. Mi ;izt akarjuk, hogy a törvény értelmében járjon el és lelkiismeretesen is. Ez a »lelkiismeretesen« tehát nem pótolja azt, hogy a »törvény értelmében«, pedig czélunk ÍIZ esküdt öntudatába átvinni azt, hogy neki a törvény értelmében kell eljárni. Hasonlag teljesen definiálhatatían az, a mit Mérey Lajos t. képviselü úr indítványoz e kifejezéssel: »szem előtt tartásávak — gondolom — ez van indítványában. Ezzel sem fejezzük ki azt, a mit az esküdt Hkébe inpregnálni akarunk, hogy magát a törvénynyel ellentétbe nem helyezheti. A mit argumentum gyanánt felhoz, hogy tévedések esetén a bíróság az esküdteket újabb ítélethozatalra utasíthatja és hogy egyéb inkonveuiencziák merülhetnek fel: e tekintetben teljesen megnyugtathatja a képviselő urat a 371. §. következő intézkedése: (olvassa): »Ha az esküdtszék a vádlottat bűnösnek mondta ki és a bíróságnak valamennyi tagja arról van meggyőződve, hogy az esküdtek az ügy lényegében a vádlott sérelmére tévedtek, a bíróság a további eljárást felfüggeszti és az ügyet indoklás nélkül hozandó határozattal, a legközelebbi ülésszak esküdtbírósága elé utasítja.« A képviselő úr által aggályosnak tartott eset tehát csak akkor foroghat fenn, midőn a bíróság a verdiktet a vádlottra nézve sérelmesnek tartja. Ennek azonban nem lévén itt semmi alapja, kérem, méltóztassék az eredeti szöveget elfogadni. Polónyi Géza : Néhány szót kérek, t. ház ! Kötelességemnek tartom röviden kijelenteni, hogy én az eredeti szöveget tartom helyesnek és pedig azért, nehogy az életben félreértésekre adjon okot. Az az eset, melyet Mérey Lajos t. képviselőtársam szem előtt tart, nem következhetik be. Az a kérdés, hogy a beszámíthatóság esete fenforog-e vagy sem, az esküdteknek külön felteendő. A 358. és a többi megfelelő szakaszok rendelkeznek az iránt, hogy vagy a főkérdésben magába tétetik be, hogy beszámítandó-e a cselekmény az illetőnek, vagy sem, vagy külön kérdésben tétetik fel. Az a kérdés a franczia esküdtszék előtt is úgy állott, hogy a gyilkosság tényleg fenforog, azonban a beszámíthatóságot ők nem mondták ki, illetőleg nem engedik beszámítani. A mi ezenkívül engem arra vezet, hogy a javaslat szövegét elfogadom, főleg a következő. Nem akarom lehetővé tenni azt, hogy a törvényen kivül az esküdt esetleg az ő lelkiismeretének tetsző vagy megfelelő oly bűntényt és vétséget is konstruálhasson, a mit a törvény nem ismer büntetendőnek. Azért tartom szükségesnek, hogy az esküdt, ki a törvényt alkalmazó bíróság által ki is lesz oktatva a törvényre, kétségtelenül köteles legyen a törvény értelmében ítélni, mert az esküdtbíróäágot nem azért hozzuk be, hogy egy törvényen kivííli állapot legyen, hanem hogy az alkotmányosan meghozott törvények hatékonyabban érvényesüljenek. Én tehát azt, hogy az esküdtbíróság, mely csak helyettesíti a szakbíróságot, a törvény értelmében ítéljen, oly feltételének tekintem nemcsak az esküdtszéknek, de minden bírói inätitucziónak, melytől a magam részéről soha el nem állok. Ezért tartottam kötelességemnek — minthogy könnyen félreértésre adhatott volna okot — kijelenteni, hogy a javaslat szövegét elfogadom. Szalay Károly: T. ház! Daczára azoknak, a miket a t. miniszter úr előadott és még inkább