Képviselőházi napló, 1892. XXXIV. kötet • 1896. szeptember 3–október 3.

Ülésnapok - 1892-651

651. országos ülés 1896. szeptember 10-én, csütörtökön. 115 tassék azzal szemben az eredeti szöveget elfogadni. Polónyi Géza: T. ház! Az adott értelme zés alapján módosítványomat visszavonom. Elnök : A pótlási indítvány visszavonatván, szavazás szüksége nem forog fenn. A 346. §. el van fogadva. Schóber Ernő jegyző (clvarm a 347— 348. § okát, melyek észrevétel nélkül elfogadtatnak; olvassa a 349 §-t). Visontai Soma: T. ház! A 349. §. azt az esküt állapítja meg, melyet az esküdtek megalakulásuk után letesznek. Felesleges volna kimerítően tárgyalni, hogy mily irányban és mily jellegénél fogva képez ma az esküdtszék fontos politikai és igazságügyi institucziót, mert hisz a javaslat indokolása bőven tárgyalja ezt és itt is eléggé ki lett már fejtve. Kétségtelen, t. ház, hogy az esküdtszékből szakbíróságot csinálni akarni nagy hiba volna. Azért alkalmaz ez a bűnvádi eljárás esküdtszéket, mert az esküdt, mint úgyszólván a közlelkiismeret képviselője, nem a törvény holt betűje szerint ítél. És habár az elnöki kitanítás alapján figyelemmel van a törvényre, és kell is hogy legyen, hivatását csak akkor teljesítheti, ha mint független, szabad polgárokból álló testület meggyőződésének ad kifejezést az ítélethozatalnál. Ennek folyománya, hogy az esküdt nem indokolja meg igazmondását, hogy míg a jogi szakbíróságnak kimerítő indokolásban kell számot adnia, hogy mily irányban alkalmazta a törvényt, ezt az esküdtektől nem kívánja meg semmiféle törvény, mert ő csak a vád és védelem erősségei és a vele közölt törvény fővonásai szerint ítél. Azért látjuk is, hogy a jelenleg érvényben levő összes törvényekben mindenütt, ha történik is az esküformában utalás a törvényre, — mint látjuk az osztrák törvényben — de egyébként csakis a lelkiismeretre történik hivatkozás. A német törvény egész röviden csak a lelkiismeretről szól és ott úgy esküszik az esküdt, hogy ő tiszta lelkiismerete és meggyőződése szerint fog ítélni, úgy, hogy meggyőződését ós lelkiismeretét megnyugtassa. A franczia code pénale-ben az az eskü van, melyet mostani eljárásunk alkalmaz, hogy a vád és védelem erősségei alapján lelkiismeretes meggyőződése szerint fog ítélni. Annál különösebbnek találom, hogy a mi eskümintánk a 349. §. szerinti szövegben két ízben is utasítja az esküdtet a törvényre. Nemcsak azt mondja, hogy esküdjék az a polgár — a kinek pedig sem szaktudománya, sem büntetőjogi ismerete nincs, nem is lehet, hanem az ott tapasztaltak szerint van hivatva ítélni — arra, hogy a törvényt megtartja, hauem ezen kivííl még arra is esküszik, hogy pártatlan lelkiismeretességgel fogja mérlegelni a felhozottakat és meggyőződése szerint igazságosan és a törvény értelmében fog ítélni. Ez, hogy »a törvény értelmében* joggal arra a félreértésre adhatna okot, — a mit pedig nem kontemplálhatott ezen javaslat — hogy az esküdnek a törvény szavai, szövege, száraz betűi szerint kell ítélnie, pedig ő az iránt kellő felfogással és tudomány nyal nem bir. (Egy hang balfelől: Es az alaki törvényre vonatkozik!) Bocsánatot kérek, itt tisztán az anyagi törvényről van szó. Az első kifejezésnél, hogy a törvényt megtartja, ott még nyerhet az a felfogás helyet, hogy itt az alaki törvényről van szó. Ámde én semmiféle oly alaki törvényt nem ismerek, mint egyik képviselőtársam közbeszólott, a melynek megtartására neki esküt kellene tennie, mert hisz az eljárás felett való felügyelet nem az esküdteknek, hanem a törvényszéki tanácsnak és a tanács elnökének van fentartva. (Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Visontai Soma: így tehát úgy látszik, mintha ugyanazon kéz, mely a társadalomnak az esküdtszéki intézményt nyújtani kívánja, rettegve visszavonná azt, s úgy látszik, mintha ebben bizalmatlanság yolna az esküdtszék iránt és azt a sok ékesszólást, mely a miniszteri indokolásban foglaltatik, egy izóval akarják agyoacsapni, midőn azt kívánják, hogy a független polgárokból alakúit jury a törvény értelmében köteles ítélni. Mi csak oly esküszöveget állapíthatunk meg, melyet minden szabad és becsületes polgár le is tehet. Az esküdteket, kiknek működése nemcsak jog, hanem kötelesség is, — mert megbírságolják, ha meg nem jelennek — csak oly esküre kényszeríthetjük, melyet jó lelkiismerettel le is tehetnek. Azt kérdem én, t. ház, hogy bármely nem szakember, ki odamegy esküdtnek, lelkiismeretesen megesküdhetik-e arra, hogy a büntető törvény megfelelő szakasza értelmében fog ítélni, melynek minden minueziózus kifejezése döntő súlylyal bír, melynek minősítési, — tényálladékiismérvei fontossággal bírnak? Csak az ítélhet a törvény értelmében, ki a törvény elméletét és annak gyakorlati alkalmazását teljesen ismeri. Ezért látjuk azt, hogy a jelenleg érvényben levő eskümintákban ily egész rideg módon a törvényre való hivatkozás nem foglaltatik. Tudom, hogy erre az az ellenvetés, hogy hisz az esküdt sem ítélhet tisztán benső meggyőződése szerint, hanem csak tárgyilagos adatok alapján, meggyőződését neki is a tárgyalás során kell merítenie a felhozott bizonyítási anyagból és az ezzel kapcsolatos jogi momentumokból. Ámde ezen ellenvetés csak annyit jelent, hogy 15*