Képviselőházi napló, 1892. XXXIV. kötet • 1896. szeptember 3–október 3.

Ülésnapok - 1892-650

94 650. országos ülés 1896. szeptember 9-én, szerdán. bizonyítékait egyformán be kell szerezni a vizsgálóbírónak. Kérem tehát, méltóztassék a 139. §. első mondatát kihagyva a szakaszt így szövegezni: »A beismerés megtörténte után is rendszerint meg kell szerezni a terhelt netaiáni bűnösségének egyéb bizonyítékait is.« Chorin Ferencz előadó: T. képviselőház! Én a magam részéről Visontai képviselő úr módosítványát elfogadom. A 139. §-nak nem volt, és azt hiszem, a 135 §. után nem is lehetett egyéb ezélja, mint kijelenteni, hogy a bírónak azért, mert reménye van, hogy a terhelt a létező terhelő adatok alapján beismerést fog tenni, nem szabad az eljárást késleltetnie. A zaklatás és minden egyéb kényszerítő czélzat a 135. §. alapján úgyis ki van zárva. Minthogy azonban kétségtelen, hogy a beismerés megtétele nem menti fel a bírót azon kötelesség alól, hogy a tényállást minden irányban tisztázza s a terhelt bűnösségéről szóló egyéb bizonyítékokat is beszerezze: ennélfogva e szakasz első mondatát minden veszély nélkül kihagyhatjuk és beírhatjuk annak kimondásával, hogy mivel a beismerés még kellő bizonyítékot nem képez, a bíró tartozik ezután is minden szükséges intézkedést megtenni. E szempontból elfogadom a módosítványt. Poldnyi Géza: T. ház! Szükségesnek tartom a felszólalást, mert ezen kordiális egyetértés daczára azt hiszem, hogy az előadó úr és Yisontai képviselő úr is teljesen félreértik a szakaszt. Ha a szavakban változás történt volna, azt szívesen vettem volna. Én így értem: a 139. §. egy liláimat tartalmaz, mely a bíróságokat megakadályozza abban, hogy arra spekuláljanak, hogy a vizsgálatot azért húzzák el, hogy majd a vádlott beismerő vallomást fog tenni. Erre nézve ez a szakasz világosan intézkedik, hogy ily czélból a bíróságnak a vizsgálatot húznia nem szabad. Én pedig ezt egy garancziális dolognak tekintem. Legfölebb arról lehetne a szó, hogy a »kieszközlése« szó a beismerésnél adhatna félreértésre okot, mintha az lenne a vizsgálat ezélja, hogy a kieszközlést megengedi. Ha t. barátom e helyett ezt a szót proponálta volna, hogy a beismerés »megtétele« vagy »elérése« czéljából nem szabad a vizsgálatot húzni, ehhez kész örömmel hozzájárultam volna, de a magam részéről azt az eszmét, hogy a vizsgálat azzal a czélzattal, hogy beismerést akár kicsikarjunk, akár kieszközöljünk, akár elérjünk, ne legyen húzható, üdvös intézkedésnek tartom, hogy ily útmutatás foglaltatik a javaslatban. Egyébként a magam részéről azt hiszem, hogy ez egy platonikus kérdés, mert szankeziója nincs. Az t. ház, hogy az a vizsgálat mikor húzódik el abból a czélból, hogy beismerés eszközöltessék ki, egy oly determinäczió, a melyre jogász és bíró nem akad, a ki ezt megállapítsa. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) A szakasznak ez adiszpozicziója, a mely fel volt véve, a törvényjavaslatnak csak filantropikns czélzata volt, a mely a bírót felhívja, hogy lelkiismeretes és kötelességtudó bíró ne tegye azt, hogy a vizsgálatot ily czélzatból elhúzza. Ha azonban a t. ház és igen tisztelt barátaim megnyugtatására szolgál az, hogy ez megmaradjon, én magam ellene szavazást nem provokálok, de kötelességemnek tartom t. barátaim előtt ezt az álláspontomat jelezni, mert a Szakaszt így helyesebbnek, jobbnak és czélravezetőbbnek tartom, mint a milyen az kihagyás esetére lenne. Ezt kötelességemnek tartottam elmondani. Elnök: Kiván-e valaki szólani? (Nem!) A vitát bezárom. A 139. §-ban Visontai Soma képviselő úr nyújtott bá módosítást, a mely szerint ezen szakasz első mondata, valamint a »víszont« szó is kihagyandó, és e helyett jönne: »A terhelt beismerésének* stb. Kivan a t. ház szavazást? (Igen!) Ennélfogva kérem azokat, a kik a szakaszt ezen módosítással szemben változatlanul kívánják elfogadni, méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) Úgy látom, a többség nem kívánja változatlanul elfogadni a szakaszt és így a 139. §. Visontai Soma képviselő úr módosítványával fogadtatott el. Következik a 140. §. Schóber Ernő jegyző (olvassa a 140. §-t és a XI. fejezet czímét, a melyek észrevétel nélkül elfogadtatnak; olvassa a 141. §-t) Lakatos Miklós jegyző: Visontai Soma! Visontai Soma: T. ház! A 141. §. azon garaneziákat tartalmazza, a melyek a személyes szabadságnak a letartóztatás alatt és a vizsgálat folyamán való megóvására szükségesek, Ebbo'l a czélból szorosan körűihatározza és taxatíve határozza meg azon eseteket, a mikor a nyomozást vagy a vizsgálatot teljesítő hatósági faktor fel van jogosítva valakit személyes szabadságától megfosztani. Felesleges a t. ház előtt bővebben fejtegetnem, hogy ezen szakaszok mily fontosak és hogy mennyi előrelátást, mennyi gondosságot és mennyi figyelmet igényel, hogy e szakasz úgy legyen megalkotva, hogy úgy a jogrend tökéletesen meg legyen védve ezen eljárás során, hogy a bűnvádi eljárásnak biztos menete is tökéletesen biztosítva legyen, de e mellett az egyének személyes szabadságára is kellő garaneziákat teremtsünk, (Helyeslés a szélső báloldalon.) és a polgárokat ok és alap nélkül vagy puszta feltevésekre, vagy egyszerű látszat után induló