Képviselőházi napló, 1892. XXXIII. kötet • 1896. május 11–junius 30.
Ülésnapok - 1892-623
623. országos ülés 1896. május 16-án, szombaton. 43 törvénykönyvben meghatározott büntetést kiszabni.* Ez a szerb külügyminiszter értesítése. Minthogy t. ház, a szerb kormány Ígéretének e tekintetben is megfelelt és a kellő erélyes intézkedéseket is megtette, a bűnösök, valamint a felhajtó is a törvény értelmében való büntetés alá vonattak: erre vonatkozókig is újabb intézkedések szükségét a magyar kormány nem látja. Ezekre való tekintettel, kérem méltóztassék e válaszomat, mely úgy Horánszky, mint Kossuth és Ugron képviselő urak inter pellácziójára vonatkozik, tudomásul venni. (Helyeslés jobbfelöl.) Horánszky Nándor: T. ház! Eu a miniszterelnök úr által adott válasznak csak azon részére kívánok szorítkozni, mely az általam tett interpellácziót közvetlenebbül érinti. A válasz többi részét fenhagyom azon t. képviselőtársaimnak, a kik ma hasonló természetű, de más szempontból kiinduló, interpellácziót tettek. Sietek kijelenteni, hogy én a választ a magam részéről tudomásul nem vehetem; (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon) sőt a felett a legmélyebb sajnálatomat vagyok kénytelen előzetesen is kijelenteni. Mindenekelőtt megjegyzem, hogy a t. miniszterelnök úrnak az a reflexiója, a melyet a hírlapi közleményekhez és e hírlapi közlemények alapján a tett interpelláeziókhoz fííz, azt hiszem, az igazság kritikáját ki nem állhatja. Miért ? Az interpelláeziók e házban rendszerint hírlapi közlemények alapján tétetnek, a minthogy más alapon alig is tétetnek, de ez nem ok arra, hogy a kiindulási pont elítéltessék vagy kifogásoltassék, mert a kormánynak módjában áll a hírlapi közleményeket dezavuálni és ezzel az interpelláczió alapját elvenni. Ha azonban ezt tenni nem tudja, akkor ez igen helyes, sokszor az egyedüli helyes támpont arra, hogy a t. képviselő urak a közvéleményt érdeklő ügyekről értesülve kötelességüket teljesítsék. (Helyeslés a baloldalon.) Ne méltóztassék tehát a kérdést abba a kicsinylő felfogásba burkolni be, melyből a t. miniszterelnök úr válaszában ezúttal is kiindult, hanem méltóztassék a dolgokat azon természetes alapokon felfogni, a mely alapokon a képviselői működés egyáltalában nyugszik s ez az alap a nyilvánosság. A miniszterelnök úr interpellácziómra adott válaszában, — hogy mindjárt a kérdéssel magával jöjjek tisztába, — egyebek közt azt mondotta, hogy a monarchiának Belgrádban székelő képviselője jegyzéket a belgrádi kormányhoz abban az értelemben, a melyben én interpellácziőmat hozzá intézni bátor voltam, nem intézett, hanem igenis intézett kérdést. Ez, t. ház, csak formakülönbség, mert a lényeg, vagyis az, hogy a monarchia érdekei és tekintélye valamely kérdésben egyáltalában érintve vannak-e vagy sem, nem ahhoz a formához van kötve, vájjon valami kérdés vagy nyilatkozat jegyzék alakjában intéztetik-e egy kormányhoz, vagy nem, hanem hozzá van kötve ahhoz, hogy ily kérdés valamely kormányhoz egyáltalában tétetik-e vagy sem"? Már pedig a t, miniszterelnök úr konstatálta, hogy Szerbiának miniszterelnökéhez és külügyminiszteréhez abban az értelemben, a melyet én interpelláczióm szövegében felvetettem, kérdés csakugyan intéztetett. Eeá fogok tüstént térni, hogy ennek a kérdésnek mi volt a tartalma és mi a jelentősége magának a válasznak, a melyet erre a kérdésre a belgrádi külügyi képviselő kapott. Itt csak azt jegyzem meg, hogy a t. miniszterelnök úr hallgatással mellőzte kérdésemnek egy másik részét: azt nevezetesen, hogy akár jegyzékben, akár szóbeli előterjesztésben tétetett-e a monarchia belgrádi képviselete részéről a belgrádi kormányhoz olyan nyilatkozat, hogy az elégtétellel a monarchia külügyi kormánya megelégedve nincs. Erre a t. miniszterelnök úr nem válaszolt, nem tudom tehát, hogy ez a kérdés miben áll? Ezeket a válasz formai részére megjegyezve, áttérek magára a válasznak azon lényegére, a mely bennünket közelebbről és közvetlenül érdekel. Fel kell tennem, hogy az a válasz, a melyet a t. miniszterelnök interpellácziómra a mai napon adott és az a válasz is, a melyet ő a múlt alkalommal Ugron Gábor és Kossuth Ferencz t. képviselőtársaim interpellácziójára adott, az osztrák és magyar monarchia külügyminiszterrel egyetértésben történt, vagyis hogy ezen válaszban azon tényezők, a mely tényezőknek egyetértésével a monarchiának külügyi politikája intéztetik, teljesen egyetértenek, Ebben a válaszban konstatálva van kettő: az egyik az, hogy a belgrádi zászlóégetés Magyarországnak becsületét sérti, a másik pedig az, hogy ezt eltűrni nem lehet. A fejleményeket tekintve, helyesen cselekedett-e a t. kormány, midőn első alkalommal ily magas lóra ült, a felett én véleményt ne m mondok, de megtette a nyilatkozatot és ez en nyilatkozat beszavatolásáért, ha ez az állam £s ez a monarchia súlyt akar saját tekintélybe helyezni, helyt kell állania. (Igás! Úgy van, a haloldalon.) A kérdés tehát az, hogy ezen ny i_ latkozatáért helyt á!l-e, igen vagy nem? ^ z első jegyzékre egy válasz adatott a belg^dj kormány részéről, melynek részleteivel uja DDan foglalkozni nem kívánok, de melynek ®gyik részletét az képezi, hogy a megtörtént ese m é n y után a belgrádi rendőrfőnök és a belgrádi csendőrparancsnok állásától rögtön ^ m 07Aíttátott. Ezzel szemben mi a tényállás? Az, hogy 6*
