Képviselőházi napló, 1892. XXXIII. kötet • 1896. május 11–junius 30.

Ülésnapok - 1892-623

44623. országos ülés 1896. május 16-ón, szombaton. a belgrádi rendőrfőnök állásától elmozdítva nincs. A dolgot lényegében és nem formájában kell felfogni. Mert az, hogy egy kiváló tisztviselő egyik poziczióról a másikra helyeztetik át, az nem elmozdítás. (Igaz! Ügy van! halfelöl.) Ez a kérdésnek megkerülése és kijátszása, (Igaz! "Úgy van ! a bal és szélső baloldalon) és ebben fekszik a dolog lényege. Tény az, hogy a belgrádi rendőrfőnök ma is hivatalban van és ebből joggal és méltán következtethetem, hogy a belgrádi kormánynak az a válasza, a melyet az első jegyzékre adott, a valóságnak meg nem felel. (Helyeslés balfélöl.) Nem akarok súlyosabb szóval élni, különösen midőn nemzetközi kérdések fejtegetéséről van szó. Elegendő az a kitétel, hogy egy hivatalos diplomácziai jegyzék nem felel meg tartalmában annak a valóságnak, melyet a jegyzék kifejez! De, t. ház, ez azután feljogosít engemet más következtetésekre is. Ily következtetés az, hogy én kételkedem a felett is, hogy a belgrádi kormány egyáltalában a tüntetést elítéli, mert ha egy kormány jegyzékében valótlanságot konstatál, ebből logikailag következhetik az is, hogy a jegyzék tartalmának másik részére sem helyezhető az a súly, mely súlyt az igazság eszméjéhez kötni kell. (Igás! Ügy van! a bales szélső baloldalon.) Következtethetem továbbá azt is, hogy a belgrádi kormány ezen zászlósértésnek ügyét egyáltalában nem sajnálja. Sőt ki tudja, hogy ezen zászlósértés más indokból és más szempontokból nem találkozik-e a belgrádi kormány tetszésével oly vonatkozásokban, melyek esetleg ezen tüntetésnek háta mögött állhatnak. Sőt tovább menve, a magam részéről kijelentem azt is, hogy én egy oly barátságra, mely valótlan mondásokon és szándékos félrevezetéseken nyugszik, a magam részéről súlyt helyezni egyáltalában nem tudok. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) A magyar államnak tekintélye, a magyar nemzetnek mindig szem előtt tartott nemes gondolkozása kizárja lehetőségét annak, hogy baráti relácziók lehessenek oly tényezők közt, melyeknek egyikét ő, másikát egy oly más tényező képviseli, kinek nyilatkozatai nem felelnek meg sem az őszinteség, sem a lojalitás azon kívánalmainak, melyeket ily körülmények közt, ily fontos kérdésben megőrizni és megtartani kell. (Helyeslés a baloldalon.) Előttem a történtek után egészen más dolog világos. Világos előttem, hogy a belgrádi kormány azon tüntetésekkel vagy előzetesen egyetértett, vagy ha előzetesen egyet nem értett, akkor azokat utólagosan fogadta oltalmába. Van erre egy más bizonyítékom is, melyet a mai napon is szellőztettek s mely megelőzi ezen egész kérdésnek felszínre kerülését. Ez az az akczió, melyet a belgrádi kormány előzetesen a czímer és zászló meghordozása tekintetében, kérdésében kifejtett. T. ház! Ha egy kormány nyugalmat akar, ha egy kormány egy szomszéd állammal a barátságos viszonyt fenn akarja tartani, szabad-e oly akcziót kifejtenie, mely egyenesen provokácziója a tényeknek arra, hogy ezen akcziók alapján azon kihágásokat elkövessék, a melyeknek tanúi vagyunk? (Igaz! Úgy van! a baloldalon.) Hiszen, t. képviselőház, arra, hogy a tömegek bizonyos kihágásokat kövessenek el, nemcsak hogy nem szükséges oly felbíztatás, a mely egy kormányakezióban a lehető legerősebb támpontját leli, de sőt ellenkezőleg, ha valaki a jó szomszédi viszonyra súlyt akar helyezni, kerül minden kijelentést, a mely alkalmas támpontot képezhessen arra, hogy ily demonstráczió egyáltalában kifejlődhessék. (Igaz! Úgy van ! a bal- és szélső baloldalon.) Itt látom én, t. ház, az egész kérdés kifejlődésének azon kiindulási pontját, a mely azon konzekvencziákhoz vezetett, a melyek előtt ma állunk. Én, t. ház, a belgrádi kormány azon újabb nyilatkozatait, a melyeket a t. miniszterelnök úr a mai napon válaszában reprodukált, semmi másnak, mint férevezetésnek, bujkálásnak és egyszerű szemfényvesztésnek nem tartom, (Helyeslés a balés széhö baloldalon.) és nagyon sajnálom, hogy a t. miniszterelnök úr válaszában ily nyilvánvaló félrevezetési tendencziák természetével bíró nyilatkozatoknak még segítségére sietett és azokat a maga részéről is honorálni és mentegetni igyekezett. Vagy talán azt hiszi a t. miniszterelnök úr, hogy nyilatkozatával akárkinek és csak egy szemernyi gondolkozással bíró embernek is a szemét bekötheti? (Helyeslés a bal- és szélső haloldalon.) Nem, t. ház, legfeljebb mosolyogni fognak felette és kettőt fognak látni: vagy azt, hogy a t. miniszter úr a megtörtént sértésért egyáltalában elégtételt venni nem szándékozik és beleugorván egy erősebb formulába, attól most visszalépni szándékozik, vagy pedig, a mi szomorúbb, a monarchia és annak tekintélye nem bír avval a súlylyal, a melylyel bírnia kel!, különösen az ottani viszonyokra való tekintettel, mely súlyt és tekintélyt pedig megóvni minden áron szükséges, mert hiszen keleten poziczióink mégis meggyengültek, és ezen meggyengülést csak fokozhatja az, ha az illető tényezők önként mondanak le a tekintélynek azon megbecsüléséről és megvédéséről, melyre minden államnak szüksége van, mert ez csak további felbátorításúl szolgál oly irányzatok fejlődésére, melyek a magyar állam érdekével össze nem egyeztethetők. (Helyeslés a baloldalon.) T. képviselőház! Hogy a szerb kormány