Képviselőházi napló, 1892. XXXIII. kötet • 1896. május 11–junius 30.
Ülésnapok - 1892-623
40 623. országos ülés 1896. május 16-án, szombaton. czímet és ezen senki sem akadt fenn: az angol 1 Éirályok évszázadokon át viselték a franczia királyság czímét és a magyar királyok mai napig is viselik a jeruzsálemi király czímet és ezen a török porta fenn nem akad. Ugron Zoltán: Joggal viselik! {Hosszantartó, élénk derültség. Elnök csenget) Kossuth Ferencz: igenis joggal viselik, mert azt tudjuk, hogy a magyar király oly czímet, mely meg nem illeti, nem viselne. (Helyeslés.) E tények elsorolása után tisztán kiviláglik, hogy a szerb kormány, midőn megütközik olyanon, a min semmi más kormány megütközni nem szokott, a szerb kormány nem helyesen cselekszik és midőn megütközik azon, hogy a magyar ezredéves ünnepségeknél oly zászlót hordanak, mely zászló azon Ráciának volt zászlaja, mely Ráciának a magyar királyok századokon át tényleges királyai voltak, akkor a szerb kormány a történelmet elfelejti és magyarul mondva, nem tudja, hogy mit csinál. T. ház ! A zászló és a czímer, melyet a millenáris ünnepségek alkalmával hordani fognak, ezüstmezőn díszlő fekete vadkan fej, melynek torkába egy vörös nyíl van szúrva. Ez nem a mai szerb állam czímere, a mely vörös mezőn ezüstkereszt és a vörös mezőnek négy sarkában van négy kovaaezéí, melynek ottlétét nem tudom máskép magyarázni, mint úgy, hogy az a kovaütő aczél talán Kara-Gyurgyó zsebében lévő aczél volt akkor, mikor még disznópásztor volt. (Tetszés a szélső baloldalon.) Elnök: Figyelmeztetem a képviselő urat, hogy minél erélyesebben követeljük saját jogaink és érdekeink megóvását, a nemzetközi udvariasság szabályai annál inkább szem előtt tartandók. (Helyeslés jobbjelöl. Mozgás és zaj a szélső baloldalon.) Kossuth Ferencz: Mélyen meghajlok az elnök úr figyelmeztetése előtt. Távol van tőlem — hisz mindenki tudja már, milyen nioderáczióval szoktam beszélni — a sértő szándék, de megjegyzem, hogy a mit Karagyorgyevicsről mondtam, történelmi tény, tehát nem sértés, de a mostani szerb uralkodót még távolról sem érinti, mert Kara-Gyurgyó egy más uralkodóháznak és nem a mostaninak őse. (Helyeslés és mozgás a szélső baloldalon. Halljtik! Halljuk! Elnök csenget.) T. ház! A régi Rákócziak czimerét illetőleg még megjegyzem, hogy Mária Terézia 1780-ban a magyar egyetemnek egy czímert adományozott (Halljuk!) a mely czímerben benne van azon czímer, a mely ellen most a szerb kormány kifogást emel, tudniillik ezüst mezőben a fekete vadkanfej. Ezen czímert a magyar egyetem még ma ie használja és minden doktorátusi oklevélen ott van a czímer; minthogy pedig a magyar egyetemen sok szerb ifjú is nyer doktorátusi oklevelet, ezen szerb ifjak oklevelén is ott díszlik azon czímer, a mely ellen most a szerb kormány kifogásokat emel. Az elsorolt tényekkel azt akartam bebizonyítani, hogy az a kis nemzet, a mely most irányunkban olyan büszkén, olyan kihívóan viselkedik és elfelejti mind azt a támogatást, a melyben Ausztria-Magyarország őt részesítette, (Úgy van! a szélső baloldalon.) épen akkor midőn legnagyobb szüksége volt támogatásra, {Egy hang a szélső baloldalon: Nem kellett volna!) hogy ezen kis nemzet kormánya nem ismeri sem Magyarország történelmét sem saját hazájának történelmét, és nem ismeri az európai szokásokat, mert az európai szokások tiltják azt, hogy barátságos nemzetek egymásról úgy nyilatkozzanak, mint a hogy a szerb kor mány az állítólagos jegyzékben nyilatkozott, és tiltják azt is, hogy az államok egymás belügyeibe beleszóljanak hívatlanul, igazságtalanul és durvassággal, mint a hogy ezt a szerb kormány megtette a magyar belügyekre vonatkozólag, akkor, a midőn arról tesz említést jegyzékében, hogy rosszul bánnak Magyarországban a szerb lakosokkal. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) T. ház! Én nem akarok ítéletet mondani, mielőtt hallanám a miniszterelnököt, mert azok közé tartozom, a kik sohasem tételezik fel azt, hogy mások szívében nem lenne hazafiság, (Helyeslés és tetszés a szélső baloldalon.) örülnék annak, hogy a minszter szívében ez érzés ép oly meleg legyen, mint az enyémben, addig tehát tehát míg az ellenkezőről meg nem győz a miniszterelnök úr, előlegezni akarom neki azt a meggy ődésemet, hogy ép oly indignácziót érez lelkében, mint a hogy mi érezünk a ház ezen oldalán, mikor a haza becsületét úgy megsértik, mint a hogy a szerb kormány megsértette. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) A következő interpellácziót nyújtom be a miniszterelnök úrhoz: (Halljuk! Halljuk ! Olvassa :) »lDtepelláczió a miniszterelnök úrhoz. Van-e tudomása a magyar kormánynak arról, hogy a szerb kormány jegyzéket intézett a hatalmasságokhoz a belgrádi zászlósértés alkalmából? Van-e tudomása arról, hogy e jegyzékben, állítólag a magyar nemzet és állam teldntélyét sértőleg érintő kifejezések és vádak foglaltatnak ? Ha igen, mit szándékozik tenni a kormány, hogy a szerb kormánynak a nemzetközi szokások és illem ilyen megsértését megtorolja és további botrányos magatartását fékezze? (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Elnök: Az interpelláczió közöltetni fog a miniszterelnök úrral.
