Képviselőházi napló, 1892. XXXIII. kötet • 1896. május 11–junius 30.

Ülésnapok - 1892-637

637. országos ülés 1896. junins 15-én, hétfőn. 317 az oly fegyelmi bíróság, mely nem választás, de sorshúzás útján alakíttatik, nem vált be, nem védelmezte meg a bírói tekintélyt, nem torolta meg a fegyelmi vétségeket. Csakhogy ezen állí­tás minden bizonyítás nélkül maradt. (Igás! Űgg van! a siélső baloldalon.) Mi, kik ezzel fog­lalkozunk, kiknek sokszor alkalmunk van a nagyméltóságú királyi kúria előtt fegyelmi ügyekben eljárni, ugyanis meg vagyunk arról győződve, hogy azok a tanácsok, melyek sors­húzás útján, tehát minden emberileg képzelhető érdekeltség kizárásával alakíttattak meg, a ran­gúk kötelességét mindig a legjobban, a leg­fényesebben teljesítették. Én határozottan két­ségbe vonom, hogy a t. miniszter úrnak igaz­sága volna a tekintetben, hogy ezek a tanácsok nem tették volna meg kötelességüket. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon) De, ha a t. miniszter itr azt kívánja, hogy büntetőjogi előkésztíltségök legyen az illetőknek s azért mellőzi a sorshúzost, ennek egyszerűen az lett volna a módja, a mit már a bizottsági tárgyalások során meg kellett volna tenni, hogy ezek a bírák ne választassanak az összes ta­gok sorából, hanem sorsoltassanak ki azok közííl, kik kriminális előkészííltségge! bírnak. Akkor is meg lett volna óva ez az érdek. (Igaz ! Úgy van! a szélső baloldalon.) Ha egyszer kétségtelen az, hogy minden pártérdeket, minden visszaélést, minden rend­szernek törvénytelen befolyását egyedül a sors­húzás zárja ki és semmiféle visszaélés oda be nem hatolhat, akkor, bármennyire beszéljen a t. miniszter úr, ez az egyedüli intézmény, mely megóvja a bíróság pártatlanságát, mert sors­húzás esetében semmiféle miniszter, semmiféle rendszer, sem jobbról, sem balról nem befolyá­solhatja azt a bíróságot, mely így megalakít­tatott. Én is úgy tartom, hogy a törvényjavas­lat ezen szövegében, mely szerint a t, miniszter úr kijelentése ellenére nem tartalmazza azt, hogy büntetőjoggal ismerős bírák sorából vá­lasztassanak, egyenesen a íeghelytelenebb s ugyanazon okoknál fogva, a melyeket t. kép­viselőtársaim kifejtettek, azok alapján, melyeket tapasztaltam s elmondani bátor voltam, csatla­kozom Sima Ferencz t. képviselőtársam módo­sítványához. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Elnök; Szólásra senki sincs feljegyezve. ha tehát szólani senkisem kivan, a vitát be­rekesztem. Szó illeti még az előadó urat. Mohay Sándor előadó: T. ház! Az ÖSZ­szes benyújtott módosításokkal szemben az igen t. igazságminiszter úr és előtte Plósz állam­titkár úr a kellő érveléseket elmondván, nekem voltaképen egyetlenegy indítványnyal szemben kell állást foglalnom és ez Szalay Károly kép­viselő úr elhalasztási indítványa, a melyet talán formális indítványnak azért nem tekinthetek, mert írásban be nem nyújtotta és így az sza­vazás alá sem kerülhet. Egyébiránt bátor va­gyok az ő érvelésére megjegyezni, hogy ha áll az a vélekedése, hogy az eddig benyújtott módosítások el nem fogadása miatt a javaslat rosszabbítani fog az eddigi állapoton, akkor, minekutána ezen el nem fogadott módosítványok azért nem fogadtattak el, mert a javaslat alap­elveivel és rendszerével állanak ellentétben, neki a javaslat általános tárgyalása alkalmával kel­lett volna állást foglalnia és ezen javaslatot még általánosságban sem lett volna szabad el­fogadnia, A második, a mi érvelésében foglaltatik, az, hogy nem volt elég idő az átgondolásra és a véleményeknek e tekintetben való leszíírő­désére. Szalay Károly : Egy szóval sem mondtam ! Mohay Sándor előadó: Bmsánatot ké­rek, »idíít engedni a tájékozódásra*, eít tetszett mondani. Ezzel szemben megjegyzem, hogy a javaslat már 1892-ben nyújtatott be, három ülésszak bizottsága foglalkozott vele, a bizott­ság jelentését 1895. május havában terjesztette elő, a gróf Apponyi Albert t. képviselő ár mó­dosítványaira vonatkozó jelentés 1896. február havában lett a háznak bemutatva és így volt elég idő arra, hogy mindenki tisztába jöjjön azzal, hogy minő álláspontot kiváu ezen javas­lat részletes intézkedéseivel szemben is elfoglalni. Most, a részletes módosításokat illetőleg, azok után, a mik itt már elmondattak, ki keli jelentenem, hngy a magam részéről is hozzá­járulok a Horánszky Nándor t, képviselőtársam által benyújtott módosítványhoz s ezáltal legalább meg lesz czáfolva az önök részéről emelt azon vád, hogy mi niindeisnenríí módosítványtól el­zárkózunk. (Felkiáltások a szélső baloldalon : Szín­játék !) Mert mi igenis, minden oly módosítást, a mely a javaslat alapelveivel nem ellenkezik, szívesen teszszük megfontolás tárgyává és azt, ha helyesnek találjuk, el is fogadjuk. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Következik a szavazás. A kérdés feltétele a következő lesz. Első Sorban szavazás alá íogom bocsátani az eredeti javaslatot, mely­lyel szemben állanak az összes beadott módo­sítványok. Ha a javaslat így el nem fogadtat­nék — és pedig czélszeríí lesz bekezdésenkiut, elő­ször csak az első bekezdésre szavazni — akkor Horánszky Nándor í. képviselő úrnak módosít­ványa, mint az eredeti szöveghez legközelebb álló, fog szavazás alá bocsáttatni. Ha ez sem fogadtatnék el, akkor sorrend szerint a beadott módosítványok kerülnek szavazás alá. Ha pedig elfogadtatik az eredeti szöveg, akkor ezek eb

Next

/
Oldalképek
Tartalom