Képviselőházi napló, 1892. XXXIII. kötet • 1896. május 11–junius 30.

Ülésnapok - 1892-636

296 ****•• országos ülés 189(5. június 13-án, szombaton. nak állani és helylyel-közzel legalább ezen szigorúbb intézkedéseket támogatni, azonban ha szavazásra kerül a sor, épúgy mint Gajári Ödön igen t. képviselőtársamat, ott fogjuk találni a szakaszok védelmezésénél. Nem kell frázisokról beszélni! Én ezen szakaszt különösen a többség azon tagjainak ajánlom szives figyelmébe, kik, hogy Gajári Ödön t. képviselő úr szavaival éljek, exorbitáns választási költségekkel lettek megválasztva. Én hallottam okoskodásokat és azok teljesen quadrálnak a gyakorlati élettel. Azt mondják: Eddig voltak teljesen ingyen választások — nagyobb kvótájában, igaz, az ellenzéken, ezt szívesen elismerik — voltak olcsó választások, voltak drága választások és voltak nagyon drága választások. A skálát meg lehetne állapítani pl. Békés és Kula között, hogy az ember ezt a latitude-ot megállapítsa. Most mit terveznek? Azok az urak, kiknek nagyon drága volt a választás, ezzel a szakaszszal kétségtelenül jól fognak járni, mert legalább valamennyire limitálhatják a vesztegetés vádja nélkül az úgynevezett alkotmányos költségeket. Ellenben azok, kiknek ingyenes, olcsó és nem nagyon drága választásaik voltak, feltétlenül rossz üzletet csinálnak ezzel a szakaszszal, még ha a kormánypárton ülnek is, mert az etetés-itatásnak törvénybe foglalt megengedése és limitálása vagy, ha úgy tetszik, Hezitálása, feltétlenül azt az eredményt vonja maga után, hogy ott is, a hol a választás eddig ingyenes volt, hacsak nem kipróbált erkölcsű, tiszta hazafias néppel állunk szemközt, mihelyt publikálják ezt a törvényhatósági spájzczédulát, melyet az előadó úr most be akar hozni, tiszta és világos dolog, hogy a választó azt fogja mondani : »No hát, uram, öt esztendeig képviselő akar lenni, a vármegye már megmondta, hogy ennyit tessék fizetni, mert a nélkül az úrral szóba nem állunk. (Igazi Úgy vem! a szélső baloldalon.) Ennek a szakasznak az a gyakorlati jelentősége a közéletben, hogy ezentúl megmételyezzük a tisztességesebb választókerűleteket is, és fentartjuk ezen tisztességes választókerületekben is ad libitum a vesztegetést és etetés-itatást. A kérdés az, hogy melyik a nagyobb átlag ? Én most üzleti szempontból kezelem a kérdést. Ha az igazságügyminiszter úr feláll és azt fogja mondani, hogy Magyarországon a nagyobb átlaga a választási költségeknek az exorbitáns költségekre esik, akkor neki igaza van, akkor jól teszi, ha a kormánypártot ezen exorbitáns költségek ellen megvédelmezi. De én látom és tndom, hogy az erkölcsök, különösen a válasz tások tisztasága kérdésében nagy mértékű dekadencziát tanúsítanak az országban; odáig azonban még sem akarom megbélyegezni, stigmatizálni Magyarország közerkölesét, hogy ily rendelkezésre azért volna szükség, mert a választások az átlag nagyobb részében exorbitáns költségekbe kerülnek. De mindettől eltekintve, azoknak a farizeusoknak és hipokritáknak beszélek, a kik folyton verdesik a mellüket .... Mohay Sándor előadó: Tükörbenézett! Polónyi Géza: ... és azt mondják, hogy tessék hát pártkülönbség nélkül hozzájárulni, hogy védjük meg a választások tisztaságát] ne gyanúsítsunk egy pártot sem, hanem fogjunk hozzá és javítsunk. Én, t képviselőház, előálltam már vele és előállók újból is, hogy lehetséges e a választási visszaéléseket, etetést, itatást, vesztegetéseket stb. alaposan és gyökeresen kiirtani másként, mint a titkos választással, a körjegyzőségenkénti vagy községenként! szavazás útján általános szavazati joggal. Ez a gyökeres orvosság, t. képviselőház, (lgas! Úgy van! a szélső baloldalon.) ennek egyik részlete is csak maga a titkos szavazás, vagy a községenként! vagy körjegyzőségenkénti szavazás is — ha az általános szavazati jog köztünk véleményeltérést eredményez — sokkal erősebb garanczia, sokkal nagyobb biztosíték a választási visszaélés, etetés, itatás stb. ellen. Hát miért nem járulnak hozzá és miért engedik meg önök nekünk az ellenzéknek azt a dicsőséget, hogy a^ etetés és itatásnak törvénybe iktatását nem önök kívánják kizárni, hanem csak mi, az ellenzék. Hiszen, t. képviselőház, ha köztünk a választási visszaélések és ezek orvoslása tekintetében nincs véleményeltérés, honnan van, hogy a fuvarpénzek, az etetés és itatás fentartására csak a kormánypárt részéről kapunk szavazatokat? Vessenek magukra, t. képviselőház, ha ezeknek konzequencziája gyanánt joggal mondhatja mindenki azt, hogy ez önöknek áll érdekében; önök védelmezik, önök is szavazzák meg, tehát szenvedjék el ezért a szemrehányásokat és az utókor előtt is a felelősséget azért, hogy Magyarország erkölcseit még jobban dekomponálják. (Tetszés a szélső baloldalon.) A miről most röviden szólni akarok, az az előadó úr módosítása. Mii akar az előadó úr? Azt akarja, hogy a fuvarpénzhez hasonlókig az etetés, itatás és ellátás kérdése is törvényhatósági szabályrendelettel állapíttassák meg. Hát, t. képviselőház, mértföldpénz, distancziák, hegyek, útakadályok számbavehetők, de hogy egy törvényhatóság a gyomor törvényeit egyes kerületekben kipuhatolja és applikálni tudja, ez merő lehetetlenség, erről felesleges vitatkozni. Az egyik embernek ugyanaz a quantum túlságosan sok, a mi a másiknak rettentő módon kevés, akár az ételt, akár az italt értve. De mire vezet ez, t. képviselőház? (Halljuk! Halljuk! a szélső baloldalon.) Ha egy törvényhatóság az ő fifikus é