Képviselőházi napló, 1892. XXXIII. kötet • 1896. május 11–junius 30.

Ülésnapok - 1892-636

636. orsüágos ülés 1896. juníns 13-áu, szombaton. Í97 kortes alispánjával lehetetlenné akarja tenni egy kerületben azt, hogy ott valaki képviselővé lehessen, ki tudja, hogy annak az embernek bizonyára nem igen van 3—4000 frt elkölteni való pénze, tehát csak megcsinálja az étlapot, a szerint felemelvén a zsebkérdést, a mint neki tetszik, hogy annak megválasztatását lehetetlenné tegye. Természetesen hozzáteszem mindig, hogy minél magasabb ez az ellátási költség törvényhatósági szabályrendelettel megállapítva, annál közelebb férkőzik az előadó úr a plutokrácziához. Minél gazdagabb ember valaki, annál könynyebben elbírhat nagy gyomrokra berendezett törvényhatósági szabályrendeletet. (Derültség a szélső haloldalon.) A jogegyenlőség jelenlegi stádiumában nem is beszélek erkölcsről. Hogyan kerül épen az előadó úr ilyen eszméhez, azt valóban megérteni nem tudom. Ha már a ház egy ilyen, az erkölcsöknek megrongálására vezető, nyiívánvalólag helytelen intézkedést törvénybe iktatni akar, akkor azt ajánlom a t. háznak, hogy inkább maradjanak meg az eredeti szöveg mellett, mert én a kúriának abban az ítélkező képességében, hogy ő állapítsa meg inkább, hogy a szokásos vendéglátás korlátait nem lépte-e túl, inkább megbízom és azt inkább helyesnek tartom, semmint hogyha ezt a törvényhatóság szabályrendelettel akarja megállapítani. Mert a szabályrendelettel megállapított ellátási költség annyit jelent, hogy normativum lesz ez a választásoknál, s azt fogja jelenteni, hogy ennél olcsóbb nem lehet a választás, csak drágább, míg ellenbe)) a kúriának ítélkezése legalább hozzáférhetővé teszi és feltételezi, hogyha valaki visszaél ezen, nézetem szerint helytelenül törvénybe iktatott elvvel, legalább megsemmisíthető a választás Mindezeknek rövid konklúziója az, hogy én pártolom azon indítványt, a mely e szakasz mellőzését kéri kimondani és csatlakozom Kossuth t. képviselőtársam indítványához, de különösen kérem a t. képviselőházat és a többséget, hogy még azon esetben is, ha a szakaszt elfogadni méltóztatik, az előadó úrnak nem a bizottság, hanem a saját nevében, hogy úgy mondjam saját ízlése szerint előterjesztett módosítását méltóztassék mellőzni, mert ez nem javít, hanem ront. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Hévizy János jegyző: Visontai Soma! Visontai Soma: T. képviselőház! Az igen tisztelt igazságügyminiszter úr előbbi felszólalásában azt mondta, hogy a 7,, 8. és 9. §. azért szükséges, hogy határvonal legyen megállapítva arra nézve, hogy mit tekintsen a bíró megvesztegetésnek és mit etetésnek és itatásnak. Ha az igen tisztelt igazságminiszter úr a mi büntető KÉPVH. NAPLÓ. 1892—97. XXXIII. KÖTET. törvénykönyvünknek a rendszerét figyelemre méltatja, akkor ezt a felszólalást már a saját tekintélyének megóvása szempontjából is igyekezhetett volna mellőzni. Hiszen a büntető törvénykönyvben számos fogalom és számos ismérv van, a mely egyenesen a birói belátásra van bízva. Itt van mindjárt a választók megvesztegetése Ott fel van állítva pozitív alakban a határvonal, mert nem mondja, hogy minden etetés-itatás, vagy pénz vagy pénzértéknek adása megvesztegetést képez, hanem a határvonal az, hogy a ki azon czéiból teszi, s a választónak vagy annak tudtával vagy hozzátartozóinak azon czéiból adja mindazt, hogy az bizonyos jelöltre szavazzon vagy ne szavazzon. Már most, hogy mikor áll elő e czélzat s hogy megállapítható-e az, az itt is ép úgy a bíróra van bízva, mint a bűntetteknek számtalan esetében például csalárd bukás esetén, a hol külcselekmények nem állapítják azt meg, s csak az esetben állapítható meg, ha azon czéiból teszi, hogy a hitelezőket megkárosítsa, Ott van például a csalás fogalma, ott van a tisztességes leány fogalma a nemi bűntetteknél, s itt mindenütt a határvonalat és ismérveket negatív alakban fogja a büntető törvénykönyvvel szemben az igen tisztelt igazsägügyminiszter úr megállapítani? Nem nonsens-e kodifikácziónális szempontból az, hogy mikor a büntető jognak egész terén rábízza ezt az igen tisztelt igazságügyminiszter úr a bíróra és bölcseségére és mikor az egész judikaturán át rábízza a törvényhozás a kúriára, mert bízik benne és a birói bölcseségben: akkor épen ezen dolognál negatív alakban akar határvonalat felállítani, a mi azonban törvényhozói szempontból épen nem ér semmit. Mert ha még ezen határvonal olyan volna, hogy azt mondhatná a t. igazságügyminiszter úr, hogy mi azért állapítjuk ezt meg taxatíve, mert a bírónak ebben a tekintetben nem akarunk latitude-öt adni, ezt értem, ha oly pozitív formában volna ez megállapítható, mint a közhivatalnok megvesztegetésénél, a hol a bírónak nem kell oly messzemenőleg keresni, mint itt, mert egészen határozott alakban van megállapítva, akkor értem, de t. képviselőház, hogy szemben a bizonytalannal és a biróra bízott ismérvekkel a t. igazságügyminiszter úr előáll a 8. szakaszszab a mely ismét csak a biróra bízza a dolgot, de sokkal helytelenebb alakban, azt törvényhozói és czélszertíségi politikai szempontból elfogadni, józannak, észszerűnek tekinteni nem lehet, és azt hiszem, hogy ez csak egyenesen kompromittálja, a mi törvényhozói munkálkodásunkat. (Úgy van ! a szélső baloldalon.) Még több szó fér ahhoz az indítványhoz, a melyet a t. előadó úr itt tesz. Én azt hiszem, hogy ha az ember ezen gondolkozik, akkor 38