Képviselőházi napló, 1892. XXXIII. kötet • 1896. május 11–junius 30.

Ülésnapok - 1892-621

621. országos illés 189Ű. május 13-án, sserdán. äi Perczel Béni: Kompromittálták, igaz ! Sima Ferencz : Azt mondja Perczel Béni t. képviselőtársam, hogy kompromittálták is. Kik kompromittálták? Nem-e a rendőrség kompromittálta és nem-e a t. belügyminiszter úr az, a ki ennek a botrányos visszaélésnek, ezeknek az eléggé meg nem torolható gyalázatos eseményeknek egyik fő védője itt a parlamentben? (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső haloldalon.) Azt mondja a t. miniszter úr, hogy ez sem igaz, az sem igaz, a mit az urak mondanak, De hiszen, t. ház, a kormány saját lapjainak közleményeit és kritikáját olvastam fel. Vagy ezek is csak akkor mondanak igazat, mikor a t. miniszter urnak törvénytelen és visszaélésekkel párosult eljárását védelmezik, de nem mondanak igazat akkor, mikor a fővárosi rendőrség brutális eljárását a maga valóságában tüntetik fel? Én, t. ház, a belügyminiszter úr válaszát tudomásul nem veszem. (Élénk helyeslés a balés szélsőbalon.) Sőt épen azért, mert a t. miniszter úr azt mondja, hogy abból, a mit mi itt felhoztunk, semmi sem igaz, az általunk összegyűjtött adatok alapján a t. miniszter urat más formában ezen kérdésre nézve újabb felvilágosításra fogjuk kérni és okmányokkal fogjuk kimutatni, hogy a miniszter úr vagy félre van vezetve a rendőrség által a válaszában foglalt adatok tekintetében, vagy pedig a miniszter úr akarja félrevezetni a parlamentet és a magyar közvéleményt, a mint ezt általában a közigazgatási kérdésekben hozzáintézett minden interpelláczióra adott válaszában rendesen cselekedni szokta. (Zajos helyeslés a szélső baloldalon. Mozgás jőbbfélöL) Visontai Soma: T. képviselőház! A t. ház tanúságot tehet róla, hogy a legnagyobb tárgyilagossággal intéztem interpellácziómat a t. miniszter úrhoz. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Interpelláczióm alapjául nem csak személyes észleletem szolgált, hanem az összes lapoknak pártkülönbség nélkül, egybehangzó nyilatkozata és vallomása arra nézve, hogy a rendőrség által a legnagyobb törvénytelenségek követtettek el. Ezekkel szemben Magyarország belügyminiszterétől méltán elvárhattam volna, hogy azon álláspontra fog helyezkedni, hogy az igazság kiderítése végett legalább vizsgálatot fog megindítani és a tárgyilagos vizsgálat alapján fog magának véleményt alkotni akkor, midőn itt a magyar parlament szine elé lép nyilatkozatával. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) És mi történt ? Az, hogy a miniszter úr ürügyet — mert én ezt csak ürügynek tekintem (Igaz! Ügy van! a szélső baloldalon.) — keresett, hogy kimossa az ő saját közegeit vagy talán saját személyét és a leghazafiatlanabb nyilatkozattal kompromittálta a fővárost és Magyarország polgárságát, midőn azzal a váddal illette, hogy a fővárosban bármely társadalmi osztály a millenium vagy a kiállítás ellen tüntetni akar. (Zajos helyeslés a szélső baloldalon. Nagy mozgás és nyugtalanság jobbfélől. Elnök csenget.) Elnök; Figyelmeztetem a képviselő urat, hogy a képviselő urakat hazafiatlan ezélzatokkal senkisem vádolta, a képviselő úrnak nincs tehát joga a vádat bárkire rásütni akarni. (Élénk helyeslés jobbfelöl. Zaj a szélső baloldalon.) Visontai Soma: A ki, t. ház, nem bir, mint miniszter annyi tapintattal és bölcseséggel, hogy ily állítással ne álljon a parlament elé, és a ki akkor, midőn a milleniumot és kiállításunkat ellenséges indulatú népesség támadja, úgy tünteti fel a fővárost, mintha bárkinek az volna a czélja, hogy a millenium ellen merényletet intézzen, az t. ház, méltóvá tette magát . . . (Egy hang jobbfelöl: Üljön le!) Nem ülök le. Ha a t. miniszter úr minden bizonyíték n,élkííl mondja ezt és megbélyegezni igyekszik nemcsak a népgyűlést, hanem annak rendezőit is, akkor azokkal szemben különösen, kik ily hazug állításokkal traktálják a miniszter urat, ezt mint alaptalan rágalmazást visszautasítom. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) A mi a miniszter úr egyéb megnyilatkozását illeti, egyszerűen rámutathatnék a miniszter ár felszólalásában foglalt képtetelenségre és különösen arra, hogy a miniszter úr a polgárok testi épségét és biztonságát még csak érdemesnek sem tartotta arra, hogy vizsgálatot tartson ezen ügyben. Hiszen ezen válasz után én nem a túloldalhoz beszélek, hanem innen a házból kifelé szólok a nagyközönséghez, a polgárok ezreihez, kik miut szemtanúk közvetlenül tapasztalták a brutalitásokat és a kik élő tanuk arra, hogy mindazok, a miket a belügyminiszter úr mondott, vagy a miket neki mondtak, teljesen valótlan állítások. (Igát!}Úgy van! a ssélső baloldalon.) Már, most t. ház, ezzel szemben én az egyes alaptalan állítások rektifikácziójára nem térek át, csak egynehány dolgot akarok felemlíteni. Maga a t. miniszter ár is azt mondja, hogy az az Uj vásártér olyan telep, a honnan számtalan irányban mehetnek el a jelenlevők. Hiszen ez meg is történt, méltóztassék csak megkérdezni: talán mégis csak lesz, —- és hiszem, vaunak igazmondó rendőrtisztviselők — a ki megmondhatja, hogy a Kerepesiútra csak a Danubiusegylet vonult ki és a t. miniszter úr felolvasta a határozatot, melyben világosan meg van mondva, hogy megengedtetett az egyesületi zászlók használata és ezen Danubius-egylet csak a