Képviselőházi napló, 1892. XXXIII. kötet • 1896. május 11–junius 30.

Ülésnapok - 1892-621

22 621' országos ülés 1896. május 18-án, ssserd&n. saját egyleti zászlóját használta. (Ügy van! Úgy van! a szélső baloldalon. Egy hang a szélső haloldalon: Nemzetiszínű!) Meg volt engedve a jelvények használata Danubius-egylet pedig csak saját jelvényét használta. A mi pedig a Marseillaise nótát illeti, hát hogy ott a Kerepesiúton nem énekelték, mert nem énekelhették, (Mozgás a szélsőbalon) és hogy a t. miniszter urat félrevezették, legjobban bizonyítja, hogy épen azért állították meg a menetet, mert a zenekar játszott. Hogy pedig a zenekar és pedig erős fúvó hangszerekkel és dohokkal nem a Marseillaise-t játszotta, hanem valami más indulót, arra tanukat szerezhet magának a miniszter úr a Kerepesiáti lakosság sok százaiból és ezreiből. Látszik, hogy a t. tisztviselőül' mindenféle alaptalan ürügygyei szolgált a t, miniszter úrnak. Különben megjegyzem, hogy a mi ezt a Marseillaise-t illeti, jó volna, hogy ebben a tekintetben is már egyszer tiszta helyzet legyen Magyarországon. (Ügy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Remete Géza: Nincs abbfn semmi, én is szoktam húzatni, ha jó kedvem van! (Derültség a szélső baloldalon.) Visontai Soma; Hivatkozom e tekintetben interpellácziómra (Halljuk! Halljuk!) és a Hieronymi Károly t. belügyminiszter úr által adott feleletre. (Halljuk! Halljuk!) Egy időben megtiltották ezt a munkásoknak, midőn valamely gyíílés végén a Marseillaise-t énekelték. Erre vonatkozólag interpelláltam. Az interpelláczióra vonatkozó történeti rész meg van a jegyzőkönyvben. Erre én kifejtettem, hogy mi Francziaországgal barátságos viszonyban vagyunk; (Derültség a jobboldalon.) hogy a Marseillaise Francziaországnak jelenlegi hivatalos hymnusza. (Derültség és ellenmondások a jobboldalon.) Kérem ez így van! Próbálják csak megtiltani a »Grott erhalte«-t játszását, azt hiszem, hogy erős retorzió lesz a vége. Ezt, í. képviselőtársaim, jó lesz, ha megjegyzik maguknak. (Mozgás és nyugtalanság a jobboldalon.) Kifejtettem mterpelJáczióniban azt, hogy a Marseillaise, eltekintve attól, hogy senkit se lehet arra szorítani egy szabad államban, hogy milyenféle nólát énekeljen. (Ügy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Francziaországnak, a melyíyel barátságban vagyunk, hivatalos hymnusza. Magyarázza meg tehát a t. belügyminiszter úr, hogy merik eltiltani a Marseillaise-t? (Helyeslés a szélső baloldalon.) Erre Hieronymi Károly volt belügyminiszter úr feleletében azt mondta, hogy nem a Marseillaise-t tiltották el akkor, hanem csak azért követték azon eljárást, mert nyilvános utczán e dallal zajt és botrányt csináltak. B. Nyáry Béla •" Munkás-Marseillaise is van! (Derültség a bal- és szélső baloldalon.) Ugron Gábor: Utolérik Bachot! (Zaj.) Visontai Soma: Azt mondja egyik t. képviselőtársam, hogy egy munkás Marseillaise is létezik. Ez igaz! De e munkás Marseillaise nem egyéb, mint egy munkásdalnak a Marseillaise dallamára átvitt szövege. Ez a inunkásMarseillaise azonban ki is van nyomtatva s az államügyész ezt a Marseillaiset mint nyomtatványt soha nem támadván meg, ez esküdtszék által soha nem ítéltetvén el, ennek dalolását legfeljebb Oroszországban, de talán ott sem lehet megtiltani, annál kevésbé a nagyonnagyon liberális Magyarországon. (Zajos helyeslés és tetszés a szélső baloldalon.) Ez a munkás Marseillaise, tehát vagyis ez az iudok ismét csak puszta ürügy, de erre sem fog egy tanút sem találni az a t. tisztviselő úr, hogy ezt énekelték. A mi azt illeti, hogy a pléhtáblákat nem vették el, hát én nem vindikálom magamnak azt, hogy a t. miniszter úr nekem akármilyen hitelt adjon. (Mozgás a szélső baloldalon.) Ez az én önérzetemen és önbecsülésemen nem változtat. A t. miniszter úr onnan vegye bizonyítékait a honnan tetszik, de mi és az a sok száz tisztességes hírlapíró, a ki tudomással bír arról, meg is írta, saját szemünkkel láttuk, hogy különösen a botokkal ellátott rendőröknek le volt véve a mellszámuk. Hogy ez máskor is megtörtént Budapesten és pedig megtorlás nélkül, ezt, csak azt hiszem, a t. miniszter úr elhiheti és elhihette volna, ha a fővárosnak közbiztonságát elég méltónak tartotta volna arra, hogy ez iránt vizsgálatot indítson. Már most ki annak az oka, hogy a rendŐrség mégis így járt el? Erre a felelet világos. Hát egyszerűen a t. rendőrség, mert meg van győ ződve Budapesten arról, hogy bármit kövessenek el, különösen ha nem a felsőbb tízezer ellen, hanem a polgárság ellen cselekszik azt, hogy erre a felelet mindig olyan, a milyent ma a belügyminiszter úr adott, hogy nemcsak megtorlásban nem részesülnek, hanem eljárásuk még helyeseltetik is, akkor nagyon világos, hogy azt, hogy az ilyen eljárással érdemeket is szereznek. (Úgy van! Úgy van! balfelől.) Különben mind ettől eltekintve, ajánlom a t. belügyminiszter úr figyelmébe a Pesti Hírlap mai vezérczikkét, a kormánypártnak ezen egyik lapját, mely a többek közt azt írja — ebből a gyönyörű czikkből csak néhány sort fogok felolvasni, de bizony megszívlelendő volna az egész czikk mindnyájunk által pártkülönbség nélkül. Ez a czikk a többek közt azt írja (olvassa): »Az a nyomorúlt« — itt a rendőrségről beszél — a ki ezer esztendőnk szent szépségét vasárnap meggyalázta, természetesen sejtelemmel sem bír arról a herosztrateszi munkáról, mit nemzetünk békéje ellen végzett. Mit tud egy olyan egyen-