Képviselőházi napló, 1892. XXXIII. kötet • 1896. május 11–junius 30.
Ülésnapok - 1892-636
686. országos ülés 1896. junins 13-án, szombaton. 287 ezen új törvény annyira korrumpálni, politikai erkölcseit elrontani fogja a választóknak, — mindegyik azt mondja: nekem a fuvarom jogosult, benn van a törvényben, hát kérem az én fuvaromat. Nem szorultam reá, mert a magam kocsiján jöttem, de [utoljára is, kérem, engem a törvény szerint illet. Hát akkor hogy fog taksáltatni a vármegye által nálunk a dolog? Fel kell majd mérni nálunk a szétszórt tanyákat? Hát hogy fogjuk akkor egy il 1 /^ mértföldnyi határban utoljára az ilyen fuvar ügyet a megyén meghatározni úgy, hogy méltányosság legyen? Mert elvégre minden törvénynek az az alapja, hogy igazságos legyen, de legalább a méltányosság ellen ne vétsen. {Igás! Úgy van ! a szélső baloldalon.) A második dolog, melyet fel kell hoznom, az, hogy a törvény 7. §-a arra is provideál, hogy azt mondja (olvassa): »oly választókerületekben, melyek több községből állanak, a választóknak szükséges ellátása a választás helyén és annak ideje alatt«. Tehát én ezen törvény után — fájdalom — azt kell hogy lássam, hogy Magyarországon csakugyan a hol eddig divatban nem volt is, mindenütt el kell látni a választókat, kivéve az oly választókerületeket, hol például, mint nálunk, egy község maga küld képviselőt, nálunk a régi állapot marad, az ellátás természetesen ezen törvény értelmében mireánk nem terjed ki. Kérdést kell mégis intéznem, mivel a múlt téli választások alkalmával, mikor a választók már két órakor, sőt egy órakor éjfél után elindultak, hogy bejöhessenek azokon a rossz utakon, akkor már egy pohár pálinkával vagy valamivel meg kellett kínálni. Ez így áll. Nálunk ez eddig nem volt így szokásban, még a kormánypárt is csak kétszer etetett-itatott. A halasi kerület eddig a legjobb kerületek közé tartozott, de lehet, hogy ez a törvény egészen fel fogja forgatni a régi jó erkölcsöket. Hogy méltóztatik tehát érteni az igazságügyminiszter úrnak, hogy ezekre a községekre, melyek maguk választanak képviselőt, ez a pont kiterjed-e? Mert van 3—4 mértföldnyire lakó tanyai lakos, a kinek bent háza nincs; neki nincsen lakóhelye, a hol ehetik-ihatik. Mi fog történni ezen községekre nézve, mert a törvény erre nem provideál. Pedig tudni kell, hogy úgy tekintetnek-e a tanyai lakosok, mint más község lakosai ? Ezt is felhoztam, mint olyan dolgot, mely nem világos, melyből látszik, hogy ez a törvény kezdettől fogva izgatott emberek munkája, a kiknek nem volt elég idejök, hogy ezen dolgot horderejéhez képest úgy megcsinálhassák, hogy az a gyakorlati életben üdvös lehessen. (Úgy van! Úgy van la szélső baloldalon.) Nézetem szerint ez még magát a, bírósagot, mely a választásokban ítélkezni fog, oly izgatottá teszi, mint magát a házat. (Derültség.) Én azért kérem a t. házat, hogy e paragrafust egyszerűen tessék kihagyni. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Elnök: Az igazságügy miniszter úr kivan szólani! Erdély Sándor igazságügyminiszter: T. képviselőház! Valóban csodálkozom, hogy ma már második napja oly vehemensen méltóztatik támadni a javaslatnak ezt a 7., egészen szerény keretekben mozgó szakaszát és pedig oly imputáczióval és azon czím alatt, mintha a kormány ezen szakasznak elfogadásával és ideiktatásával tulajdonkép az etetés és itatás eddig tapasztalt visszaéléseit akarná fentartani, törvénybe iktatni és szentesíteni. (Zaj a szélső baloldalon.) Ennek az imputáczióuak s ennek az állításnak ép az ellenkezője áll. Ha vizsgáljuk a büntetőtörvénynek szabályait s ennek a javaslatnak az egész intenczióját és rendelkezéseit, különösen ennek a 7. §-nak minden betűjét, ez épen az ellenkezőjét mutatja annak, a mit már két nap óta olyan vehemensen vb tatnak és szemben velünk állítanak. Ez a szakasz és ez a javaslat tulajdonképen és legfőkép arra törekszik, hogy ezen, az etetés és itatás czíinén eddig a büntetőtörvény rendelkezése ellenére fennállott visszaélések a lehetőséghez képest megakadályoztassanak és korlátoltassanak. Itt van a büntetőtörvénynek 186. §-a, a mely három hónapig terjedhető fogházzal és 500 forintig terjedhető pénzbüntetéssel sújtja az etetés és itatás czíinén előforduló visszaéléseket. A javaslat 3. §-ának 6. pontja a büntetőtörvénykönyvnek erre az intézkedésére támaszkodik, tehát nemcsak nem érinti, hanem kifejezetten fentartja a büntetőtörvénynek ezen rendelkezését. E javaslatnak és a büntetőtörvénynek ezen intézkedéseivel szemben azt állítani, hogy mi az etetés és itatás visszaéléseit akarjuk meghonosítani, erről, azt hiszem, el lehet mondani, hogy ezen ellenvetéseket józan észszel megérteni nem lehet. (Zaj a szélső baloldalon.) A mi ezen javaslat 7. §-ában foglaltatik, az egészen más, mint a,mit a t. képviselő urak ezen rendelkezésnek imputálnak. Ilyen intézke dés, mint ebben van, csaknem minden alkotmányos ország törvényhozásában benfoglaltatik. Igaz, hogy nálunk eddig törvénybe iktatva ilyen korlátozó intézkedések nem voltak, habár nálunk az etetés és itatás sok évek óta divatozik (Zaj a szélső baloldalon.) és sokszor csakugyan túlkapásokba mentek át. Épen, mert ezen a téren visszaélések fordultak elő s a korrupcziónak egy bizonyos jelét észlelhetjük, ennek semmi más nem az oka, mint az, hogy eddig
