Képviselőházi napló, 1892. XXXIII. kötet • 1896. május 11–junius 30.

Ülésnapok - 1892-636

£86 636. országos ülés 1806. június 13-án, szombaton. Lehet, t. képviselőház, hogy a 7. §. ked- ] vező azon képviselő urakra, lehet, hogy ked- j vező azon politikai árnyalatra, a hol a képvi^e- ! lök választókat, a hol a politikai árnyalatok mandátumokat vonzódás, meggyőződés alapján nem szerezhetnek. Lehet, hogy a 7. §. kedvező oly politikai pártnak, a mely hívei táborába nem tudja a lelkesedésnek és a meggyőződésnek azt az erejét belevinni, a mely azután a tábort arra is reábirja, hogy azt a kis áldozatot meghozzák a magyar szabadság, a magyar alkotmányosság érdekében, a mely áldozat abban állana, hogy egy napig saját éleimükön kosztozzanak és jogaik gyakorlásában saját költségükön vegyenek részt. Mondom, ez kedvező lehet egy oly politikai iránynak. De a törvényeket soha nem szabad politikai irányok és politikai pártok érdekében, hanem a törvényeket mindig az ország érdekében kell alkotni s oly törvényeket kell hozni, a melyekből nem egyes párt, hanem ÍIZ egész ország, az ország alkotmányos érzülete merítene erőt és előnyt, felfrissülést. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Nem akarom, t. ház, ezt a kérdést a gúnynak azon a hangján tárgyalni, a mint azt előttem szólt t. képviselőtársam tette, nem akarom ezt azért, mert én ezt a kérdést nagyon komolynak és kényesnek, a kérdés kedvezőtlen megoldását nagyon szégyenteljesnek tartom. A 7. §-ban benne van az, hogy a magyar törvényhozás nem tételezi fel Magyarország azon polgárairól, a kik vagy értelmiség, vagy születés, vagy a vagyon jogczímén birnak választói joggal, hogy meg legyen bennök a meggyőződés azon áldozatkészsége, hogy midőn alkotmányos jogukat gyakorolni akarják, az azzal járó kötelességet teljesítsék, s hozzanak időben és fáradságban ingyen és megtérítés igénye nélkül áldozatot a haza oltárára. De mi van még ebben a törvényjavaslatban és különösen a 8-ik §-ban ? Benne van az is, hogy aki választói jogát akarja gyakorolni, azt e jog gyakorlására vigye oda a képviselőjelölt. Játszszunk nyílt kártyával, t. ház, s beszéljük meg a dolgokat úgy a mint tényleg vannak. Egyes pártoknak vannak választási kasszáik, egyes pártoknak az elmúlt választások tanúsága szerint az egyes kerületek sokkal több pénzükbe szoktak kerülni, mint a mennyit a 7. és 8. §. szerint most az általános választási költség kitenne. Ez azon pártok érdekében szentesítené az ő eszközeiket s e mellett rájuk nézve megtakarításokat eszközölue. De ezzel szemben ezekkel az eszközökkel teljesen elrútítaná, elcsúnyítaná a magyar közélet egész mejezét éB a magyar közélet reputáeziójának teljes tönkretételét, a magyar alkotmányos élet erkölcsi sülyedését jelentené. Elismerem, hogy előnyt biztosít a 8. §. egyes pártokra nézve. A hatal1 mon lévő párt a törvényhatóságokban majdnem mindenütt többségben van s a 8. §-nak ez az intézkedése, hogy a törvényhatóság fogja a fuvardíjakat választókerületenként megállapítani, azt fogja eredményezni, hogy az úgynevezett megközelítheti en kormánypárti kerületekben, tudniillik nem a meggyőződés, hanem a hatalom pánczelja folytán megközelíthetlen kormánypárti választókerületekben a fuvarozási költségek nagyon le fognak szállíttatni s ezzel bizonyos megtakarítást lehet elérni, ellenben az erős ellenzéki kerületekben a fuvarozási költségek magasra fognak emeltetni, úgy, hogy az az ellenzéki képviselő, ki saját meggyőződését akarja itt követni, ki meggyőződése követéséből soha hasznot meríteni nem akar, ki ebben a házban és a házon kivül törvényhozói kötelességén felül magának más előnyöket szerezni, képviselői állását hasznos befektetés gyanánt gyümölcsöztetni nem képes és nem ezélozza, a ki tehát nem képes ezt a nagy áldozatot meghozni, ezekből a ma még erős meggyőződéssel biró ellenzéki kerületekből, úgyszólván a pénz hatalmával, kiszorítva lesz. (Úgy van! balfelől.) Én, t. ház, olyan törvényes intézkedés statuálásához, mely a magyar közéletnek ilyen törvénybe iktatott megbeestelenítését jelentené, hozzá nem járulhatok s ép ezért a 7. §-t nem fogadom el. (Élénk helyeslés a bal és szélső baloldalon.) Hévizy János jegyző: Kolozsváry-Kiss István! Kolozsváry-Kiss István: T. ház! (Halljuk !) Azok után, miket előttem szóló t. képviselőtársaim elmondottak, én csak egy-két szót akarok röviden felhozni. (Halljuk! Halljuk!) Előrebocsátom, hogy én sem fogadom el a 7. §-t, még pedig főleg abból az okból, mert szerintem csakugyan igen nagy latitude van ebben a szakaszban és nagyon nehéz lesz meghatározni, elbírálni; miként lehet ezután a választásokat jogos elbírálás tárgyává tenni, vagyis midőn majd a bíró a választást érvényteleníti, vagy érvényben hagyja. De különösen egy nevezetes dolog van itt, az a pont, a mely a szállítás és visszaszállítás kérdésére vonatkozik. Hát az tökéletesen igaz, hogy benn van a törvényjavaslatban, hogy majd a megye fogja meghatározni azokat a költségeket és ezt szabályrendeletben meg fogja három évre állapítani. Hát ez lehetséges ott, a hol egyik község olyan, mint a másik. De oly kerületben, a milyet én képviselek, hogyan lesznek ezen kiadások, a hol eddig úgyszólván nem is fordultak ilyenek elő? Például a tanyai lakosság, a mely télennyáron künn van; ott az egyik tanya közel van, a másik pedig 3—4 mértföldnyire. A fuvar meg van állapítva és minden egyes választó, — föltéve azt, a mit nem hiszek, hogy