Képviselőházi napló, 1892. XXXIII. kötet • 1896. május 11–junius 30.

Ülésnapok - 1892-634

256 634. országos ülés 1896. június 10-én, szerdán. miniszter űr szíves figyelmébe ajánlom, hogy nagyon gondolja meg, hogy az a modor, melyet módosításainkkal szemben követ, javára válik-e a törvényjavaslatnak, vagy sem ?! Rövid idő alatt meg fog győződni, hogy az ily eljárás teszi lehetetlenné a törvényalkotást. Én nem akarok szolgálatokat tenni azoknak, kiknek nem kell a törvény, de a miniszter úr azoknak hasznos szolgálatokat tesz. A mi a Pázmándy Dénes és Kossuth Ferencz t. képviselőtársaim által felvetett eszméket illeti, nagyon alaposnak tartom aggodalmaikat, de egyik módosítás sem alkalmas, németem szerint, arra, hogy a visszaélések gyökerükben elfojtassanak. Rendkívül nehéz kérdés Pázmándy Dénes t. képviselőtársam azon javaslata, hogy a kúria ítélje meg, hogy színleges jelölt volt-e valaki vagy sem, és erre nézve legfeljebb csak azt lehetne törvénybe iktatni, hogy a szavazatok bizonyos számát követeinők meg a jelölttől. A mi Kossuth Ferencz t. képviselőtársam módosítványát Illeti, igaz, hogy a választónak a választási elnökkel szemben csakis az a törvényadta oltalom áll rendelkezésére, hogy ha törvénytelen módon érvénytelen választást provokál, a költségek viselésében elmarasztattatik stb. Azt hiszem azonban, a szabadságnak és a képviselőknek is nagy szolgálatot tennénk, ha e kérdést egész másként, angol rendszer szerint oldanók meg. Azt hiszem, t. ház, ha a választási törvény oda módosíttatnék, hogy a választás napján már ne legyen jelölésnek helye, hanem három nappal előzze meg a választás napját a jelölés időpontja, akkor, t. ház, egy rendkívül nagy eredmény éretnék el, mert a hol ellenjelölt nincs, az úgynevezett egyhangú választásoknál, nem szükséges a tömegeket mozgósítani. Es igen-igen sok erkölcsi, hogy ne mondjam, még anyagi előny is jár azzal, ha legalább az egyhangú választások tisztasága meg van őrizve. Mert ha három nappal előbb köteleztetik a jelölt ajánlata, annak promulgácziója, akkor is Pázmándy képviselőtársam intencziójának megfelelőleg a választóközönség előkészülhet arra a csapdára, melyről szó van és lehetséges a választóközönség felvilágosítása. A t. képviselőtársaim, a különösen Pázmándy Dénes t. képviselőtársam által ostorozni kivánt visszaélések nagyrészt azon sarkaiknak, hogy az utolsó pillanatban, fél kilencz órakor hoznak egy teljesen hasonnevű jelöltet, úgy hogy a választás azinhelyén megjelent, a korteskedés tüze által hetek óta felhevített választók nem is sejtik, miről van szó az urnánál, mert senki nem tud a harmadik, negyedik, ötödik jelölt létezéséről, ugy, hogy szavazásnál a zavarba ejtés nemcsak lehetséges, hanem igen természetes és könnyű. A bajokon egyedül az általam javasolt eljárással lehet segíteni. De azt fogják önök mondani: tessék beadni módosítványt. Ugyan minek ? Csak a politikai és lelkiismereti felelősséget hárítjuk el magunktól az által, hogy ezeket az eszméket felvetjük, mert az igazságügyminiszter úr vagy azt mondja, hogy nem tudja, nem érti, mit akarunk, vagy azt mondja, hogy nem akarja, a mit akarunk. Ezt azután nem lehet kapaczitácziónak tekinteni, mert ily argumentáczióval senkit meggyőzni nem lehet. Ha a t. igazságügyminiszter úrnak erre az eszmére nézve politikai aggályai vannak, ha jogi érvei vannak arra nézve, hogy ez nem helyes, nagyon szívesen fogom magam kapaczitálni hagyni, mert ez szakkérdés, melyben a kapaczitácziónak helye van; de ha a t. ház és a miniszter úr nem tnd elfogadható érvet arra nézve előállítani, hogy miért ne intézkedjünk az iránt, hogy három nappal előbb adassék be az ajánlás, akkor, t. többség, önöket kérem, vessék fel önök ez ideákat, talán szerencsésebbek lesznek nálamnál, hogy a választási eljárást, a mennyire lehet, közmegelégedésre és mindenek felett a közérdek szempontjából csináljuk meg. Én, t. ház, számot vetettem magammal, gondolkoztam a felett, vájjon ezen eszméhez férkőzhetik-e az a gyanú, hogy vele pártérdekeket vagy más melíékérdekeket szolgálok, de azt hiszem, ezt teljesen ki kell zárnom, részemről ilyesmi fenn nem forog. Kérem a t. miniszter urat, világosítson fel az iránt, hogy miért téves ezen, Angliában hosszú időn át folyton és szerencsésen alkalmazott módszer. Ezt tartottam kötelességemnek elmondaui és ezek arra vezetnek engem, hogy kérjem Pázmándy és Kossuth t. barátaimat, hogy ne vegyék tőlem rossz néven, hogy beadott módosítványukat, ily alakban legalább, nem fogadom el, mert nem tartom czélravezetőnek, hanem azt óhajtanám, hogy ezen kérdés megfontolás tárgyává tétessék, és ha innen nem, hát onnan terjesztessék elő egy helyesen szövegezett indítvány, akár az előadó úr részéről is, a dolog ilyen szabályozása végett. Erdély Sándor igazságügyminiszter: Ugron Gábor képviselő úr az általános vita alkalmával azt mondta, hogy ezen tárgyalás folyamán egy nagy színjáték folyik, mert senkisem azt mondja, a mit óhajt és kíván. Nem tudom, van-e ebben igazság, nem is vizsgálom; de ha csakugyan színjáték folyik itt, úgy az nem ezen oldalról történik, mert ép azok, kik onnan, azon oldalról ezen javaslatot általánosságban elfogadták, oly vehemens érveket hoztak fel ellene és annyira rossznak mondották, hogy ha mind az igaz volna, akkor azt nem