Képviselőházi napló, 1892. XXXIII. kötet • 1896. május 11–junius 30.
Ülésnapok - 1892-634
684. országos ülés 1896. jniiins 10-én, szerdán. gg7 tiszteletét terjesztenék Magyarországon, mert az í egy specziális cseh szent volt (Derültség.) és nekünk magyaroknak semmi okunk nincsen a esekizmust nálunk terjeszteni, inkább ha tetszik, szent István vagy szent László szobrait tessék körülhordozni. (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) de szent Nepomukot nem nagyon óhajtanám utczánkon látni. Nem akarok hosszasan kiterjeszkedni a protestáns autonómia jellegének fejtegetésére, csak konstatálni akarom, hogy sokszor csakugyan kénytelen az az egyházkerületi közgyü lés politizálni, mint például, mikor Tisza Kálmán akkori miniszterelnök maga is protestáns ember, a nélkül, hogy a protestánsokat megkérdezte volna, hogy püspökeik helyet kapjanak e a főrendiházban vagy nem, kinevezte azokat a püspököket. Magam is felszólaltam akkor, mert a protestantizmus egyszerű helvét jellegével ezt ellenkezőnek tartottam. Hivatkoztam tíz erdélyi fejedelemre is, a kiknél nem voltak a protestáns püspökök behiva az országgyűlésre s csak egyszer ment be egy Magyary nevű Apaffy fejedelem alatt, de azt kidobták a rendek. (Derültség.) Azt mondták, hogy a reverenda nem politikára való; pedig protestáns volt a fejedelem. Ilyen esetekben az egyházkerületi gyűlésnek okvetlenül szükséges, a mint szokták mondani: muszáj politizálnia. Igaz, nehéz itt elválasztani a határvonalat, de az én óhajtásom az s nem kételkedem, mindnyájunké, hogy a vallás le ne rántassék a pártpolitika sorába. Miután pedig ez a szakasz csakugyan igen elaszticze van szövegezve, nehogy akár egyik, akár mási' T , — protestáns vagy katholikus részié — ha már felekezetileg vesszük a dolgot, zavar támadjon belőle, megengedem még előzetes tendenczia nélkül is, nagyon megfontolandónak tartom a dolgot, és miután okosabbat nem tudok kitalálni, mint a mit Horánszky Nándor képviselőtársam indítványában ajánlott, hogy tudniillik a szakasz újabb, megfontoltabb szövegezés végett a bizottsághoz utasíttassák, pártolom ezen indítványt. (Helyeslés a baloldalon.) Olay Lajos: T. ház! Én is homályosnak találom a szakaszt és nagyon örültem volna, ha Ugron Gábor t. képviselőtársam a kihagyás helyett világosabb szöveget ajánlott volna, ahhoz nagyon szívesen hozzájárultam volna. De miután az a párt, melyhez tartozom, ezt a törvényjavaslatot feltétlenül törvényre kívánja emelni, miután világosabb szöveg javaslatba nem hozatott, elfogadom a szakaszt jelen szövegezés szerint. Horváth Gyula: T. ház! Azt hiszem, e törvényjavaslat czélja, hogy intézkedései közmegnyugvást keltsenek. E pontnál aggályok támadtak. Bennem azonban a feltámadt aggá lyok daczára is él az a hit és érzés, hogv ha a bizottság bővebben fogja tárgyalni az egyes kérdéseket, oly javaslattal állhat elő, mely közmegnyugvást idéz elő a házban. Mert teljesen egyetértek Veres Józseffel abban, hogy a protestánsoknak akár presbitériumai, akár kerületi közgyűlései, akár egyéb nem tisztán kizárálag vallásos gyűlései, sem a papok sem a világiak által soha vallási vagy vallásos gyűléseknek nem tekintettek. Hanem újból áll az, hogy ezektől a gyűlésektől elvonni nem lehet azt, hogy az ezen gyűléseken hozott határozatok a protestánsokra bizonyos nem politikai, hanem vallási természetű befolyást gyakorolnak. Én is teljes meggyőződéssel az ország java iránt ki akarom küszöbölni azt, hogy valahol akár felekezeti, akár vallási szempontokból a politikai alakulásokra befolyást gyakorló határozatokat hozzanak. (Felkiáltások a szélső baloldalon: Nem határozatról, hanem nyilatkozatról van szó!) Azért szükséges hogy a szöveget a bizottság bővebben megfontolja, mert ha az intenczió igaz és valóságos, hogy tudnillik ki akarjuk a vallásos és felekezeti agitácsdót zárni, preezizirozzuk úgy a törvényjavaslatot, hogy az sem leplezve, sem leplezetlenül meg ne történhessék sem oly gyűléseken, melyeknek vallásos természete kétségtelen, sem olyanokon, melyekre vonatkozólag kételyek támaszthatók. Miután tehát a háznak itt konkrét és elvi álláspontja ki van mondva és ez ellen senki nem foglalt állást, azt hiszem, hogy az ügy érdekében volna, ezen elvet szem előtt tartva, a Horánszky Nándor t. képviselőtársam javaslatát elfogadni. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Méltóztassék a legközelebbi napon precziz szövegű javaslattal előállani, a melyet — meg vagyok győződve — a ház egyhangúlag és megnyugvással fog elfogadni, és a mi még nagyobb dolog, hogy ha így elsietve fogadtatnék el ez a szakasz, akkor mindazok, kik felekezeti agitáczióra akarják felhasználni, ez által, hogy úgy mondjam, vérszemet kapnának arra, hogy izgassanak az országban az iránt, hogy még e méltányos kérés elől is elzárkózott e ház és hogy úgyszólván proskribálta a felekezetek egyikét-másikát. Hogy erre alkalom ne legyen, kérem a házat az ügy érdekében, méltóztassék Horánszky Nándor t. képviselőtársam javaslatát elfogadm. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Elnök: Senkisem kivan szólani? (Nem!) Miután senkisem kivan, a vitát bezárom. Erdély Sándor igazságügyminiszter: T. ház! Mindenekelőtt egész határozottan konstatálnom kell, hogy a törvényjavaslat azon intézkedésének, melyeket itt tárgyalunk, egyáltalán semminemű vallási felekezet, ellen irányuló éle nincs. (Mozgás a baloldalon.) Egész
