Képviselőházi napló, 1892. XXXIII. kötet • 1896. május 11–junius 30.
Ülésnapok - 1892-633
210 633 ' országos ülés 1896, jnnius 3-án, szerdán. hogy nagy városok, vagy kisebb városok is, tehát mondjuk általában városok, melyek góczpontját képezik a nemzeti életnek, kellőképen képviselve legyenek? Vegyük csak Budapestet. Hiszen itt, egy majdnem 600.000 lakosságú városban, tessék megnézni, talán 20—25 ezer választó van, és tessék tagolni ezeket a választókat és meg fogják látni, hogy azoknak egyharmada csupa hivatalnokokból, másik része pedig oly egyénekből áll, a kiket én tisztelek, de a kiket egy ország és egy város tényezőiül elfogadni nem vagyok hajlandó. Százezrek vannak kizárva a választásokból és épen azok az elemek, a melyekre szükség van. Mert nagyon furcsa dolog az, t. ház, másutt azt látjuk, hogy a fővárosok politikailag is úgyszólván dominálnak, a vezetésben szerepet játszanak a külállamok történetében és méltóztassék Budapestet megnézni, tudjuk, hogy itt a kerületekre úgyszólván alig aspirál más, mint helyi emberek, azok, a kik egyes klikkekben vannak; hiszen tudjuk, hogy a választások itt egyes klikkek kezében vannak; hiszen tudjuk, hogy a Lipótvagy Terézvárosban nem az a 2500 választó dönt, hanem egy érdekközösség, egy kaszinó, vagy nem tudom micsoda vendéglői asztaltársaság választ. Bocsánatot kérek, ennek továbbra is kitenni az országot nem lehet. Szégyen, hogy nálunk, az ország fővárosában épen a politikai küzdelmek terén nem az ész, nem a munka és nem a nagy tehetségek küzdenek, hanem apró kis érdekek és apró kis egyéniségek, a kik Magyarországon a politikában egyáltalában szerepet sem játszanak. Nem lehet ezt kikeiűlni máshol sem és nem lehet kikerülni úgy, ha mi különféle czenzust fogunk felállítani, mert épen azok az elemek, a kik ebben a fővárosban politikára hivatottak és politikai pártokat kell hogy érvényre juttassanak, azok az elemek a ezenzus mellett ki fognak maradni. Az általános szavazatjog ma már politikai hitelve a művelt Európának és mindazon országoknak, a melyek az alkotmányosságot ma már szélesebb alapra, a demokratikus alapra akarják helyezni, mindazok az országok az általános szavazatjogot elfogadták. Én nem félek attól és azt tartom, lehetetlenség is Magyarországo i másképen az alkotmányosságot átültetni igazán a nép vérébe, mert a nép, a mely ma már arra jogosítva van, az nem csupán a ezenzusoa választó-közönség. T. ház! A mi magát a törvényjavaslatot illeti, úgy én magam abban egy igen veszélyes theória megörökítését látom. Benne látom, hogy megmarad a központosított választás. T. ház! Képzelnek önök ma már oly művelt államot, a hol ilyen, a középkor népvándorlásaira emlékeztető összpontosított választások lennének? Hiszen nálunk a választás egy hadi tudomány. (Úgy van ! bdlfelől.) Az összpontosított választásnál kell hogy valaki ne csak kitűnő stratéga, de kitűnő taktikus is legyen, hogy annak egy egész tábor álljon rendelkezésére. Hiszen ott perczek, órák egyik tábornak bejövetele, egyik útnak szabadon hagyása, vagy elzárása, egyik hídnak jó perczben való átmenetelése lehet döntő; (Egy hang a szélsőbalon: Csendőrök!) és még ha hozzáveszszük azt, hogy minden választásnál a katonai erő egyik főtényező: ezek nem alkotmányos küzdelmek, ezek valóságos csaták. Méltóztassanak elhinni, hogy ezt a rendszert fentartani nem lehet. De másrészről mindenki tudja azt, hogy milyen nagy különbség van a költekezések terén az összpontosított választásnál. Ezt fentartsuk és most azzal tetézzük, hogy most már a fuvarok is törvényesen legyenek megállapítva, hogy most az etetés és itatás is bejöjjön a törvénybe? Hisz ennek az lesz az eredménye, a mint Angliában van az új választási törvény szerint; ennek a törvénynek ez a része onnan van átvéve, s majd Magyarországon is beadják a legal-expenseket, melyeket Angliában a parlament kinyomat és a melyek bizonyítják, hogy ott átlag 1500 font sterlingbe kerül egy választás, azaz a mi pénzünk szerint 15.000 forintot tesznek ki azok a törvényes költségek, melyeket, bírói úton is lehet exequálni. Ezzel azt csináljuk, hogy törvényes úton megnagyobbítjuk a választási költségeket. Ismerem Anglia pénzügyi erejét és tudom, mit bírnak ki ott a választók, de a megválasztottak is. Magyarországon ily költekezésekbe belemenni nem lehet. S ha nézzük ez új törvény behozatala óta az angol parlament elemeit, — csak nemrég voltam köztük s láttam egy ezt illető statisztikát — azt veszszük észre, hogy ma már, kivéve huszonkét embert s az irlandiakat, nincs olyan angol képviselő, a ki saját tudományából, saját ismeretei alapján élne meg. Maholnap az a milliomosok gyülekezete lesz. Hát ezt akarjuk meghonosítani ? Igaz, hogy nálunk is sok pénzbe kerültek eddig a választások, de ismerek nem egy kerületet, a hol semmibe sem kerültek, a hol a választók elveikbe ütközőnek tartják bármit is elfogadni és gyalog vagy a maguk fogatán mennek választani. Most, miután tarifirozva lesz minden, nem fog akadni Magyarországon meggyőződését ingjén követő választó. Ezzel a magyar törvényhozó testületet tisztán a plutokrácziának szolgáltatjuk ki. (Úgy van! balfélől és a szélsőbalon.) Ez pedig sokkal veszélyesebb, mint bármely kaszt-, vagy bármely felekezeti választás, mert mindazon elemek között, melyek nemzetiségükre és meggyőződésökre legkevesebbet adnak, a plutokráczia a legelső. A pénz közmopolitizmusa a legbizonyosabb a világon.
