Képviselőházi napló, 1892. XXXIII. kötet • 1896. május 11–junius 30.
Ülésnapok - 1892-632
J92 632. országos ülés 1896. jniilus 2-án,'kedden. nevezzem, az összes nemzeti erőknek egyesülve kell az Ausztriával folytatandó tárgyalások elé menniök. Ez volt annak a fúziónak alapgondolata, legalább ez volt az, a mi akkor a Deák-párt irányadó férfiait vezette. Fájdalom, ez a remény nem teljesült, de nem azért nem teljesült, mert a ezél nem volt nagy és szent, hanem azért nem, mert az egyesölt férfiak többre beesülték hatalmuknak és hatalmuk élvezetének megtartását, mint azt a nagy ezélt, a melyért a fúzió létrejött. Ha a fúzió most is ily eredményre vezetne, akkor attól mentse meg a gondviselés az országot most, a mint jobb lett volna, ha akkor is megmentette volna. (Úgy van! Úgy van! a sgélső haloldalon.) De ha csakugyan igaz az, — s ezt ismétlem, — hogy a politikai vagy kormányzati iránynak és szellemnek jobbra való változtatása múlhatatlanul szükséges, és ha csakugyan igaz az, — s ezt én is elfogadom igaznak, — hogy a nemzeti párt ebben segédkezet nyújthat, de nem külön táborban, hanem ott a nemzeti erők egyesülésében, akkor igen is ez lehetséges s azért is óhajtom, hogy az egyesülés becsületes feltételek mellett, de a hozzáfűzött remények teljesülésének biztosításával minél előbb létrejöjjön. Lukáts Gyula: Hogy mondjanak le mindenről, úgy akarják! Eötvös Károly: Áttérve most már magára a választások feletti bíráskodás kérdésére, mindenekelőtt konstatálom, t. ház, (Halljuk! Halljuk!) hogy mi a kormánytól a választások s általában a parlament reformjának kérdésénél nem ezt vártuk, nem ezt a javaslatot, vagy legalább nem csupán ezt a javaslatot. Mi vártuk azt, hogy törvényjavaslat fog előterjesztetni, a melyben a válaS2tói jog jelentékeny kiterjesztése foglaltatik; vártuk azt, hogy a választási eljárás hézagai kitöltetnek: a mik a választási eljárás intézményeiben helytelenek, helyesbítetnek, s a 1 mi hiánya van a kellő szigornak, az pótoltatik; vártu 1 : azt, hogy a kerületek kiigazítására vonatkozólag valamely előterjesztés fog itt történni és vártuk végül azt, hogy a kérvénynyel megtámadott választások fölötti bíráskodás szabályoztatni fog. (Úgy van! a szélsöbaloldalon) Tehát négy irányban vártunk mi nagy és fontos reformjavaslatokat. A négy irány közül csak egyetlen egyben, a választások feletti bíráskodás kérdésében terjesztetett elő javaslat. Tehát várakozásunk nem teljesült, abban csalódtunk, ÓB valóban mi a kormánynak semmi elismeréssel, semmi dicsérettel nem tartozunk amiatt, mert jgen sok téren szükséges reformok teljes mellőzésével csakis egyetlen egy irányban és véleményünk szerint ott sem kielégítő módon akarja a helyzetet javítani. A választási jog kiterjesztéséről én ezúttal részletes nyilatkozatot tenni nem akarok, de egy megjegyzést igenis akarok tenni (Halljuk! Halljuk !) az általános szavazati jog kérdésére, a mely úgy e parlament falain belül, mint ezeken kivííl az utóbbi időben nem egyszer s nem egy helyütt szellőztetett. Midőn arról van szó, hogy a választási jogot kitérjeszszük, akkor minden komoly államférfiúnak s nálunk hazánkban még hozzáteszem, minden valódi hazafinak számot kell vetni mindenekelőtt azzal a kérdéssel, hogy az az alap, melyre a nemzet alkotmányát és alkotmányos működését fektetni akarja, tökéletesen biztos a]ap-e fajunk világtörténeti feladatainak teljesítésére, fajunk összes érdekeinek megvédelmezésére s azontúl a szabadság összes szükségleteinek kielégítésére? Ez az első kérdés. Ha oly alapra fektetünk reformot, a mi arra nem alkalmas, az a reform helytelen, esetleg hazánkra nézve veszélyes lehet; ellenben, ha, o 1 } 7 alapokra fektetjük a reformot, a mely e ezélra helyes és alkalmas, akkor a reform szükséges. 1848-ban körülbelül 200-280 ezer választóra volt alapítva alkotmányunk, nemzeti életünknek legmagasztosabb, legfenségesebb intézménye. Az alap volt a régi nemesség. A 48-iki dicső emlékezetű törvényhozás ezt az alapot kiszélesítette és a mai időben körülbelül egy millió választóra fektette az alkotmányos alapot. Négyszer-ötszörte szélesebb és sok tekintetben mélyebb fundamentum alkottatott tehát a 48-iki törvények által. Erre a fundamentumra van alkotmányunknak minden intézménye és nemzeti életünknek minden tevékenysége fektetve. Az én meggyőződésem az, hogy 1848 óta már 48, sőt az utolsó választási reform óta is már 22 esztendő múlván ezt az alapot terjeszteni és mélyíteni kell. Más kérdés azonban, hogy ki kell- e ezt terjeszteni az általános szavazati jog határáig? E tekintetben nagyon nehéz pozitív nyilatkozattad állani elő, mert senki sem bírja azokat az adatokat, a melyek szerint kétségtelen, hogy az általános szavazati joggal minő számú, irányú és gondolkozású választó lenne az, mely alkotmányunk alapját képezné ? Nem tudjuk, ismétlem, mennyi lenne a választó ; nem tudjuk azt, hogy mily szellemű elemek jutnának oda, hogy alkotmányunknak ők képeznék a fundamentumát. Nem tudjuk azt, hogy ezek az elemek összegükben készek-e és képesek-e azokat a veszélyeket elnárítani, a melyeket Horváth Gyula t. képviselőtársam szombaton a maga beszédében felsorolt? Nem tudjuk, hogy ezen elemek közt nem találkoznak-e vidékenként igen nagy számban és nagy erővel olyanok, a kik például a nemzetiségi fenekedésben nemcsak nem védik a magyar államot, de sőt a fenekedéseket előmozdítják?
