Képviselőházi napló, 1892. XXXIII. kötet • 1896. május 11–junius 30.

Ülésnapok - 1892-632

Jgg 682. országos ülés 1896. jnnins 2-án, kedden. vissza, arra az időpontra, a midőn a magyar alkotmányos élet újra feléledt. Mindkét képviselő ár nézete szerint a tekintélyt visszaszerezni, a parlamentnek erkölcsi alapot adni csak úgy lehet, ha a választási eljárás és bíráskodás az általuk kivánt irányban fog behozatni. I)e a kérdés az, összefügg-e ennek a parlamentnek tekintélye, többségének erkölcsi létjogosultsága, a hozott törvények iránti tisztelet és az államhoz való ragaszkodás valóban a választási törvénynyel és a bíráskodás mikénti gyakorlásával ? Nem ellenkező tanaságot nyerünk e az európai parlamentek történetét vizsgálva? Vegyük csak magát az angol parlamentet. Angliában a választási visszaélések tetőpontjukat, érik elámult század utolsó évtizedében. Ugyanabban az időpontban kezdődik ott a közerkölcsök javulása. Ugyanabban az időpontban, midőn a parlament önkénykedik a választások megsemmisítésével, a választási törvény helytelen, az eljárás korumpált és a választók szabadsága megtámadva; ugyanabban az időben mutatja az angol nép erejét, elhagyatva vív harczot életrehalálra, és ugyanabban a korszakban, midőn mi látjuk a választási visszaélések felburjánzását, találjuk az angol parlamentnek egyik-másik oldalán államférfiúi belátásban, jellemben és szónoki erőben mind azt, a mit Anglia elő tudott teremteni. És ugyanebben az időszakban látjuk azt a fényes parlamenti múltat, mely elégedettséggel tölti b% az angol népet és bámulatra ragadja Európa népeit. És nézzük egy másik államnak parlamenti történetét. Ezen állam parlamentáris életében a választási eljárás ugyanazon módozatok, ugyanazon elvek szerint folyt le, a mely Polónyi képviselő úrnak az ideálja: általános szavazati jog, titkos választás és községekénti szavazás útján létre jött parlament, mely saját tagjait maga igazolja, de soha ezen eljárása kifogás tárgyává sem tétetett. Ebben az országban azt látjuk, hogy ki van küszöbölve a választási visszaélés, függetlenné téve a választók szabad akarata; de látjuk a politikai és közerkölcsök végsülyedését, látjuk a parlament tekintélyének sülyedését, melynek oka a demagógia és a kenyérkereső áljakobinusok. (Nagy zaj és felkiáltások a szélső baloldalon: Kaposvár! Úgy van ! Kaposvár!) Kaposvár? Arra is kész vagyok felelni. (Folytonos zaj.) Elnök: Csendet kérek. t. ház! Jellinek Árthur: T. ház! Ha ezek a tünetek állanak előttünk, akkor joggal lehet kérdezni, helyes-e az az alap, melyet gr. Apponyi Albert és Polónyi képviselő urak a magyar parlament számára kijelölnek, hogy elvesztett tekintélyét szerezze vissza, hogy keresse a kérdés valódi alapját és azokat a tényezőket, a melyek a tekintélynek valódi feltételeit rejtik magukban? A parlamentet alkotó képviselők a parlament tekintélyének alapját és ebből folyólag a hozott törvények tekintélyét más alapokban kell keresni és azt tényleg más alapok szolgáltatják. A parlament tekintélye azon erkölcsi és szellemi erők összehatása, a melyet nem a választási és bíráskodási törvény szolgál, hanem maguk a parlament tagjai a parlamenti tagok erkölcsi erejében, jellemében, képzettségében, önzetlen munkálkodásában rejlik az az erőforrás, mely megadja a parlamentnek tekintélyét. S a mint az emberek változnak és az emberekkel az erkölcsi erőforrás, úgy változik maga a parlament tekintélye is. Ez okból az, a ki a magyar parlament múltjában, főleg- azon korszakban, a melyet Polónyi mint a dekompoziczió korszakát jelölte, feltalálja azokat az egyéniségeket, a kik az erkölcsi tényezőket szolgáltatták, az a parlamenttől a tekintélyt megtagadni nem foffja. (Nagy zaj és felkiáltások a szélső baloldalon: Eláll! Eláll!) Ebben van a parlament tekintélye, nem pedig a kúria hatáskörének ilyen vagy amolyan kiterjesztésében. (Nagy zaj és felkiáltások a szélső baloldalon: Eláll! Eláll! Zaj és mozgás jobbfelől) Elnök: Kérek a jobboldalon is csendet! Itt balfeiői közbekiáltanak, itt pedig jobbfelől diskurálnak. (Bálijuk! Halljuk

I) Jellinek Arthur: Ha ily körülmények közt az erkölcsi tényezők a múltban megvoltak, jelenben megvannak, akkor joggal kérdhetem gr. Apponyi képviselő úrtól, miért alkossuk meg a törvényt úgy, a mint ő kivánja, csupán abból indulva ki, hogy a tekintély elveszett és azt a kúriai bíráskodás szervezésével vissza kell szerezni?! Apponyi t. képviselő úr, mert vele kell foglalkoznom kiválóan, miután ő intézett a javaslat alapelve ellen legerősebb támadást, a javaslat általános jellemzéseként a következőket hozta fel. A javaslat — mondja ő —nem felel meg a magyar törvényhozás intencziójának, mert nem tesz eleget azon elvnek, mely az 1874. évi törvényczikkbe be lett iktatva, nóvumot képez egész jogfejlődésünkben, nem szövi tovább azt az egész gondolatot, a melyet a magyar törvényhozás az 1874 iki törvénybe letett, hanem a magyar jog fejlődést egy idegenszerű, egészen más alapra utalja. Az a felfogás, melyből a javaslat indul ki, világos és kétségtelen kifejezést nyer azon indokolásban, a mely a képviselőház igazolási jogáról azt mondja, hogy ezen jog a törvényhozó testület függetlenségének attribútuma, annak elvétele és egy másik állami orgánumra való átruházása végeredményében visszahat magára a törvényhozó testületre. Ezt az alkotmányos jogi elvet, — amely nem képezi a ma-