Képviselőházi napló, 1892. XXXIII. kötet • 1896. május 11–junius 30.
Ülésnapok - 1892-632
632. országos ülés 1896. június 2-án, kedden. 1S7 gyár alkotmány egy sajátlagos elvét, hanem a melyet törvénybe iktatott először az amerikai alkotmány, a melylyel biztosíttatott a nagy franczia forradalom idejében a franczia törvényhozó testület joga, a melyet azontúl beiktatott minden szabad nemzet alkotmányába, és a melyről tévedés azt hinni, hogy az angol alkotmányból kitör ültetett, — a magyar közjog ezen alaptételét összhangzásba kell hozni azon alapelvvel, mely az 1874. évi törvényben foglaltatik. Épen az 1848 : V. törvéuyczikkben ezen elvnek megfelelően, megadatván a háznak az igazolási jogü, az ezen törvény alapján fejlődött házszabályok világosan fentartották a hasnak azon alkotmányszerű jogát és hivatását, hogy a választások törvényszerűsége, a válás/tási szabadság ellenőrzése tekintetében ne csak akkor járjon el, ha a választás panasszal, mint azelőtt a régi szabályok mondták, vagy kérvénynyel van megtámadva, mint az érvényben lévő házszabályok mondják, hanem akkor is, ha a választási nagy szabadság érdekének megvédése szempontjából vizsgálat alá kel! venni és esetleg a választást meg is semmisíteni. A magyar közjognak ezt az alapgondolatát kellett továbbszőni, ezt az alapgondolatot kellett összhangzásba hozni a bíróságra való átruházással ; ezt a jogot, ezt az elvet kidomborítani és kiépíteni kellett, és nem volt szabad egy oly szervezetet és egy oly hatásköri megvonást hozni a háznak javaslatba, mely tehetetlenné teszi a házat ezen, alkotmányszerűleg ő rá ruházott nagy feladat teljesítésében és meg kellett adni a kúriai bíráskodás mellett a lehetőséget, hogy a ház ellenőrzési és intézkedési jogköréből ne vétessék ki azon őrködés, hofry saját köztételének, törvényszerűségének legfőbb őre ő maga. Ez az alkotmányjogi gondolat mélyen gyökerezik benn magában a magyar alkotmányban; ez volt az a vezérfonal, a melyet a javaslat elfogadott, ez volt az a gondolat, melyet tovább szőtt, az az irány, a melynek befolyása alatt ki akarta egyenlíteni a kúriai bíráskodást az alkotmánynak alapvető tételeivel. Ezt a képviselő úr idegenszerűnek, nóvumnak mondja és ezzel szemben a magyar jogi felfogás feutartását az 1874. törvény elvének szigorú keresztülvitelében az angol példa utánzásában találja. Hát a 74 iki törvény elvi jelentőségének valóban az-e a tartalma, a melyet a képviselő úr annak tulajdonít ? Nem! Az a törvény egy elvi kijelentés, de azzal nem akarhatott a törvényhozás egy alkotmányos alapelvet hatályon kivííl helyezni, hanem utasítást foglal magában: Alkosd meg, a mit én elvileg helyeslek, de úgy, hogy az alkotmány alapelveit meg ne sé"tsd; 8zán>í £s az ország intézményeivel, többi szervezeteivel s különösen azzal, hogy alkotmányod mire hívja fel a bíróságot! Ez valódi tartalma annak az elvi kijelentésnek, melynek megvalósítását a képviselő úr szerint meg sem kisértjük. De — s ez a döntő — számolnunk kellett azzal az alapvető elvvel, melyet megsérteni semmi körülmények között nem szabad, hogy tudniillik a bíróságok egyesegyedííi bíráskodásra vannak hivatva. Távol kell tehát tartani a bíróságoktól mindazt, a mi külsőleg az ítélkezés alakját veszi fel, de lényegileg, természete szerint nem az. Mert mi a bíráskodás? Ha egy vitás tényállás a bíró elé vitetik s ennek megállapítása a bíró által azon bizonyítási elvek és tételek alapján történik, melyeket a törvény megszab. Erre az általa megállapított tényállásra, azon jogi szabályt alkalmazza, melyet a törvény az eset számára kijelöl s azon következményeket határozza meg, melyeket a törvény a tényálláshoz fűz. A jogszabály az egyik oldalon, a törvényben megállapított következmény a másikon: ez a bíráskodás a szó közjogi értelmében. Ha a jogszabály hiányzik, hí a vitás ügy eldöntésénél a bírónak kell jogszabályt teremtenie, akkor a bíró az illető vitás ügy törvényhozója. És ha a jogszabály és a törvény nem állapítja meg azon következményt, melyet a bírónak ki kell mondania, ha a tényállás fenforog, akkor elesett az ítélkezésnek egyik korlátja, mely a bíráskodást az önkénykedéstől különbözteti meg. Ha ezek állanak, figyelembe kell venni még egyet: hogy az a bírói hatalom, melyet a bíróra ruházunk, az ügyek természete szerint különböző. (Nyugtalanság a jobboldalon.) Kérem Ugron t. képviselő urat, ne méltóztassék engem zavarni, hanem méltóztassék megczáfolni. Elnök : Kérem Ugron képviselő urat, ne zavarja a szónokot! Jellinek Arthur: A bírói hatalom az ügyek természete szerint különböző a magánjogi ügyek elintézésénél. A bírói hatalom általában a következmények megállapításánál tágabb téren mozog. Az ismérvek, a melyeket a törvény ad, általánosabb jellegűek lehetnek. Már a büntető ügyekben a bírói hatalmat meg kell szorítani és a következmények tekintetében a polgári szabadság veszélyeztetve volna, ha a következmény tekintetében nem állapíttatnék az a legmagasabb fok, a büntetésnek az a maximuma, a melyet a bíró kiszabhat. Közjogi természetű ügyekben, ha a bírói szék elé vitetnek, az elhatárolás és a bírói hatalom korlátolása kell hogy a lehető legszigorúbb legyen kell hogy maga a törvény állapítsa meg a közjognak sérelménél azon cselekményeket, a melyek azt megsértik, azt a következtetést, 24*
