Képviselőházi napló, 1892. XXXIII. kötet • 1896. május 11–junius 30.
Ülésnapok - 1892-630
630. országos ülés 1896. május 29-én, pénteken. 145 tandó, a mely egy részében a képviselőház, más részében a főrendiház tagjaiból, harmaddik részében pedig jogásztekintélyekből állana. A képviselőház tagjaira nézve már elmondottam nézetemet; a főrendiháznak pedig, mint külön és független törvényhozó testületnek ingereucziát adni a képviselőház megalakulásának kérdésére nem lehet. Maradnának a jogásztekintélyek. No hát, épen ezekre a jogásztekintélyekre akarjuk ruházni e bíráskodási jogot, még pedig" nem ügyvédekre, vagy elméleti jogtudósokra, — a kik a bíráskodásba magukat bele nem élték — hanem valóságos bírákra, a kik egész életüket a jogszolgáltatás terén töltötték. Lássuk most, bir-e a kúria mindamaz attribútumokkal, a melyeket előadásom elején említettem. Legfőbb törvényszékünk kellő képzettségű, tapasztalatokban gazdag szakerőkből áll, a kik, ismétlem, egész életüket az ítélkezés, a jogszolgáltatás gyakorlásában töltötték el. (Zaj. Elnök csenget.) Ezek ; függetlenségében kételkednünk nem lehet. Őket nem ösztönözheti sem magánérdek, sem bármi ambiczió, hogy akár egyeseknek, akár pártoknak, akár a kormánynak tetsző módon ítéljenek, mert többnyire élttik alkonyán levő férfiak, kik távol állanak a politikai élet küzdelmeitől, viharaitól. És ha a törvényhozás annak idején rá merte bízni a kúriára a választói jog vitás kérdéseiben annak megállapítását és a leghevesebb parlamenti viták mellett nem hallottuk soha azt a vádat, hogy a kir. kúria nem közmegelégedésre oldotta meg ezt a feladatát, akkor bátran rábízhatjuk a kúriára ezt a bíráskodást is s úgy hiszem, soha sem lesz okunk e tekintetben panaszkodni s nem fogunk várakozásainkban csalatkozni. A további kérdés az, vájjon minden egyes megtámadott választásra vagy csak bizonyos választásokra nézve ruházzuk ezt a jogot a kúriára ? Ha a választások érvényessége kérdésében beadott panaszok mind oly természetűek volnának, a melyek bírói eljárásra alkalmasak, nem haboznám elfogadni azt az elvet, hogy minden megtámadott választás a kúriához utasíttassék. De nagyon sokszor fordulhatnak elő olyan esetek, midőn nem egyes, szabatosan körülírható és konkrét jogsérelemről van szó, a mely bírói %ljárasra alkalmas s a melynél egyszerűen csak a törvényt kell alkalmazni a fennálló jogsérelem és tényállással szemben, hanem lehetnek és bizonyosan elő is fognak fordulni oly panaszok, melyek általánosságban vannak tartva és csupán azt az impressziót akarják a bíróban kelteni, hogy annak a választásnak egész lefolyása nem volt törvényes, hogy az a választás a választók szabad akarata kifolyásának KÉPVH. NAPLÓ. 1892-97. XXXIII KÖTET. nem tekinthető. Ezeket az eseteket semmi körülmények közt nem lehet a kúriára bízni, ha csak a kúriát eredeti hivatásának teréről a politikai apprecziácziók bíráskodásának terére terelui nem akarjuk. Már most bátor vagyok a javaslatot, mely ezt a kérdést épen ezen alapon oldja meg, pár szóval ismertetni. Az 1891-ben beterjesztett javaslat a képviselőválasztások feletti bíráskodás jogát nem ruházza egészen a kir. kúriára, hanem csak bizonyos, a törvényben szabatosan körülírt és elősorolt esetekre nézve; minden más esetben a bíráskodás joga ezután is a képviselőházat fogja megilletni. Azok az esetek, melyek a törvényjavaslat 3. §-ábnn foglaltatnak, '. két főcsoportra oszlanak: Az egyik főcsoport az u. n. választási visszaéléseket, a másik a választási eljárás folyamán elkövetett törvényszegéseket tartalmazza Mindkét csoportnak azután kétféle természetű érvénytelenségi okai vannak. Vannak olyan érvénytelenségi okok ezek között, a melyeknek bebizonyítása a vá1 lasztás eredményének vizsgálata nélkül okvetlenül a választásnak érvénytelenségét vonja maga után. Ezek az úgynevezett feltétlen érvénytelenségi okok. Vannak azután oly esetek, a hol magában véve a választási visszaélés vagy törvényszegés még nem képez okot arra, hogy a választás megsemmisíttessék, hanem vizsgálandó, milyen volt annak hatása különösen a szavazatok számarányának alakulására és magára a választásra nézve; és csak ha kiderül, hogy ennek folytán annyi érvénytelen szavazat forog fenn, melyeknek levonása a választás eredményét megmásítaná, az esetben mondatik ki a választás érvénytelennek. Ezek tehát feltételes érvénytelenségi okok. Figyelembe veendő, t. ház, az is, hogy a törvényjavaslat ezt a jogot nem határozatlan időre ruházta át a kúriára, hanem csak nyolcz évre, melynek elteltével a jog ismét önként visszaszáll magára a képviselőházra. Ez a rendelkezés pedig közjogilag is igen fontos, mert nem lesz szükséges ezután, hogy új javaslat terjesztessék be, hogy a képviselőház e jogot visszaszerezze, nem lesz szükség a többi alkotmányos tényezőnek hozzájárulására, hanem ezen idő lejártával a 2. §. értelmében e jog kétségtelenül minden törvényhozási intézkedés nélkül visszaszáll a képviselőházra. De bizonyítja ezen intézkedés azt is, hogy a javaslat igen mély előrelátással és gonddal nem ruházza át határozatlan időre, hanem csak határozott időre ezt a jogot a kúriára bizonyítja, mondom, azt is, hogy ez csak kisérletképen történik; azon időn belül egy, esetleg két választás fog megejtetni, módjában lesz tehát a képviselőháznak meggyőződni arról, hogy bevált-e ezen bírásig