Képviselőházi napló, 1892. XXXIII. kötet • 1896. május 11–junius 30.

Ülésnapok - 1892-630

142 080. országos ülés 1896. május 29-én, pénteken. Elnöke Elfogadja-e a ház harmadszori olvasásban a javaslatot? (Igen!) A ház elfogadta. Átküldetik a főrendekhez tárgyalás és hozzájárulás végett. Következik a Budapest székes főváros által felveendő kölesönök bélyeg- és adómentességéről szóló törvényjavaslat (írom. 1127. 1136) harmadszori olvadása. Perczel Béni jegyző (olvassa a fórvényjavaslatot). Elnök: Elfogadja-e a ház a törvényjavaslatot harmadszori olvasásban? (Igen!) A ház elfogadta. Átküldetik a főrendekhez tárgyalás ég hozzájár-alág végett. Következik az országgyűlési választások feletti bíráskodásról szóló javaslat (írom. 922, 1041, 1122) és az azzal kapcsolatban napirendre tűzött indítvány és kérvény tárgyalása. Az igazságügyminiszter űr részéről jelentem a háznak, hogy Balogh Jenő miniszteri titkárt, mint meghatalmazottját ide kérte, hogy a háznak esetleg felvilágosítással szolgáljon. Az előadó úr kivan szólani. Rohonyi Gyula előadó: T. képviselőház! A törvényhozói hatalmat a nemzet nevében első sorban és főleg a képviselőház gyakorolván, szükséges, hogy a képviselőválasztásoknál a nemzet akarata szabadon, tisztán jusson érvényre. (Úgy van! balfelöl.) A választások szabadságát és tisztaságát pedig helyes választási törvények, és a választások felett való részrehajlatlan, elfogulatlan, igazságos és szigorú bíráskodás biztosítják, mert bármilyen tökéletes legyen az a választási törvény, ha annak rendelkezéseit figyelmen kivfíl hagyjuk, ha megkerüljük, ha a választás során előforduló visszaéléseket nem fogjuk megtorolni és nem szigorúan megtorolni, ha visszaélések foly'.án az egyes választásokat nem nyilvánítjuk érvényteleneknek, hova-tovább be fog következni az az eset, hogy törvénytelen megbízások, törvénytelen mandátumok alapján jutnak olyanok a képviselőházba, mely arra vannak hivatva, hogy a nemzetnek törvényeket alkosson. (Igaz! Úgy van! Derültség a szélső baloldalon.) A képviselőválasztások feletti bíráskodás alatt pedig, tágabb értelemben véve a fogalmat, nemesnk a megbízólevél alaki és törvén} szerűségének megvizsgálását, nemcsak annak vizsgálását értjük, hogy a választás megnyitásától egész berekesztéséig egész lefolyásában törvényszerű volt-e? hanem azon körülmények vizsgálását is, hogy a választást megelőzőleg, vagy a választás alatt nem folytak-e be olyan tiltott cselekmények a választás eredményébe, a melyek folytán az a választók akarata igazi kifejezésének, kifolyásának nem tekinthető. Nehéz dolog helyes választási törvényeket alkotni, nehéz a bíráskodást helyesen szabályozni. Magában véve az a körülmény, hogy Európa valamennyi parlamentjében évtizedeken keresztül vitatkoznak ezen egyetlenegy kérdés felett, kire ruháztassák a bíráskodás joga, meghagyassék-e a parlament kezében, vagy pedig parlamenten kivííl álló független testületre, bíróságra ruháztassák, igazolja, hogy ez az egy kérdés is oly nehéz, melyet megnyugvással mindenütt és mindenkor nem sikerült szabályozni. Én nem akarok hosszas történeti visszapillantást vetni ezen kérdésnek fejlődésére. A bizottság jelentésében ágyis röviden vázolva van az, csak azt konstatálom, hogy Európa államainak legnagyobb részében ezen viták daczára a képviselőválasztások feletti bíráskodás jogát maga a parlament tartotta fenn magának, csak Európa némely államában, így 1866. óta Svédországban, 1868. óta Angliában, 1882. óta a kis Bulgáriában a legfőbb törvényszék bíráskodik a választások érvénye felett. Tartozom azonban elmondani ezen kérdés történelmi fejlődését nálunk Magyarországon. Az 1848 : V. tcz. 47. §-a világosan fentartotta a képviselőháznak nemcsak az igazolási eljárást, de a bíráskodást is a választások felett. Ezt a jogát a képviselőház 1848 óta gyakorolja, daczára annak, hogy az 1874 : XXXIII. tcz. 89. §-ában világosan ki lett mondva az, hogy a kérvénynyel megtámadott választások érvénye felett a kir. kúria ítél, hogy az anyagi és eljárási szabályokat, a melyek szerint a kúria ezen hatáskörében eljár, külön törvény fogja megállapítani, csak addig gyakorolja a ház a bíráskodás jogát. Ezen törvény következtében 1877-ben Perczel Béla igazságügyminiszter egy, a kúria bíráskodására választási ügyekben vonatkozó javaslatot terjesztett be, amely javaslat 64 szóval 62 ellenében elvettetett. 1881-ben Pauler Tivadar igazságügyminiszter egy, az előbbi javaslattól lényegében nem igen eltérő ugyanazon alapra fektetett hasonló javaslatot terjesztett be, a melyet a képviselőház szintén elvetett. Végre 1891-ben Szilágyi Dezső igazságügyminiszter egy külön alapos indokolással ellátott, gondosan kidolgozott javaslatot terjesztett be, mely az előbbiektől lényegesen eltér s melyet az e végből kiküldött 30-as bizottság ismételten tárgyalás alá vett. A 30-as bizottság végre 1895. május 22-én ezen törvényjavaslatra vonatkozó jelentését be is terjesztette. Több hónapig nem történt ez ügyben semmi, míg végre 1896. február havában gr. Apponyi Albert t. képviselőtársunk egy indítványt tett és ezen indítványa kapcsán módosítványokat is terjesztett be az 1895. május 22-ikén jelentéssel beterjesztett kúriai bíráskodásról szóló javaslathoz, mely módosítványok tárgyalás végett a 30-as bizottsághoz utasíttatván, a 30-as bizottság ezen módosítványok felett