Képviselőházi napló, 1892. XXXII. kötet • 1896. április 8–május 9.

Ülésnapok - 1892-616

C16. országos ülés 1896. május G-án, szerdán 403 Magyarország lobogóját elégetni merték Belgrádban. (Helyeslés a szélső baloldalon.) T. ház! Nem fogok hosszas magyarázatokba bocsátkozni, hanem röviden felolvasom interpellácziómat és fentirtom válaszomat azon feleletre, melyet a miniszterelnök úr még nyújtani fog, (Halljuk! Halljuk! Olvassa az interpellácziőt.) »Kérdés a miniszterelnökhöz: Van-e tudó mása arról, hogy Belgrádban a magyar nemzet lobogója!; megsértették ? Ha van tudomása ezen esetről, mit cselekedett, hogy elégtétel adassék a sérelem miatt ?« Elnök: Közöltetni fog a miniszterelnök úrral. B. Bánffy Bezsö miniszterelnök: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Méltóztassék megengedni, hogy a Kossuth Ferencz, valamint Ugron Gábor képviselő úr által teljesen egy értelemben hozzám intézett íníerpellácziókra azonnal válaszoljak. (Helyeslés, Halljuk/ Halljuk! a szélső baloldalon,) Igenis, a magyar kormánynak van tudomása arról, hogy épen az ezredéves ünnepélyek kezdetének napján Belgrádban nyilvános helyen, a színház előtt, Mihály fejedelem szobrával szemben a magyar zászlót elégették. A magyar kormány kétségtelenül úgy tartja, hogy ez olyan valami megengedhetetlen tény, a mely a magyar államot becsületében sérti (Élénkhelyeslés a ssélsB haloldalon.) és a melyet eltűrni nem lehet. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Erre való tekintette] a szükséges lépéseket és első sorban természetesen a tudakozódást megtettem. Ma rendelkezésemre állanak az adatok, a melyek alapján a t. háznak válaszolhatok. (Halljuk ! Halljuk!) Mindenekelőtt el kell, hogy mondjam, hogy azon nézetem, a melyet kifejtettem a zágrábi zászló elégetés alkalmából itt a házban, nem változott, és úgy, a mint azt Kossuth Ferencz képviselő úr felolvasta, ma is az a nézetem, hogy akkor t\ magyar állam, a magyar szent korona területén lévén egy zászló elégetéséről és megsértéséről szó, egyebet tenni nem lehetett, Magyarország közjogára való tekintettel, egyebet tenni nem volt szükséges, talán nem is volt szabad, mint a büntető törvényt alkalmazni azokkal szemben, a kik a zászlót megsértették, illetőleg elégették. Azon nézetemet fentartom, melynek kifejezést akkor adtam, azon nézeten vagyok, hogy ennyi most nem volna elég. Miután azonban részben a magyar kormány fellépése folytán, de már ezt megelőzőleg és a Belgrádban székelő követünk kezdeményezésére bizonyos intézkedések tétettek, én magam részéről a kérdést elégtételadás szempontjából rendezettnek tekintem ; hogy miként, erre vonatkozólag bátor leszek a felvilágosítást a t. háznak megadni. (Halljuk ! Halljuk!) Tény az, t. ház, hogy május második-in délben a színház téren, szent Mihály fejedelem szobrával szemben, (Derültség a bal- és szélső baloldalon. Felkiáltások: Nem szent!)— bocsánatot kérek, méltóztassanak a »szeut«-től eltekinteni (Derültség.) — Mihály fejedelem szobrával szemben egy összegyűlt tömeg által készített zászló, mely a magyar színeket viselte, el lett égetve. Belgrádi követünk erről értesülvén, azonnal jegyzéket intézett a szerb miniszterelnökhöz és külügyminiszterhez. A szerb miniszterelnök szintén azonnal, vagyis még az nap értesítette belgrádi követünket, hogy — be sem várva a követtől vett jegyzéket, — azonnal önkényt már rendelkezett a legsziggrúbb vizsgálat iránt és az iránt, hogy a bűn szerzői eruáltassanak és a legszigorúbban megbüntettessenek. Egyszersmind a szerb miniszterelnök sietett kifejezni, hogy a szerb királyi kormány azt a biztosítást adja, hogy teljes tudatában van ama kötelességeknek, melyeket vele barátságos viszonyban álló kormány irányában, tehát irányunkban tartozik. E barátságos viszony rá nézve a legnagyobb értékkel bir és semmit sem fog elmulasztani, hogy a tetteseket kinyomozza és a legszigorúbban megbüntesse. Ez volt tartalma a szerb miniszterelnök első jegyzékének. Azonban a szerb miniszterelnök folytatólag május 3-án önként, már a mi követünk közbelépése nélkül, újabb jegyzéket intézett belgrádi követünkhöz, melyben az előbbi jegyzék kapcsán ismételten kijelenti, hogy a szerb királyi kormány át van hatva a kormányunk iránt mindenkor táplált becsüléstől és szilárdan el van határozva mindent elhárítani, a mi a baráti viszonynak útjában állhatna és hogy a barátságos viszonyt, a szomszéd hatalmasság iránt mindenkor fentartani óhajtja. Biztosítéka ennek az első, már eddig végrehajtott intézkedés is. A szerb királyi kormány ez intézkedés folytatásául a rendőrfőnököt és a csendőrparancsnokot állásuktól azonnal elmozdította azon mulasztásért, hogy nem találtak módot és nem bírtak elég erélylyel arra, hogy azon tüntetés, melyet a szerb kormány határozottan elítél, megakadályoztassák. A szerb kormánynak e funkezionáriusaival szemben gyakorolt elítéléséből, valamint a tüntetők megbüntetésére irányzott, leghatározottabb törekvéséből látszik az, hogy a szerb kormány a dolgot elitéli. De a miniszterelnök jegyzékében nemcsak elítéli a tényt, hanem sajnálatának is ad kifejezést e tény felett, hangsúlyozván, hogy a baráti viszonyt fentartani akarván, azt, a mi történt, sajnálja. Ily körülmények között, t. ház, én úgy tartón, hogy elmentünk addig, a meddig elmenni egy idegen öt*