Képviselőházi napló, 1892. XXXII. kötet • 1896. április 8–május 9.
Ülésnapok - 1892-616
404 616. országos ülés 1896. május 6-áu, szerdán. állammal szemben hasonló esetben szerintem szükséges és elég van téve azon igényeknek, hogy Magyarország rmgát becsületében sértve ne érezze, a mennyiben a szerb kormány nemcsak a megbüntetés, de a mulasztók elmozdítása iránt is intézkedett és sajnálatának adott kifejezést a tény felett, kijelentvén, hogy a barátságos viszonyt velünk fentartani kívánja. Ily körülmények között a további intézkedésnek szükségét nem látván, kérem méltóztassék válaszomat tudomásul venni. {Élénk helyeslés a jobboldalon.) Kossuth Ferencz: T. ház! Megelégedéssel veszem azt, hogy a miniszterelnök úr mindjárt szíveskedett az én és Ugron Gábor barátom interpellátiójára válaszolni ; válaszából látom, hogy ő is érzi, a nemzet becsületén ejtett sértést, de kérdés, hogy akar-e, képes-e kellő elégtételt megszerezni. Én nem tartom elégségesnek azt az elégtételt, melyről a miniszter úr említést tesz. Nem tartom elégségesnek azért, mert eddig más nem történt, mint hogy a bűnösöket megfenyítették; ez pedig nem elég akkor, midőn nekünk mint államnak tekintélyét és becsületét sértették meg nyilvánosan egy szomszédos államban. E sértés mást követel, mint a sértők és mulasztók megfenyített. E sértés azt követeli, hogy világos jele adasbék annak, hogy állam állammal szemben szolgáltat elégtételt nyilvánosan és láthatón, mint a hogy a sértés történt — teljesen elégtelen az, hogy Szerbia belügyi intézkedésekkel intézze el a megtorlást. Elmondta a t. miniszterelnök, hogy a szeib kormány az ottani osztrák-magyar nagykövethez egy mente getődző jegyzéket intézett. Az egész világon más alakjai is vannak szokásban az elégtételadásnak, melylyel hasonló körülmények között az államok egymásnak szolgálni szoktak. Például a miniszterelnök hivatalos szertartással meglátogatja a nagykövetet és ünnepélyesen kifej CXI tt z állam sajnálatát, vagy pedig az uralkodó ir az uralkodónak. Ezt megtehette volna a szerb király, írhatott volna a magyar királynak, kifejezve sajnálatát, hogy Magyarországnak tekintélyén csorba esett. (Helyeslés u szélső baloldalon.) Mind a két elégtételadás az európai szokások és az európai illemnek a rendje között be van véve, nem látom át, hogy az elégtételadásnak legalább is ilyen nemét miért ne követelhetnők Szerbiától. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Ugron Gábor: T. ház! Én a miniszterelnök úr válaszát tudomásul nem vehetem. (Élénk helyeslés a szélső báloldalon.) Nem vehetem tudomásul azért, mert nem elég, ha Keletnek neveletlen gyermekei, a magyar nemzetet hol \% hol amott inzultálják, hogy az mindig papíroson intéztessék el. Ma eltűrjük Romániában a magyar lobogónak a megsértését, holnap Zágrábban, holnapután Belgrádban. Hova lesz a magyar nemzetnek a tekintélye Keleten, hova lesz a népek között, ha az ő lobogóját mindenki inzultálhatja és ezért akkor, midőn a nemzeten eme sérelem elkövettetett, egy néhány rossz diákot avagy egy néhány, az utezai söpredékhez tartozó embert, mint bűnbakot kiszolgáltatnak, azokat megfenyítik, megbüntetik s arról a mi kormányunkat értesítik, de azért az a sérelem, a mely a magyar nemzet lobogóján a közönség előtt elkövettetett, a mely az egész nemzet szemében, a magyar nemzet lobogóját, annak nemzeti jellegét lerántotta, az a sérelem fennáll elégtétel nélkül. (Ugy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Nem elég csak büntető hatalmat gyakorolni; és épen maga a miniszterelnök úr fejezte ki, midőn a zágrábi zászlósértésről volt szó, hogy ha idegen államban volna, akkor nem csupán a büntető hatalmat érvényesítené (Igaz! Ügy vanl a szélső baloldalon), hanem közjogi elégtétel is szereztetnék. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Zágráb és Magyarország között közjogi elégtétel nem adathatott. Belgrád és Magyarország között azonban nemzetközi elégtételadásnak van helye és a nemzetközi elégtételadásnak formája nem lehet más, mint hogy azon lobogó, a mely megsértetett, nyilvánosan megtiszteltessék és ünnepeltessék (Élénk tetszés a szélső baloldalon.) Ha bármely vad nemzet, a melyet még csak egy pár évtizede, hogy a skalpirozásból és az emberevés szokásaiból kivetkőztettek Britanniának lobogóját megsérti, Nagy-Britannia rögtön ott van, annak a lobogónak elégtételt soha sem abban követel, hogy egynehány ember megbüntettessék, hanem abban követel elégtételt, hogy az egész nép szemeláttára, a miként a sértés történt, annak a lobogónak elégtétel adassék. (Úgy van ! Úgy van! a szélső baloldalon.) Hiszen, t. ház, egy nemzet a melyet közvetlen szomszédságában így sértegethetnek és sértegethetnek minden géné nélkül, és az a nemzet, a mely ezeknek a sértéseknek egész sorozata óta épen egy ilyen ünneplésnek alkalmával kell, hogy egy sértést elszenvedjen, nem tud magának más elégtételt szerezni, mint a melyet a miniszterelnök úr nekünk kielégítőnek jelzett, az a nemzet megérdemli, hogy lépten-nyomon inzultálják, (Úgy van! a szélső baloldalon.) mert az a nemzet, a melyik nem tudja a maga szent jelvényét megoltalmazni, nem méltó arra, hogy azoknak a szent jelvényeknek elővezetése alatt, mint nemzet ünnepeljen, mint nemzet tűnjék fel. (Élénk tetszés és helyeslés a szélső baloldalon.) Mit akarnnk, miért hozzuk