Képviselőházi napló, 1892. XXXII. kötet • 1896. április 8–május 9.

Ülésnapok - 1892-616

402 616. országos ülés 1S96. május 6-án, szerdán. Schóber Ernő jegyző (olvassa a zárszámadás-vizsgáló bigottság első határozati javaslatát.) Elnök: Kérdem a t. házat, elfogadja-e a határozati javaslatot, igen vagy nem? (Igen!) A ház elfogaäj;i. Tessék felolvasni a második határozati javaslatot! Schóber Ernő jegyző (olvassa a zárszámadás-vizsgáló bizottság második határozati javaslatát.) Elnök: Kérdem a t. házat, elfogadja-e a második határozati javaslatot, igen vagy nem? (Igen!) Úgy látom, a ház elfogadta. Átküldetik a főrendiházhoz tárgyalás és szíves hozzájárulás végett. A napirend ki lévén merítve, következik az interpellácziók előterjesztése. (Mozgás.) Kérek csendet! Schóber Ernő jegyző: Kossuth Ferencz! (Zaj, Elnök csenget.) Kossuth Ferencz: (Halljuk! Halljuk!) Belgrádban épen az nap, midőn mi itt Budapesten ezeréves állami létünknek ünnepléseit megkezdtük, megsértették a város fopiaezán a magyar zászlót. A színház terén, Mihály fejedelem szobra előtt, fényes nappal 12 órakor. (Mozgás a szélső baloldalon.) Tüntetőleg kezdett ott gyülekezni nagy néptömeg és tökéletesen lehetetlen az, hogy ezen gyülekezet a rendőrségnek fel ne tíínt volna. (Úgy van! Ügy van! a szélső baloldalon.) Azért a gyülekezet mégis egész békességgel létrejöhetett és egy félóra múlva Magyarország zászlóját megsérthette az összegyűlt néptömeg. A magyargyűlöletet minden oly nemzeteknél, melyeknek elszakadt részei a magyar állam területén élnek, épen most látjuk még nagyobb erővel kitörni, midőn Magyarország állami létének ezredik évét ünnepli és midőn maguknak ezen nemzetiségeknek is részt kellene, venniök ezen ünnepélyességeken. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) A magyar nemzet nagylelkűségének köszönhetik e nemzetiségek, hogy egy ezredéven át az ő létük és életük fenmaradt. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) A magyar nemzet védte meg őket a századok viszontagságai közt és most az emberi érzelmek legrútabbikával fizetnek nekünk. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) A magyar nemzet hosszú, viharos állami életén át mindig meg tudta védeni becsületét; lehetetlen, hogy épen az ezredik évben korcsosodott volna el oly annyira a magyar, hogy nem tudná vagy nem akarná becsületét megvédeni akkor, a mikor az világosan meg lett támadva, mert ha egy szomszédos állam fővárosában a magyar zászlót megsértik, akkor a magyar nemzet becsületét támadják meg, mert a magyar zászló, a magyar nemzetnek becsületét képviseli. (Úgy van! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Ily sértést csakis egy gyáva nemzet tűrhet el; a magyar nemzet pedig soha sem volt gyáva, (Úgy van! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) A t, miniszterelnök úr, a zágrábi zászlósértés alkalmával történt felszólalásainkra következőleg válaszolt: (Olvassa.) »Úgy gondolom t. ház, hogy a megbüntetésnek más módja és eszköze nincs, mint a büntetőtörvénykönyvnek kellő szigorral való alkalmazása ; mert az elégtételnek ez alkalommal más módját és lehetőségét nem látom. Ezt azonban határozottan szükségesnek látom. De hogyha egy idegen állambán, Bukarestben, Berlinben, Rómában« — és megjegyzem, hogy csodálatosképen épen Belgrád maradt ki — '. »vagy bárhol is a magyar zászló megsértetik, az elégtételnek lehetnek, vaunak más formái és kell is, hogy legyenek. Itt azonban idehaza, itthon mást, mint büntetést alkalmazni nem lehet.« Ez volt a t. miniszterelnök úrnak akkor a nézete és most kérdem, még pedig lelkemnek egész felháborodásával, de reménykedve is, hogy felháborodásomat, mint magyar ember, ő is fogja érezni, kérdem, érvényre fogja-e most juttatni, a zágrábi sértés alkalmával nyilvánított nézetét ? és íntézkedett-e, s mikép intézkedett arra nézve, hogy Magyarországnak becsülete meg legyen^védve, a séités erélyesen meg legyen torolva, és a szerb állam a magyar államnak elégtételt adjon? Tehát a következő iiiterpelíácziót nyújtom be a magyar miniszterelnök úrhoz (olvassa); »Van-e tudomása arról, hogy Belgrádban a magyar zászlót megsértették ? Mit szándékozik tenni, hogy az állam tekintélye fentartassék ily sértéssel szemben« ? (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Elnök l Az interpelláczió közöltetni fog a miniszterelnök úrral. Illyés Bálint jegyző: Ugron Gábor! Ugron Gábor: T. ház! Belgrádban elégették a magyar nemzet lobogóját. Belgrádban, azon Szerbia fővárosában, melyet hamvaiból új életre segített Ausztria és Magyarország. Az a tény, hogy a mi nemzetünk lobogóját meggyalázni merték, felháborítja minden magyar embernek érzését. (Úgy van! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Bármily csekély, bármily czivilizálatlan legyen is Szerbia, azért mi közönbősséggel nem nézhetjük el a magyar nemzet lobogójának megsértését. Annál kevésbbé, mert a megelőző események, (Halljuk! Halljuk!) a szerb kormánynak cselekedete, midőn a magyar nemzet ezredéves ünneplésén a képviseletet megtagadta, előkészítette a hangulatot, (Úgy van! a szélső baloldalon) és úgy látszik, az a kormány elnézte a csínyt, elnézte a gonosz tettet, (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) melylyel