Képviselőházi napló, 1892. XXXII. kötet • 1896. április 8–május 9.

Ülésnapok - 1892-612

812. országos ülés 1896. április 28-án, kedden. 375 tással szemben engedjünk, illetőleg, hogy bizonytalan esélyeknek tegyük ki az ország érdekét. — Az a politika, a melyet mi követünk és a melyet az a párt követ, melynek kifolyása a jelenlegi kormány, 28 év óta, azon körültekintő, okos, figyelmes politika, mely az ország érdekét bizonytalan esélyeknek ki nem teszi és a monarchia egységének fentartása mellett, (Ellenmondás a szélsőbalon. Égy hang: Nincs egy monarchia!) a magyar állam érdekeit, az őt törvény szerint megillető és Ausztriával való viszonyunkat rendező törvényünkön is alapuló jogainál fogva, hivatva van érvényesíteni. (Egy hang a szélsőbalon: Hát mit érvényesít ? Halljuk ! Halljuk ! jobbfelől.) T. ház, ilyen körülmények között azt hisszük, nincs ok arra, hogy a t. ház a költségvetési törvényt el nem fogadva, irányunkban bizalmatlanságának adjon kifejezést. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Midőn ezt elmondom, egyszersmind elmondom azt is, hogy talán nem egészen van igaza Ugron képviselő úrnak akkor, midőu idézettel a 48-iki törvényekből, vádolja Fejérváry miniszter urat azért, hogy az országgyűlés fenhatóságát el nem ismeri. Hát t. ház, a képviselőház, vagy mondjuk az országgyűlés, nem hatóság (Mozgás bal felöl.) és ilyen értelemben Fejérváry miniszter urnak kétségtelenül igaza van akkor, midőn az országgyűlés hatósági jogkörét el nem ismeri. (Helyeslés a jobboldalon- Zaj. Ellenmondás a bal- és szélső baloldalon.) Azonban evvel, t. ház, ő egyáltalában nem mondta s nem gondolta, s nem mondom én sem azt, hogy a törvények értelmében a képviselőház, az országgyűlés az őt megillető jogoknál fogva a felelős kormányt felelősségre nem vonhatja, s a törvények értelmében biztosított jogát a miniszterrel szemben nem érvényesítheti. (Mozgás balfelől és felkiáltások: Helyeselték!) T. ház! Azt hiszem, hogy Kossuth Ferencz t. képviselő urnak elmondott azon szavai, hogy a kormánynak kötelessége jogokat szerezni, talán nem egészen indokoltak. Jogokat a kormánynak nem szerezni kell, jogai a magyar államnak vannak, és ezen jogokat megvédelmezni, törvényben lefektetett eszközökkel érvényben tartani, a kormánynak kötelessége. (Igaz! Úgy van! jobbfelől.) Azt hiszem, t. ház, hogy e tekintetben a kormány kötelességét sem úgy, mint a kormány, sem úgy, mint nemzeti kormány — a hogy Kossuth Ferencz képviselő ;úr magát kifejezte — el nem hanyagolja; sőt ellenkezőleg, t. ház, mióta a kormánynak szerencséje vau az ügyek élén állani, minden egyes alkalommal kötelességének tartotta az ország érdekeit tartani szem előtt. És azt hiszem, a nélkül, hogy részletezésbe menni kívánnék, hogy azok, a mik azóta történtek, nem azt bizonyítják, hogy jogokat adtunk fel, hogy elnézők, lanyhák, engedékenyek és —mint méltóztatott mondani — meghunyászkodók voltunk, hanem hogy Magyarország érdekeinek, törvényben biztosított jogainak szemmeltartásával érvényesítettük magunkat, érvényesítettük azon határig, mely minket jogosan megillet, (Helyeslés jobbfelől.) de nem érvényesítettük oly körben is, a mely körben, bár indirekté, ma az egyik felszólaló képviselő úr kívánta volna. A Luegerkérdésről szólok. (Halljuk!) Ezelőtt hónapokkal Pázmándy képviselő úr interpellácziót intézett hozzám, hogy mennyiben, mily mérvben, mily okon vagy jogon folyt volna be a magyar kormány abba, hogy Lueger Bécs polgármesteréül meg ne erősíttessék f Akkor — azt hiszem, az összes jelenlevők helyeslésével — úgy nyilatkoztam, hogy e kérdésbe a kormány egyáltalán be uem folyt, azzal nem foglalkozott, azt Ausztria oly belügyének tekinti, melybe beavatkozni joga nincs. (Helyeslés jobbfelöl.) S ma, midőn a Luegerkérdés ismét, tán akutabb jellegűen, jelentkezik, nem ugyan követelőleg, hanem odavetőleg kérdést intézni a kormányhoz, hogy ez ügygyei miért nem foglalkozik — ezt részemről jogosultnak nem tartom. (Ellenmondás balfelől.) Kétségtelen, hogy a képviselő úr nem követelt valamit, hanem oly formában állította fel a kérdést, mintha az újabb alakúiások a kormány gyengesége vagy engedékenysége fotytán álltak volna elő. A kormány mint akkor, ma is a Lueger-kérdést Ausztria belügyének tekinti, (Zaj balfelöl.) melybe nem avatkozik, nem avatkozik azért, mert nincs joga hozzá, és természetesen ennélfogva a kérdést olyannak tekinti, mely rá nem tartozik. A nélkül, hogy még hosszabban kívánnám igénybe venni a t. ház türelmét, (Halljuk! balfelöl.) kérem méltóztassék a költségvetés elfogadásával a határozati javaslatokat, mint semmi indokkal és jogosultsággal nem bírókat, mellőzni, és a kormányt a költségvetési törvény alapján felhatalmazni a további intézkedésekre. (Zajos helyeslés jobbfelöl.) Elnök : T. ház! Még két képviselő urat, kik indítványt nyújtottak be, zárszó illet, jelestíl Kossuth Ferencz és Ugron Gábor képviselő urakat. Kívánnak jogukkal élni? Kossuth Ferencz: Csak egy pár szóval kívánnék jogommal élni. Ha a t. miniszterelnök úr azt hiszi, hogy az országnak nincsen szüksége arra, hogy jogokat szerezzen, mert minden joga meg van már: akkor igen természetesen mi egyet nem érthetünk, akkor ő engem meg sem érthet, akkor mi nem ugyanazon nyelven beszélünk és nem ugyanazon lélekkel élünk. (Helyeslés a szélsőbalon.) Elnök: Ugron képviselő úr kíván zárszavával élni ? Ugron Gábor: Röviden szólok, t. ház.