Képviselőházi napló, 1892. XXXII. kötet • 1896. április 8–május 9.

Ülésnapok - 1892-612

374 612. országos ülés 1896. április 28-án, kedden. Várady Károly: Melyik nem volt bizonyítva ? B. Bánffy Dezső miniszterelnök: Mindez, t. ház, daczára, hogy igazolva nem lett, mégis épen az ellenkezőt eredményezheti; eredményezheti azt, hogy erejében a kormány gyengülne, esetleg akezióképességéből veszíthetne. Daczára ennek, t, ház, a kormány minden támadások, minden vádak ellenére kötelességének tartotta és tartja ma is, az ország érdekeit megve'deni a közgazdasági kiegyezés keretében folyt tárgyalásoknál, mint más kérdéseknél is. (Helyeslés jobbfelöl.) De t. ház, nem jogosult gróf Apponyi Albert képviselő úr vádja sem, hogy a külpolitika területében a kormány hiba kat követett el és gyenge, erélytelen eljárásnak, hibás irányzatának következménye a keleti állapotok, ezzel szemben el kell, hogy mondjam, miszerint szorosan véve, a kormány külügyi po litikája a 20 utolsó éven keresztül nem változott. Azon politikát követi a kormány ma is, a mely politikát követett a múltban, melyet nem kifogásolt gróf Apponyi, oda irányúi ma is törekvése s azon irányban érvényesíti is magát, hogy a keleten fennálló jogi és szerződésszerű állapotok a Balkánon általában változást ne szenvedjenek és ott úgy, mint ma a pénzügyminiszter úr is mondta, egyáltalában idegen jogosulatlan befolyások ne érvényesüljenek akkor, midőn külön a magunk számára befolyást nem igényelünk. És t. ház, az, hogy ezen általános keleti külügyi politikát a képviselő úr kapcsolatba kivánja hozni a szerb kormánynak legutolsó időbeli tiltó rendeletével arra vonatkozólag, hogy az ezredéves ünnepek alkalmából a szerb képviselet itt meg ne jelenjen, egyáltalában nem helyes ; ez azzal kapcsolatba nem hozható. Nem tekinthetem egyébnek az utóbbi intézkedéseket a szerb kormány részéről, mint a legegyszerűbb tájékozatlanságnak, {Mozgás balfelöl.) és az ezen tájékozatlanságon alapuló udvariatlanság!' ténynek, midőn a magyar kormány meghívását az ezredéves ünnepségekre el nem fogadja. (Élénk helyeslés. Úgy van! jobbfelöl.) De t. ház, ne méltóztassék ennek olyan nagy jelentőséget tulajdonítani. A felizgatott kedélyek hatása alatt, (Halljuk! Halljuk! jobbjelöl.) a szélső ellenzéki lapok követelődzése következtében nem volt talán elég bátorsága a kormánynak, mondhatnám, talán gyengeség volt a szerb kormány részéről e tekintetben, hogy a jogosulatlan áramlatokkal és követelésbkkel szemben állást foglalni nem tudott, annyival inkább kell, hogy mondjam, hogy csak tájékozatlanság volt és félreértésen alapulhat az egész kérdés, mert a szerb zászlónak, a szerb királyság zászlajának kérdése szóba sincsen, s egyszerű tévedés az egész. Nem állanak rendelkezésemre a régibb időből adatok, bárha visszamenőleg a a régi koronázási gyakorlat is, tényleg úgy volt, a hogy ma is, de 1790-ből vannak adatok, és ezen adatok igazolják, hogy minden alkalommal, midőn koronázás tartatott, vagy a korona ünnepélyes czélra őrzési helyérő] kivétetett, az úgynevezett 11 történelmi zászló lett a korona előtt vive. Ez alkalommal is ezen ünnepségek alkalmából a ii történelmi zászló vitelét a korona előtt tervezte a kormány és határozta el a felséges úr. Különben ezen elhatározáshoz járult a t. ház is, illetőleg az országos bizottság javaslata alapján határozott abban, midőn az ünnepélyek programmját erre vonatkozólag is tudomásul vette. Ezen zászló, tisztelt ház, a melynek viteléről szó van, egyszerű egyszínű zászló, a melyen ezüst mezőben balról kibukó felfelé irányzott fekete vadkan-fő látható, torkán átütött veres nyíllal; míg tudva van, hogy a szerb királyságnak zászlaja piros, kék és fehér. Tehát, t. ház, nem lehet, hogy egyébnek tekintsük az egész kérdést, mint a legegyszerűbb tévedésnek, tájékozatlanságnak, a melyen alapszik egy udvariatlansági tény, a melynek azonban én részemről nagy jelentőséget és politikai fontosságot %% nem tulajdonítok. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) Örültünk volna, óhajtottuk azt, hogy Szerbia itt megjelenjen, mint szomszéd és velünk barátságos viszonyban levő állam és a mi ünnepélyünkön részt vegyen; de elmaradását olyannak tekinteni, a mely ünnepélyünket megzavarná, vagy a mely megtorló intézkedéseket tenne szükségessé, olyannak nem tekinthetjük. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) T. ház, a külpolitikára vonatkozólag ezeket elmondva, ki kell, hogy jelentsem, miszerint nem látom jogosultságát azon vádnak, melyet gr. Apponyi Albert t. képviselő úr a kormány ellen felhozott. De nem jogosultak a vádak, melyek a költségvetési vita tárgyalási rendjén felhozattak és melyek ma sorozatba állítva, Ugron Gábor t. képviselő úr határozati javaslatában kifejezést nyertek, egyoldalúlag vannak csak állítva, de kétségtelen, hogy az egész hosszas vita rendén bizonyítva nem lettek. Abból, hogy a képviselő urak egyes kérdésekben, egyes vádakkal és hibáztatásokkal jönnek a kormány ellen, még nem következik az, hogy ez általános nézet, hogy a mit igen sokszor és ismételten mondani jónak látnak, az már az ország nézete. — Az ország nézete, t. ház, az a nézet, melyet a többség itt a házban kifejez, (Élénk helyeslés a jobboldalon. Zaj. Ellenmondás a bal- és szélsőbalon.) és ez a többség a kormány politikáját el nem ítéli, sőt a többség a kormány magatartását, irányát, törekvését helyesli. Mert ez így van, nem látjuk indíttatva magunkat arra, hogy egyszerű állí-