Képviselőházi napló, 1892. XXXII. kötet • 1896. április 8–május 9.

Ülésnapok - 1892-612

368 612- országos ülés 1896. április 28-án, kedden. viszonyok és körülmények, közgazdasági állapotok, a melyek szinte tehetetlenné teszik még a legjobb, legszerencsésebb kormány részéről is, hogy olyan helyzetet teremtsen, hogy az ország pénzügyi viszonyai kellő, szilárd alapon rendeztessenek. De, t. ház, az, hogy államkormányzatunkból a tisztességnek s eg\ általában a politikai erkölcsöknek tisztasága teljesen kiszoríttatik; az, liogy államkormányzatunk abszolúte nélkülözi a morált és az igazságot s tűr minden bűnt és visszaélést, ha érdeke úgy kívánja. Ez az, t. ház, a mi az ellenzéknek kötelességévé teszi a legkegyetlenebb, a legszívósabb, a. legmeszszebb menő kritikát a kormánynyal szemben. T. liáz! Beszédem folyamán nem fogok takarékoskodni az elmondandókkal, végigfutom mindazt, a mi az általános vita során itt a parlamentben részben elmondatott, részben el lett hallgatva. Ha, t. ház, általános politikai viszonyainkat veszszük, azt gondolom, hogy se itt, se künn nincs egyetlen egy ember, a ki, ha a politikai élet legkisebb szálával van összekötve, megelégedéssel szólhasson a helyzetről. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Ha gazdasági szempontból vezsszük Magyarország helyzetét, hát úgy a pénzügyi, valamint a földmivelésügyi tárczánál rámutattak arra, hogy a kormány okos és jóakaratú politikával miként segíthetne az ország anyagi helyzetén. Azt mondja a t, pénzügyminiszter úr, hogy Magyarország pénzügyi helyzete jó. Hát én megengedem ezt, t. ház, sőt konczedálom, hogy az állami költségvetés arról tanúskodik, hogy az állam bevételei arányban állanak kiadásaival. De méltóztassék arról számolni, hogy váljon íii adófizető polgároknak megterheltetése (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) arányban áll-e teherviselési képességükkel? Ha ezt állítjuk, t. ház, szembe az államnak látszólagos és egészséges alapon álló pénzügyi viszonyával, akkor azt látjuk, hogy az állam, igaz, a polgárok adófizetési túlterheltetésével pénzügyileg rendezte magát, de a legszerencsétlenebb, anyagilag a leghátrányosabb helyzetbe veti vissza az állampolgárt a, mai adópolitika. S ez nem az a fundamentum, a melyen Magyarország biztonságának és* boldogságának feltételei statuáltassanak. (Úgy van ! a szélső baloldalon). T. ház! Honnan van az, a miről a pénzügyminiszter úr sem a pénzügyi költségvetés tárgyalásának során, sem máshol soha nem számolt, hogy Magyarországon a magyar bankoknak, a magyar takarékpénztáraknak, a magyar iparosoknak és kereskedőknek a helyzete az utóbbi években egyáltalában a lehető legválságosabbá lett? Onnan, t. ház, hogy a mi kormányzatunk 25 év óta, annak daczára, hogy az ellenzék részéről állandóan sürgettük, Magyarország közgazdaságilag a vámkérdésnek rendezése útján, pénzügyileg egy önálló nemzeti banknak létesítése által nem igyekezett magát önájlólag restaurálni, egy önnálló gazdasági állammá alakulni. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Innen fejlődött ki az a helyzet Magyarország és Ausztria között, hogy a magyar állam pénzügyi hitele teljesen Ausztriában leli meg — mondhatnám — minden létforrását és hogy ma a mai gazdasági kiegyezések kérdésével szemben a magyar kormányt egyáltalában a magyar közgazdasági közélettel kapcsolatban álló minden faktort lehetőleg kényszerhelyzetbe lehessen szorítani, Ausztria minden hitelforrását igyekszik Magyarországgal szemben felmondani és ezáltal Magyarország közgazdasági élete évek óta állandó pénzügyi válságnak van kitéve. (Úgy van! a szélső baloldalon.) A magyar nemzet hitele ezáltal a külföld előtt is teljesen meg van rendítve. Pedig, t. ház, ha a magyar nemzetnek önálló nemzeti bank alapján önálló pénzügyi politikája volna, akkor a magyar nemzet soha sem juthat oda pénzügyi tekintetben, hogy feltétlenül Ausztriára szoruljon hitelének kiegészítésében, hanem a többi idegen államokban nyerné meg kellő hitelforrását, mert szívesen és örömmel fogadna pénzügyi összeköttetést Magyarországgal bármely külföldi állam, ha egyszer tudja és látja, hogy Magyarország pénzügyileg önálló állam. De hát, t ház, a pénzügyminiszter úr pusztán csakis a költségvetési tételek, tehát pusztán formák közé szorítkozik és ezekből merít magának erőt és bátorságot arra, hogy az ellenzékkel szemben az ország pénzügyi helyzetét jónak és egyáltalában biztosnak jelenthesse ki s ezzel eltakarja az ország előtt a helyzet valódi lényegét, tulajdonképeni állapotát, mely állandó gazdasági válságban tartja Magyarországnak pénzügyi életét. Ha már most, t. ház, veszem azt, a mit szintén Ugron Grábor t. képviselőtársam említett meg, hogy Magyarországnak és a magyar államnak egyik tulajdonképeni attribútuma, a hadsereg nélkülözi a hazafias, nemzeties szellemet, és ha el is tekintünk attól a szellemtől, mely a közös hadseregnél uralkodik s veszszük pusztán azt, hogy honvédségünknél milyen a szervezet, rendszer és szellem, akkor azzal a kormánynyal és azzal a párttal szemben, mely ezt a nemzetre nézve szégyenletes helyzetet fentartja, kell hogy az ellenzék teljes bizalmatlanságát nyilvánítsa és tartsa fenn. Mert mi történt csak legközelebb is ? Legalább én nem emlékezem, hogy ez a parlament-