Képviselőházi napló, 1892. XXXII. kötet • 1896. április 8–május 9.

Ülésnapok - 1892-612

612. országos ülés 1896. április 28-án, kedden. 363 annak hatályt szerezni. Ha széttekintek Magyar­ország közéletében és nézem azokat, a mik az ország alkotmányának megadják a biztosítékait, nincfen egyetlen egy is, a mely megtámadva ne volna. Azt fogják Önök bizonyára mondani: a képviselőház tekintélye áll szilárdan és erősen. Nem akarok kiterjeszkedni arra a katonatiszti parancsra, a melyet Fejérváry miniszter úr ki­adott ; azt már megvitattuk. De midőn megvi­tattuk és midőn a többség helyesléssel kisérte beszédét, akkor a miniszter úr a következő nyilatkozatot tette. (Olvassa): »B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Előáll a t. képviselő úr azzal, hogy a képviselőház felettes hatósága a miniszternek. Hol van erre paragrafus? Azt én nem ismerem; egyáltalában el nem ismer­hetem ezt.« (Mozgás a szélső baloldalon.) Tudják-e, hogy mit mondott a miniszter? Megtagadta a képviselőháznak alkotmány áltnl bizto ított jogát ő felette. Megtagadta a kép­viselőház azon jogát, melyet az 1848 : III. tcz. akként fejez ki, hogy egyszerűen felelősséget állapít meg, a 32. §. megállapítja, miként kell felelősségre vonni; kötelezi a minisztert arra, hogy a képviselőház határozatait megtartsa, a képviselőház által adott utasításokhoz alkalmaz­kodjék, hogy a képviselőházban hozzá intézett kérdésekre bizonyos időn belül válaszoljon ; a képviselőháznak jogot ad, hogy őt vád alá he­lyezze, a főrendiház, tehát szintén a parlament egyik tényezője a bíró és ha elítéli, az Ítéle­tet sem a császár, sem a király — az általá­nos amnesztia esete kivételével — meg nem vál­toztathatja, nem enyhítheti. Tehát meg van az engedelmességnek, az alárendeltségnek minden parancsolata a törvény­ben a miniszterrel szemben és meg van a kép­viselőháznak mind azon joga, mely a felettes hatóságot megilletti a miniszterrel szemben. Egy otromba tévedés azt hinni, hogy a minisz­terek csupán a királynak tanácsosai; mert a király csak a nemzettel együtt gyakorolhatja a felségjogokat. (Igaz! Úgy van! szélső balol­dalon.) Mi a királynak tanácsosait ép az 1848: III. tcz. éítelmében vádolhatjuk és sújthatjuk büntetéssel úgy, hogy azzal szemben a király tehetetlenül áll és az ő rossz tanácsadóit nem mentheti meg a büntetéstől. (Igaz! Ügy van! a szélső baloldalon.) Akkor előállani és azt mon­dani, hogy nincs paragrafus, mely megrendelné^ hogy a képviselőház felettes hatósága a minisz­ternek, hogy ezt nem ismeri Fejérváry Gréza miniszter úr és nem is ismerheti, mit bizonyít ez ? Azt, hogy 20 év óta, mióta a miniszter úr itt helyet foglal, a parlamentáris kormányrend­szer minden rossz természetérő], minden gyenge­ségéről nyert alkalmat meggyőződni, de a par­lamentáris rendszer igazi erejéről, igazi hatal­máról (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) azon 20 év óta, miótay önök ott a háta mögött ülnek, nem bírt tájékozást nyerni, nem bírt a törvé­nyek gyakorlati ismeretére emelkedni. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon ) Az ország alkotmányának egyik biztosítéka az, hogy képviselőháza van, a melyet a nép maga választ és a nép választása következtében a nemzet nevében ellenőrzést gyakorol. Az a választás, a melylyel a képviselőt megválaszt­ják, az a választás, a melylyel a vármegye bi­zottsági tagokat megválasztják, Választás, a melylyel a vármegye közgyűlése megválasztja a maga tisztviselőit, mind a nemzet szxrverénitása jogának gyakorlása, (Úgy van! a szélső balon) mind garanczia a hatalom túlkapásaival szem en És mit tapasztalunk ? A nemzetnek ezen lényeges jogai, a mely jogokat a nemzet nemcsak a maga kor­mányával szemben bir, mint fegyvert, de fegyvert bir benne esetleg egy idegen hatalom befolyá­sával, egy idegen hatalom erőszakoskodásával, egy idegen hatalom fellépésével szemben is, ezek a jogok, ezek a garancziák a gyakorlati életben a kormány visszaéléseivel és azon visz­szaélésekkel szemben, melyeket az ő közegei hajtanak végre, megsemmisülnek, mert a kor­mány ezekért a felelősséget mindig kész vi­selni, de ha kideríttetnek, soha megtorlásban nem részesülnek, mentséget találnak rá, de bün­tetést soha. Hiszen, t. ház, más országban, ha ez történt volna, a mint itt a stomfai választás alkalmával, hogy e ház maga teszi át a belügy­miniszterhez azt az aktát, melyben egy szolga­bíró egy képviselő jelölttől programm beszéd­jének előleges benyújtását követelte, s annak nem engedte meg a választási törvényben biz­tosított gyülekezési jogot, ha ezzel szemben a ház maga teszi át a belügyminiszterhez a visz­szaélésnek bizonyítékát, más országban néhány nap múlva megjelent volna a belügyminiszter és bejelentette volna a háznak, hogy én a ház által áttett ügyet ekként és ekként, a közsza­badság és alkotmány értelmében elintéztem. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Nálunk pedig hetek múltak el azóta, mi pedig semmit sem hallunk affelől, hogy történt volna valami. Minden visszaélés csak addig kényelmetlen a kormányra nézve, amíg a képviselőházban tár­gyaltatik, ha egyszer letárgyaltatott, akkor örök­életű lehet, mert többé kényelmetlenséget nem okoz neki hivatalos működésében, legkevésbbé pedig lelkiismeretben. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Hát, t. ház, még sehol államban nem volt kormány, a mely túlkapásokra ne lett volna hajlandó. (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső bed­oldalon.) Az összes alkotmányos állami életek 46*

Next

/
Oldalképek
Tartalom