Képviselőházi napló, 1892. XXXII. kötet • 1896. április 8–május 9.

Ülésnapok - 1892-611

352 611. országom ülés 1896. április 37-én, hétfőn. törvényét követik mindig; mert az alantabb fekvő helyekre törekszik. Mi, mint nyerstermelő és nyers anyagokat kivivő ország, nyerstermékeink kivitelére vagyunk utalva és kiviteli piaczaink mindig az iparos országok, az arany és a nemes fém mindig a nyers termékek útját követi és kiszivárog, sőt kiömlik egyenesen az iparos országba. Ha tehát a készpénzfizetéseket felveszszük, és kellő biztosíték nélkül veszszük föl és kezdjük meg, el lehetünk készülve arra, hogy aranypénzünk kiszivárog oda, a hova nyersterniényeink kiszivárognak, tudniillik Ausztriába. Röviden elmondtam, t. képviselőház, hogy én a dualizmus által nem látom semmi alkotmányos jogunkat biztosítva. Hogy azonban erre a dualizmus jövőre sem lesz alkalmas, arról is tökéletesen megvagyok győződve. Nem akarom ezen rendszer minden káros következményeit egyenesen a jelenlegi kormány terhére róni, meri hisz azt jól tudom, hogy ezen kormány tagjai a közös ügyek és ezen intézmény megalapításában tényleges részt nem vettek. De itt jövök arra a kérdésre rá, hogy mi terheli felelősségképen a jelenlegi kormányt? Az én nézetem szerint, t. ház, felelősséggel tartozik a kormány, még pedig erkölcsi, jogi és politikai felelősséggel egyaránt azért, hogy akkor, a mikor már tudva volt és az általános köztudatba átment, hogy ezen dualizmus korhadt és bomlott állapotba jutott; ezen kormány vállalkozott mégis arra, hogy ezen rendszert és az ezen rendszeren nyugvó kormányzati politikát fentartani és ezen intézményt változatlanul konzerválni akarja. De ennél még nagyobb a felelőssége azért, hogy a mióta kormányra jutott, mit tett, hogyan kormányzott és mit mulasztott és egyáltalában milyen szellem vonul végig egész kormányzati politikáján. T. képviselőház! A mai napon is, de a költségvetés részletes tárgyalása során is, számtalan oly seb fakadt ki ezen organizmus testén, a melyek világosan arra mutatnak, hogy itt nagyon beteg az állami és kormányzati organizmus és hogy az már közel áll a feloszláshoz is. (Úgy van! a szélső haloldalon.) Hasztalan vállalkozott tehát a t. kormány arra, hogy ezen organizmust regenerálni és a regenerált organizmusba áj hatalmi életet lehelni képes lesz. (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon.) Hiú kísérletnek tartom azt a törekvést, hogy a jogi, az erkölcsi rend teljes feldúlásával és egyenesen hatalmi úton akarja a jelenlegi kormány a regenerácziót, a vér átömlesztést eszközölni. Első sorban erkölcsi alapokon nyugszik minden állam; (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon,) ki az erkölcsi alapokat megingatja, magának az államnak és intézményeinek épületét ingatja meg és dönti romba. A kormányt eddigi működéseért oly súlyos felelősség terheli, hogy ha szorosan alkalmaznék az 1848 : III. t.-cz. 32. §-át, ellene majdnem minden egyes pontra nézve meg lehetne állapítani azt a megfelelő téuyálladékot, mely a politikai vád anyagául méltán szolgálhatna. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon) Nem tehetek róla, hogy az ellenzéki pártok között erre nézve egy általános közös akczió nem létesülhetett, mely pedig kívánatos lett volna; de mindemellett is azt a tényt konstatálhatom, hogy ezen vád nélkül is, ezekben az esetekben a kormány működésének oly szelleme nyilvánul meg, mely egyenesen arra mutat, hogy politikai és alkotmányos értelemben véve, az erkölcsi, jogi és politikai felelősségnek nagy fogyatkozásai mutatkoznak ezen törvénynél. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) T. ház! Az országlás, államférfiúi tehetséget, államférfiúi képességet és ezekkel együtt oly jellemvegyületet kíván meg, a mely mint ritka adománya, ritka kedvezménye a sorsnak, ritkán jut osztályrésstíl még előrehaladottabb országoknak is. Az országlás valóságos művészet; arra születni, arra inspiráltatva kell lennie az államférfiúnak is ép úgy, mint a művésznek. Az országlás művészetét tehát soha sem szabad közönséges mesterséggé, háziiparrá és haszonhajtó foglalkozássá tenni. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon ) Gr. Széchenyi István mondotta, — ne feledkezzenek meg az ezredév honmentő utódai erről az igazságról, — a lehető legnagyobb bűit másokat vezetni akarni, arravaló tehetség nélkül. (Igaz! Úgy vanl a szélső baloldalon.) Én, t. ház, ezen rendszer és ezen kormányzat által nem látom megvalósítva azt a kettős meggyőződést, melyet b. Eötvös József egy nevezetes munkájában még az alkotmányos monarchia súlyára nézve egyedül ügydöntőnek vallott, tudniillik azt a kettős meggyőződést, a népét, hogy rendszer és törvények a nép érdekében áliuak fenn és kezeltetnek ; és a kormányét, hogy a nép támogatására bizton számíthat is. Az állam czélját, mely abban áll, hogy ezen országban ne a rombolás, hanem a fentarás, nem a szolgaság, hanem a szabadság, nem a közös nyomor, hanem az általános jólét legyen, (Helyeslés a szélső baloldalon.) ez a rendszer nem valósítja meg, és soha sem is fogja megvalósítani. Ezekben indokoltam, hogy én bizalommal ezen kormány iránt nem viseltetem"; nem fogadom el tehát a törvényjavaslatot az általános tárgyalás alapjául. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Illyés Bálint jegyző: Várady Károly! Várady Károly: T. ház! Akadt egy nem budapesti, hanem »fejérvári« miniszter, ki az el-