Képviselőházi napló, 1892. XXXII. kötet • 1896. április 8–május 9.

Ülésnapok - 1892-611

611. országos ülés 1896. április 27-én, hétfőn. 35J lenzéket azzal vádolta, hogy kíméletlen, mértéknélküli, a tárgyilagosságot teljesen mellőző kifakadásokkal él. Szóval vádolta azzal, hogy az a csoportja a nemzetnek, a melyet ide küldött azért, hogy legszentebb jogait és érdekeit megvédelmezze, megfeledkezett a maga jogai s kötelességeiről s oly túlzásokba esett, a melyek a magyar nemzet érdekeivel nem ossz hangzók. T. ház! Én határozottan ellenkező véleményben vagyok, hogy t. i. nem az ellenzék az, a mely megszegte az ő jogait s kötelességeit, hanem a t. kormány az, a mely úgy az összes polgárok, mint az ország közérdekei iránt kíméletlenséget tanúsított határtalanul és mértéknélkíü, megnevelte az önzést és meghúnyászkodást. Ez a kormány az, melynek élete óta az egész állam testén kifakadások és sebek észlelhetők, ez a kormány az, mely az objektivitásnak teljes hiányában van. T. képviselőház! Épen azért szólalok fel, mert abban a véleményben vagyok, hogy a kíméletet, az objektivitást egyedül a kormányban nem lehet megtalálni Nekem az az alaptételem, t. ház, hogy semmiféle államban s így Magyarországban sincsen helye a kormányzatban azon férfiaknak, a kik nem bírnak törhetetlen puritán politikai erkölcscsel, a kik az ország törvényei és az állampolgárok jogai iránt lelkesedéssel, jóindulattal nem viseltetnek, Azt tartom, hogy az 1848. törvények azon rendszabálya, hogy a magyar kormány legyen magyar, független és felelős, csak úgy valósítható meg, hogyha — a mint említem — rendíthetetlen politikai jellem övezi, ha felelősségét puritán politikai erkölcsök környékezik, és hogyha a magyarságát nem hagyja semmiféle idegen érdek által megsemmisíteni. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Ha éu, t. ház, körültekintek a mai kabineten és annak tagjain, ezeket a fő fel tételeket nem találom az ő személyükben összpontosítva. A parlament szólásszabadiága, tekintélye, az ország jövedelmének puritán kezelése, ezenkívül a választásoknak tiszta törvényhatósági közigazgatásnak objektivitása, mind terra inkognita előtte. Ezek a fogalmak, mint egyik tagja magát kifejezte, mind csicseri-csacseri reá nézve. De, t. ház, minden kompániában s így a miniszterek testületében is első sorban annak elnökével szoktak foglalkozni. Méltóztassék megengedni, hogy mint képviselő, először is a t. miniszterelnök úrral foglalkozzam. (Halljuk! Halljuk! a szélső baloldalon.) Én áttekintettem az előző magyar miniszterelnökök politikai pályafutását és azon meggyőződésre jutottam, hogy megelőzőleg Magyarországban egészen a Bánffykormäny elérkezéséig az összes politikai nagy KÉPVH. NAPLÓ. 1892—97. XXXII. KÖTET. kérdésekben a kormány elnöke volt az, a ki első sorban véleményt formált s a parlament előtt azt képviselte. Egy teljes, monstruózus, 6 hónapi költségvetési vitát folytattunk \e és sem belügyi, sem pénzügyi, sem igazságügyi, sem általános, sem semmiféle kérdésekben a miniszterelnök urat vezetni nem láttuk. A t. miniszterelnök úr bölcs gondolatait vagy a folyosónak, vagy a bársonyszéknek ajándékozta, az országnak nem jutott más, mint az ellenzéki hivatalnokok kiüldözése, a 48-as honvédek mostoha segélyezése, a szerb egyház ügyeinek rendezésébe való belesülés, opera theatre-paré rendezése, templondielyek felosztása, a választási erőszaknak meghonosítása és főképen törvényhatóságoknak és városoknak apportiroztatása. Ezekben nyilatkozott meg a miniszterelnök úrnak rendíthetetlen politikai jelleme, puritán politikai erkölcse és lángoló magyar hazafisága. O alatta láttuk és tanultuk megismerni azt, hogy van egy megfordított világrend is; ugyanis mindenki, a ki semmit sem tett önállóan, s politikailag szolgalslkű, előtte becses volt, a ki pedig valamit ért, de politikailag önálló, ez pedig előtte becstelen volt. 0 alatta tanultuk megismerni azt, hogy a korona és a nemzet közt a bizalom helyreállt. A t. miniszterelnök úrnak, midőn Í895. január 19-én itt beköszöntött és mi annak a fenomenális látványosságnak tanúi valánk, az volt az első ígérete, hogy igyekezni fog arra, hogy a nemzet iránt, a koruna bizalmát felébressze, szóval a nemzet és a korona közötti bizalmat ápolja. T. ház! itt van a nemzetnek ezredéves ünnepélye. Igazán közóhaj, sőt azt beszélik, hogy magáink, a koronás királynak is óhajtása volt, hogyha elődei megtették, június 8-án, midőn a törvényhozás megörökíti a magyarság ezredévét, ő is megjelenvén a parlamentben és ott együttesen az összes faktorok, alkossák meg ezt a törvényt. T. ház! az a miniszterelnök, a ki fennen hirdette és többször hivatkozott a koronának nagy bizalmára, nem birta vagy nem akarta — nem tudom, hogy van — kivinni,, hogy a koronás király, a nemzet képviselete közt megjelenjék és legalább oly mértékben megtisztelje a magyar törvényhozást, a mint megtisztelt igen jelentéktelen egyesületeket. T. ház! Sok mindenfélét ígért a mi t. miniszter urunk. ígérte, hogy azokat a nagy kedélyizgalmakat, a melyeket az egyházpolitikai viták felvetettek, el íogja simítani. Hogy azok, a kedélyizgalmak, a melyek az egyházpolitikában felemelkedtek, el vannak-e simítva, vagy nem, avval nem akarok foglalkozni, de hogy kedélyizgalmakat csinál és nem csillapít, a miniszterelnök úr, az kétségtelen. ígérte, — s engedelmet kérek, hogy ilyen régi dologra