Képviselőházi napló, 1892. XXXII. kötet • 1896. április 8–május 9.

Ülésnapok - 1892-611

ttll. országos ülés 1896. április 27-én, hétfőm. 351 szemben azon százados támadásokkal, melyek- | nek az abszolutizmus részéről a haza ősi alkot- ) mánya állandóan kitéve volt, azt a panaczeát l vélték felállíthatni, hogy a magyar felelős minisztérium az alkotmány biztosítékát fogja képezni. És hogy állunk ma ? Lehet-e ezeket az úgynevezett alkotmányi biztosítékokat ma olyanoknak tekinteni, a melyek csakugyan rendeltetésüknek és erkölcsi értelemben azon kívánalmaknak, melyek hozzájuk frízve voltak megfelelnének? * T. ház! Bekövetkezett 1867-ben, hogy a zilált állapotokból való kivergődés szempontjából bizonyos közjogi kapcsolat létesíttessék, és ez a dualizmus rendszere. Annak magyar megalapítói úgy kombinálták, hogy az a béke és békés fejlődés politikája fog lenni. És mit mutat a tapasztalat, t. ház? Azt, hogy ezen békepolitikának eszközéül tekintett dualizmus a valóságban épen azt eredményezte, a mit elkerülni akartak, eredményezte épen magát a nagyhatalmi abszolutizmust. Ez az abszolutizmus, kezébe kerítve a legveszélyesebb karhatalmi eszközt: a hadsereget és kíséretébe fogadva minden az abszolutizmus nyomán haladni szerető merkantilis szellemet: oly kormányzati szellemet teremtett meg. melynek folytán azon fentartott jogok is, melylyek a 67-iki kiegyezésben az ország önállóságát biztosították, lassanként meggyengültek és alapjaikból kiforgattattak. Ezen szellem okozta, t. képviselőház, hogy különösen a magyar politika nem tudott egyébbé válni, mint rideg, fiskális és merkantilis finánczpolitikává, — holott ebben az országban csak magyar nemzeti és magyar általános közgazdasági politikának lett volna és lenne ma is csak helye. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Ezen rideg fiskális-politika nem gondol ridegségében arra, hogy teljes kölcsönhatásban szokott lenni, a megóvások gazdaságára minden kormányzat és ennek azt ápolnia és védelmeznie is kell. E helyett oly hatást gyakorol az egyes emberek gazdaságára, mint gyakorolnak a nagyobb halak a kisebbre, mert fölemésztik. Nem is magyar közgazdasági politikát követ a kormány ennek következtében, mert ha azt követné: akkor ezen túlnyomókig földmívelő országban nem következhetett volna be a társadalomnak és a közgazdaságnak az a felfordított gúla alakja, melynél fogva a legfontosabb és legnevezetesebb közgazdasági tényező, a mezőgazdaság, ezen földmívelő országban a leggyengébben prosperál és ezzel szemben a legkevesebb nemzeti biztosítékkal biró internaezionális tőke váljék uralkodóvá. És nem következett volna be az a valóságos nemzeti veszedelem, hogy épen a földmívelő osztály, mely az ország lakosságának 75 százalékát teszi, legyen leginkább kitéve az anyagi hanyatlásnak. De, tisztelt ház, a dualizmus romboló haI tása még más téren is mutatkozik, mert egyt1 nesen ez okozta a parlamentarizmusnak azt a veszedelmes elfajulását, melynél fogva a közéletben 1875 óta oly kormányzati szellem kezd érvényesülni, mely az ország valódi magyar és nemzeti érdekeit tekinteten kivííl hagyja, mely mindent csak párt és hatalmi érdek szempontjából néz, bírál és vesz is elbánás alá. Az a hagyományos politikai felelősségérzet, mely régebben közéletünket jellemezte, a melynek legszebb virága a hazafiság volt : ma-holnap nem typusa már a magyar közéletnek, mert helyébe mindenütt a pártérdek, az önzés lépett. {Élénk helyeslés a széls'óbalon.) Ebből következik az, hogy az a nagygyá nőtt abszolút hatalom, az ő hódító velleitásaival és pénzköveteléseivel kiforgatja Magyarország kormányát is még korlátolt önállóságából is, és ez okozza, hogy az országnak még 1867 ben fentartott alkotmányos jogai, szabadságán és biztosítékai is, lassanként mind feláldoztatnak a mindent felemésztő közösiigyek oltárán! (Helyeslés a szélsőbalon) Ha ezen közösú'gyes rendszer története felett, csak egy futó szemlét tartunk is, azt találjuk, hogy gazdasági érdekeinket is,— a melyek pedig szorosan nem tartoznak a dualizmus politikai jogkörébe, — a vám- és kereskedelmi szerződések megújítása alkalmával a helyett, hogy önállósíthattuk volna, mindig és hova tovább mindinkább nagy hatalmi absolutizmus hajójának vontató kötelére akasztottuk. Mutasson bárki egyetlen egy példát 29 év alatt, hol az ország alkotmányos jogai az evoluezió fejlődési menete szerint kibővültek vagy növekedtek volna. Ellenkezőleg a tapasztalat az, hogy ezen jogok folytonosan apasztattak és folyton apasztatnak. E közgazdasági tekintetben nincs 29 év alatt egyetlen egy alkotás, mely az ország önálló gazdasági érdekeinek megfelelne s azt az elnyomott gyarmati szerepből kiragadni alkalmas volna. Nagyon szokták a liberalizmus urai hangsúlyozni, hogy közgazdasági tekintetben az aranyvaluta behozatala, illetőleg az erre vonatkozó törvény egy olyan panaczea volna, a mely e bajokon segíteni hivatva van. Én az aranyvalutára vonatkozó törvényt annak idején sem fogadtam el és nem is látom be, hogy annak megvalósításával az ország közgazdasági fellendülése bekövetkezhető még lehetne is; mert én azt tartom és tartottam, hogy nyers terményeket kivivő ország, oly ország, a mely passzív kereskedelmi mérleggel bír, nemes fémekkel egyáltalában közgazdaságot nem folytathat, mert én úgy tudom, és igaza is van egy nevezetes nemzetgazdásznak, a ki azt mondja, hogy a nemes fémek is, a pénz is a víz