Képviselőházi napló, 1892. XXXII. kötet • 1896. április 8–május 9.

Ülésnapok - 1892-611

350 6l1, «*záffOs ülés 1896. április 27-én, hétfÖa. jogi jelleget ölt magára. Hiszen, t. képviselőház, úgy vagyunk jelenleg, hogy ott, a hol a magyar törvényhozó szervek teljes egészének, teljes komplexumának kellene legmagasabb szuverenitásában megnyilvánulnia az ezeréves ünnepségek alkalmával : épen a törvényhozó szervek egyik legtekintélyesebb, az öntudatot képviselő alkatrésze fog hiányozni. (Úgy van! Úgy van! a széhő baloldalon.) T. képviselőház ! Honalapító és honfentartó őseink egy teljesen önálló, független országot alapítottak meg ezen a földterületen. Azt kérdezem én, t. ház, »hol van a hon, a melynek Árpád vére győzelemmel hallott szent földjére ?« Ez a hon nem létezik, ez a független haza jelenleg nem létezik. Honalapító őseink teljes szuverenitást adtak ennek a megalapított országnak és örök időkre szóló országlási alapokra fektették annak biztosítását Hol van az a független, az a korlátlan, az a mindenek felett álló állami akarat, melyet szuverenitás alatt értünk? Ezt az önálló szuverenitást ma már meg nem találjuk. Van törvényhozásunk, t. ház, de ezen törvényhozás vájjon gyakorolhatja-e mindazon jogokat, a melyeket a maga karhatalma, az az a hadsereg felett és nemzetközi téren más önálló államok tényleg gyakorolnak ? Nem gyakorolhatja, t. ház, mert ezen jogok feláldoztattak az utódok által. Ha őseinknek ezen számonkérő fenséges szellemi széke egyúttal vizsgálat alá venné, hogy ennek az országnak vagyoni, nemzeti, erkölcsi, szellemi és kulturális viszonyai mily fejlődést értek el az ezredév végén, mit találna ? Vájjon vagyonilag úgy áll-e ez az ország, hogy az általános jólét, mint államvégczél megvalósulva lenne. Nincs-e vagyoni hanyatlásban az ország túlnyomó többsége az ezredév végén? (ügy van! a szélső baloldalon.) És hogyan állunk a nemzeti erkölcsök tekintetében? Őseink a nemzeti erkölcsök példái gyanánt és nemzeti hagyományként az önzetlen hazaszeretetet és hazafiságot hagytak ránk. Ezek helyett mit találunk ezredvégi magyar nemzeti erények gyanánt ? Találjuk a féktelen önzést, a haza érdekeiről való teljes megfeledkezést és találjuk a közügyekkel való érdeklődésteljes hiányát. (Úgy van! a szélső baloldalon.) És a szellemi és kulturális +éren vájjon az ezeréves Magyarország mit mutat? Nem azt mutatja-e, hogy tudomány, irodalom, művészet mind elvesztették azokat az eredeti alapjellegüket, a melyeknek egy önálló nemzet sajátos művészetét, önálló és teremtő erővel biró szellemi erejét és tudományát képezniük kellene. Ezek helyett, mindezekben és mindenütt internaczionális jelleg mutatkozik az ország szellemi életében és ezen internaczionális jelleg, igaz, hogy egyetemes emberi szempontból magasztos dolog lehet, de egy nemzetre nézve, mely testvérek nélkül van idegen elemek közé ideszorítva, oly veszedelmet rejt magában, mely előbbutóbb kivetkőzteti e nemzetet nemzeti és magyar sajátságaiból. (Úgy van! a szélső baloldalon.) És ha az ezredév végén ez, t. ház, a számonkérő széknek eredménye, akkor ne ünnepélyekkel ünnepeljük ezredéves múltunkat, hanem inkább vezekeljünk, inkább szálljunk magunkba és ismerjük be mély alázattal, hogy azok az állami intézmények, kormányzat, mely ezt eredményezte, egyáltalában nem alkalmas arra, hogy az állami feladatok legmagasabb ezélját: az általános jólétet megteremtse; és ismerjük be, hogy addig és a múltban általában nem teljesítette az államhatalom azt a rendeltetését, mely egyáltalában minden államhatalomnak a rendeltetése, az egyetemes és általános jólétet, mert az államhatalomnak a valódi rendeltetése nem az, hogy fentartás helyett romlást, szabadság helyett szolgaságot és általános jólét helyett általános nyomort eszközöljön. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Pedig, t. ház, igénytelen nézetem szerint minden állam csak úgy állhat fenn, ha annak intézményei a nemzet jellegéből,: annak geográfiai talajviszonyaiból és géniuszából származnak és azok jövendő fenmaradásának biztosítékául szolgálnak is. És ha oly szellem él az intézményekben és az intézmények oly szellemben kezeltetnek, melyek a nemzet országlásának mind maradandó, mind speeziális czéljait megvalósíthatják. (Úgy van! a szélső baloldalon.) És vájjon, t. ház, a meglevő és az újabb korban megteremtett intézmények megfelelnek-e ezen czéloknak és megvalósíthatják-e e nemzeti czélokat ? Nekem, t. ház, e tekintetben határozott nézetem az és azt vallom is, hogy míg a mi őseinktől ránk maradt nemzeti intézményeink, a hazaszeretetnek és hazafiságnak melegéből tápláítatva, örökké fenn fognak maradni és meg fognak újulni: addig azok az intézmények, melyek az ősi magyar typussal, annak éleífogalmaival, életműködésével és hivatásával szemben alkottattak meg, soha a hazaszeretet melegével nem fognak áthatva lenni, soha ezen nép gondolkodása tárgyává és szíve vérévé nem fognak válni. (Úgy van! a szélsőbalon.) Sőt a veszedelmes, a nép sajátságaival, a nép gondolkodásmódjával, a nép hagyományaival ellenkező intézmények beplántálása az eddigi szervezetbe, mert ez oly hatással van azokra, hogy az idegen szellem, a végén a nemzeti szellemet is meg fogja semmisíteni. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Nemzeti szellem nélkül nemzeti intézmények nem létezhetnek. (Helyeslés a ssélsö balodalon.) A romboló szellem példájakép például azt hozom fel, hogy 1848-ban a képviseleti alkotmány megteremtésével