Képviselőházi napló, 1892. XXXII. kötet • 1896. április 8–május 9.

Ülésnapok - 1892-611

611. országos ülés 1896. április 27-én, hétfőn. 349 pedig előbb szórói-szóra ezt állította: »Gsak azért kellett neki ott hagynia az alispáni állást, mert ő nem egészen a főispán értelmében járt el.« Azt hiszem, t. ház, hogy ez a »csak azért« nekem ad igazat, a mennyiben a tárgyi okok­nak oly konglomerátuma volt már bebizonyítva, a melylyel szemben azt, hogy mások miatt kel­lett állását elhagynia, figyelembe venni nem lehet. (Úgy van! jobb felöl.) A másik dolog, a mit fel kell említenem az, hogy a képviselő úrnak a közigazgatási bizottságban tett az a nyilatkozata, hogy az adminisztráczió érdekében kifejtendő működésé­ben az alispánt támogatni fogja, igazolja, hogy a helyettes alispánt arra képesnek tartja, a mintáz csakugyan minden jeMt és minden aspirá­lók közt is kétségtelenül a legképzettebb, legjobb közigazgatási erő. Ezt kívántam csak megje­gyezni. (Helyeslés jobbfelöl.) Reiter János: Ha a t. ház megengedi, esak egy rektifikácziót fogok tenni. Az igen t. belügyminiszter úr ép most azt említette, hogy én a közigazgatási bizottságban üdvözöltem az alispánt. Itt tévedés forog fenn, mert Bobleter plébános úrral kapcsolatosan méltóztatott az én állítólagos üdvözletemet felhozni, holott az a plébános úr a közgyűlésen üdvözölte és a köz­igazgatási bizottságnak nem is tagja. A mennyi­ben tehát az én állítólagos üdvözletemet azzal együtt méltóztatik említeni, annyiban az nem felel meg a tényeknek. Elnök: Öt perezre felfüggesztem az ülést. (Szünet után.) Elnök: Az ülést újra megnyitom Hévizy János jegyző: Szaesvay Sándor! Szacsvay Sándor: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Habár elismerem, hogy az államnak már csak önfentartási tekintetből is, anyagi és pénzbeli eszközökre okvetlenül szüksége van; habár azt is elismerem, hogy minden alkotmá­nyos országgyűlésnek legfontosabb, de leglénye­gesebb és csak ritkán gyakorolható kiváltságát és előjogát képezi a költségvetés megtagadásá­nak a joga, mindazonáltal én ezen jog érvénye­sítését szükségesnek tartom az adott körülmé­nyek között; mert én az államéletnek azzal a pillanatnyi megzavarodásával szemben, mely esetleg a költségvetési törvény fi nem fogadá­sából bekövetkeznék : sokkal nagyobb veszede­lemnek tartom azt, ha a jelenlegi kormány vezeti továbbra is az ország ügyeit. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Engemet tehát erkölcsi köte­lességem indít arra, hogy az állami költség­vetésnek felhasználására az alkotmányos felhatal­mazást a jelenlegi kormánytól, megtagadjam. (Helyeslés a szélső baloldalon ) Engemet szoros erkölcsi felelősséggel járó­nak felfogott törvényhozói kötelességem teljesí­tésénél egy cseppet sem feszélyeznek a küszö­bön álló ezredévi ünnepélyek, nem feszélyeznek azon konvenczionális tekintetek sem, melyeket a kormány sajtója hangoztatott, azon összhang elérése végett, mely a nagy ünnep előestéjén kívánatos lenne. Én, t. ház, ezen nagy ünnep követelményeit nem a külső szertartásokban, nem a látványos ünnepségekben, hanem abban találom és mindnyájunknak is abban kellene találnunk, hogy ily ünnepek előestéjén lelki meg­indulással magunkba szállva öntudatra és ön­megismerésre ébreszszük fel a nemzeti közlelki­ismeretet. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) És a magunkba szállás világánál vessünk számot szigorúan magunkkal és vessünk számot az ország helyzetével. {Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Ez a magunkba szállás, ez a lelki megindulás tenné csak a nemzeti ünnepet maradandóvá és becsessé. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalait.) T. képviselőház! Én ezen lelki megindulást ezt a magába szállást az állam hajójának jelen­legi vezetőinél abszolúte nem látom. Az állam­kormány intézői napról-napra hibákat, mulasz­tásokat követnek el, hibáik beismerésétől pedig távol állanak; a helyett pedig, hogy a javulás útjára térnének, haladnak tovább és végzetesen azon a veszélyes úton, a mely előbb-utóbb tönkre teszi ezen nemzet létének alapbiztosítékait. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Gondoljuk csak el, t. képviselőház, ha az ünnepségek al­kalmával lelki szemeink előtt a honalapító és honfentartó őseink szelleme megjelennének és ezen dicső szellemek a múltak és a jelen fe­lett egy szellemi számonkérő széket tartanának; vájjon miképen számolhatnánk be mi és miképen számolhatnának be a honalapító és a hontfen­tartó ősök szellemének a jelenlegi nemzeti utó­dok? Hiszen, t. ház, honalapító és honfen­tartó dicső őseink oly talentumokat bíztak Ma­gyarország örök időkig való fenállhatásának biz­tosítása végett az utódokra, a melyek elévülhe­tetlen becstíek s a melyek az állami országlás és az állami intézmények fejlesztésének mind­megannyi örökbecsű talizmánjait képezik. És lia tekintjük, hogy ezen talentumokból jelenleg mik vannak érvényesítve, mit találunk t. ház? Őaeink mindenekelőtt önálló királyi hatalmat hagytak ránk hátra. Ezen királyi hatalom már a vérszer­ződés pontjaiban elvileg le van rakva. Ezen ki­rályi hatalomból és a történelem fonalán követ­kezetesen fejlődött ki a királyi hatalomnak tisz­tán közhatalmi természete. És mit találunk t. képviselőház? Azt, hogy a királyi hatalom jelenleg és nevezetesen 1867. óta mindinkább elveszi közhatalmi jellegét; mindinkább patrimoniális, mindinkább magán-

Next

/
Oldalképek
Tartalom