Képviselőházi napló, 1892. XXXII. kötet • 1896. április 8–május 9.

Ülésnapok - 1892-611

611. országos ülés 1896. április 27-én, hétfőn. 349 pedig előbb szórói-szóra ezt állította: »Gsak azért kellett neki ott hagynia az alispáni állást, mert ő nem egészen a főispán értelmében járt el.« Azt hiszem, t. ház, hogy ez a »csak azért« nekem ad igazat, a mennyiben a tárgyi okoknak oly konglomerátuma volt már bebizonyítva, a melylyel szemben azt, hogy mások miatt kellett állását elhagynia, figyelembe venni nem lehet. (Úgy van! jobb felöl.) A másik dolog, a mit fel kell említenem az, hogy a képviselő úrnak a közigazgatási bizottságban tett az a nyilatkozata, hogy az adminisztráczió érdekében kifejtendő működésében az alispánt támogatni fogja, igazolja, hogy a helyettes alispánt arra képesnek tartja, a mintáz csakugyan minden jeMt és minden aspirálók közt is kétségtelenül a legképzettebb, legjobb közigazgatási erő. Ezt kívántam csak megjegyezni. (Helyeslés jobbfelöl.) Reiter János: Ha a t. ház megengedi, esak egy rektifikácziót fogok tenni. Az igen t. belügyminiszter úr ép most azt említette, hogy én a közigazgatási bizottságban üdvözöltem az alispánt. Itt tévedés forog fenn, mert Bobleter plébános úrral kapcsolatosan méltóztatott az én állítólagos üdvözletemet felhozni, holott az a plébános úr a közgyűlésen üdvözölte és a közigazgatási bizottságnak nem is tagja. A mennyiben tehát az én állítólagos üdvözletemet azzal együtt méltóztatik említeni, annyiban az nem felel meg a tényeknek. Elnök: Öt perezre felfüggesztem az ülést. (Szünet után.) Elnök: Az ülést újra megnyitom Hévizy János jegyző: Szaesvay Sándor! Szacsvay Sándor: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Habár elismerem, hogy az államnak már csak önfentartási tekintetből is, anyagi és pénzbeli eszközökre okvetlenül szüksége van; habár azt is elismerem, hogy minden alkotmányos országgyűlésnek legfontosabb, de leglényegesebb és csak ritkán gyakorolható kiváltságát és előjogát képezi a költségvetés megtagadásának a joga, mindazonáltal én ezen jog érvényesítését szükségesnek tartom az adott körülmények között; mert én az államéletnek azzal a pillanatnyi megzavarodásával szemben, mely esetleg a költségvetési törvény fi nem fogadásából bekövetkeznék : sokkal nagyobb veszedelemnek tartom azt, ha a jelenlegi kormány vezeti továbbra is az ország ügyeit. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Engemet tehát erkölcsi kötelességem indít arra, hogy az állami költségvetésnek felhasználására az alkotmányos felhatalmazást a jelenlegi kormánytól, megtagadjam. (Helyeslés a szélső baloldalon ) Engemet szoros erkölcsi felelősséggel járónak felfogott törvényhozói kötelességem teljesítésénél egy cseppet sem feszélyeznek a küszöbön álló ezredévi ünnepélyek, nem feszélyeznek azon konvenczionális tekintetek sem, melyeket a kormány sajtója hangoztatott, azon összhang elérése végett, mely a nagy ünnep előestéjén kívánatos lenne. Én, t. ház, ezen nagy ünnep követelményeit nem a külső szertartásokban, nem a látványos ünnepségekben, hanem abban találom és mindnyájunknak is abban kellene találnunk, hogy ily ünnepek előestéjén lelki megindulással magunkba szállva öntudatra és önmegismerésre ébreszszük fel a nemzeti közlelkiismeretet. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) És a magunkba szállás világánál vessünk számot szigorúan magunkkal és vessünk számot az ország helyzetével. {Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Ez a magunkba szállás, ez a lelki megindulás tenné csak a nemzeti ünnepet maradandóvá és becsessé. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalait.) T. képviselőház! Én ezen lelki megindulást ezt a magába szállást az állam hajójának jelenlegi vezetőinél abszolúte nem látom. Az államkormány intézői napról-napra hibákat, mulasztásokat követnek el, hibáik beismerésétől pedig távol állanak; a helyett pedig, hogy a javulás útjára térnének, haladnak tovább és végzetesen azon a veszélyes úton, a mely előbb-utóbb tönkre teszi ezen nemzet létének alapbiztosítékait. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Gondoljuk csak el, t. képviselőház, ha az ünnepségek alkalmával lelki szemeink előtt a honalapító és honfentartó őseink szelleme megjelennének és ezen dicső szellemek a múltak és a jelen felett egy szellemi számonkérő széket tartanának; vájjon miképen számolhatnánk be mi és miképen számolhatnának be a honalapító és a hontfentartó ősök szellemének a jelenlegi nemzeti utódok? Hiszen, t. ház, honalapító és honfentartó dicső őseink oly talentumokat bíztak Magyarország örök időkig való fenállhatásának biztosítása végett az utódokra, a melyek elévülhetetlen becstíek s a melyek az állami országlás és az állami intézmények fejlesztésének mindmegannyi örökbecsű talizmánjait képezik. És lia tekintjük, hogy ezen talentumokból jelenleg mik vannak érvényesítve, mit találunk t. ház? Őaeink mindenekelőtt önálló királyi hatalmat hagytak ránk hátra. Ezen királyi hatalom már a vérszerződés pontjaiban elvileg le van rakva. Ezen királyi hatalomból és a történelem fonalán következetesen fejlődött ki a királyi hatalomnak tisztán közhatalmi természete. És mit találunk t. képviselőház? Azt, hogy a királyi hatalom jelenleg és nevezetesen 1867. óta mindinkább elveszi közhatalmi jellegét; mindinkább patrimoniális, mindinkább magán-