Képviselőházi napló, 1892. XXXII. kötet • 1896. április 8–május 9.
Ülésnapok - 1892-611
348 (511- országos ülés 18%, dolgokat itt felhozunk. Ha a törvény meg nem tartatott, ott van a felebbezési jog. Szerintem, úgy, a hogy a hozzám érkezett jelentések mutatják, s a hogy magánúton is értesültem, a törvény minden tekintetben megtartatott. Az a kívánság, hogy ha az elrendelt szavazás közben két jelölt, visszalép, új eljárás indíttassák meg: ezl olyan nóvum, hogy én nem hiszem, hogy esak^ egy választásnál is nem úgy fogták volna ezt fel, hogy ha az összes jelöltek vagy választás alatt levők visszalépnek — és ez így vau képviselőválasztásnál is — akkor az, a ki egyedül maradt, azt megválasztottnak jelentik ki. Minthogy tehát mindazok, miket a t. képviselő úr felhozott, a kritikát meg nem állják és mindazon kifogások a miket felemlített, nem olyanok, hogy az alispán helyettesítésnek nem helyes lefolyását igazolnák: kérem a t. házat, hogy ezen kijelentésemet tudomásul venni és legalább ezen indokból a törvényjavaslat megszavazásának megtagadására indokot találni ne méltóztassék. (Helyeslés a jobboldalon.) Reiter János: T. ház! (Halljuk!Halljuk!) Elnök-" Mi ezímen kivan a képviselő úr szólani ? Reiter János: Félreértett szavaim helyreállítása czéljából és személyes kérdésben is kérek szót! (Halljuk ! Halljuk !) Az igen t. belügyminiszter úr úgy rekapitnlálta az én felszólalásomat, mintha én azt állítottam volna, hogy az alispán ellen nem tárgyi alapon, nem tárgyi indokból lett volna elrendelve a vizsgálat, illetőleg a felfüggesztés. Én magam hoztam ezt fel, de hozzá tettem, hogy a közvéleményben vannak olyan hangok is a melyek más indokot is keresnek. (Zaj a jobboldalon.) Ln azonban ezt nem állítottam; különben ez nem lényeges. De igenis méltóztatott arra hivatkozni az igen t. belügyminiszter úrnak, hogy a felmerülő szabálytalanságok és visszaélések oly nagymérvűek voltak, hogy az egész tisztikar egyhangúlag kijelentette, hogy ily alispánnal nem akar együtt szolgálni. Itt, igen t. belügyminiszter úr, tévesen méltóztatik informálva lenni. Igenis, mielőtt az alispán lemondott volna, a tiszti kart, gondolom, a főjegyző összehívta és egy kész iratot akart velük aláíratni, a melyben az foglaltatott, hogy az adott körülmények köze csakugyan nem hajlandók az alispánnal együtt szolgálni, de nem írták azt alá a jelenvoltak, mert akadtak, a kik kijelentették: ha Í>Z alispán bűnös, tessék ellene a vizsgálatot elrendelni. Arra azonban, hogy ők mim egy pressziót gyakoroljanak az alispánra a nélkül, hogy be volna bizonyítva bűnössége, és hogy saját esistencziájukat kössék ahhoz, nem állanak rá. Es így történt, hogy a tisztikar ily határozatot nem április 27-én, hétfőn. hozott, hanem akadt 2 vagy 3 tisztviselő, a ki elment az alispánhoz és arra kérte, hogy — mivel, ha ő le nem köszön, az ő esisKtencziájuk is veszélyeztetve van és fegyelmi vizsgálat ellenük is el fog rendeltetni, — a jó egyetértés és a béke kedveért inkább mondjon le. így történt, hogy az alispán lemondott. Méltóztatott még azt is említeni, hogy a közgyűlés második napján ... Elnök: (csenget) Kérem a képviselő úr most nem tarthat czáfoló beszédet. Reiter János: Személyes kérdésben beszélek. Az igen t. belügyminiszter úr többi között azt mondotta, hogy én üdvözöltem a közgyűlés második napján a megválasztott alispán helyettes urat. Tévedni méltóztatik ebben, mert őt üdvözölte a megnevezett plébános úr, de én nem. Perczel Dezső belügyminiszter: A közigazgatási bizottsági ülésben sem ? Reiter János: Az igen t. belügyminiszter úr talán onnan származtatja értesülését, hogy a közigazgatási bizottságban, . . . Perczel Dezső belügyminiszter: Én is azt mondtam! Reiter János: . . . mikor az alispán helyettes bemutatkozott és kérte a közigazgatási bizottsági tagok pártfogását a közigazgatási ügyek elintézésénél, felszólaltam és kijelentettem : hogy ha minden beszéd nélkül egyszerűen elfoglalta volna az őt megillető széket, én nem szóltam volna, de minthogy ő czélszerűnek találta azt a beszédet elmondani, én részemről kijelentettem, hogy én a közigazgatási bizottságot nem tartom politikai fórumnak, (Helyeslés a balés szélső baloldalon.) hanem olyan hatóságnak, mely strikte adminisztratív teendőkben jár el. (Igaz! Ügy van! balfelöl.) Én politikai bizalomról vagy bizalmatlanságról ott nem szólhattam, de kötelességem volt kijelenteni, hogy ha a közigazgatás érdekei a bizottságban szóba kerülnek közigazgatási ügyekben, én mindig azon nézetnek fogok kifejezést adni és azon vélemény védelmére fogok kelni, mely meggyőződésem szerint a törvénynek és közigazgatás érdekeinek megfelel. (Élénk helyeslés a bal-és szélső baloldalon.) A többi kérdésekre nem vagyok hivatva és jogosítva felelni; csak; ezt akartam megjegyezni. (Helyeslés a bal-és szélső baloldalon.) Perczel Dezső belügyminiszter: T. ház! Én is csak nagyon röviden veszem igénybe a t. ház türelmét. A t. képviselő úr — s ezt örömmel veszem tudomásul, — most szelídítette első beszédében használt kifejezését, a mennyiben azon állítását, hogy nem tárgyi okokból rendeltetett el a vizsgálat, oda módosította, hogy »nem csupán,* mert voltak egyesek, kik azt is mondták, hogy lehet ott más indok is 7
