Képviselőházi napló, 1892. XXXII. kötet • 1896. április 8–május 9.

Ülésnapok - 1892-611

611. országos ülés 1896. április 27-én, liétfon. 347 inányos szabadság papíron ugyan nem oly mérvű, mint nálunk, de tényleg máskép kezeltetik, mint nálunk, hogy oda mutatnak Ausztriára, a hol a hatóságok eljárása tiszta, a hol a polgárok jogait respektálják, a nép jólétnek örvend, míg nálunk legelőször gazdaságilag tették tönkre a vidéket, most meg, lehet mondani, politikailag teszik gúny tárgyává. (Helyeslés halfelöl.) Ne csodálkozzanak, ha itt-ott szájról-szájra jár egy régi mondása egy mosonymegyei születésű volt Bach-korszakbeli beamternek, a ki azonban a provizórium alatt másodalispán volt, és a ki az ő német dialektusában azt szokta mondani: »Leitl, ich sag euch, aus dem Handl wird nix!« Én pedig azt akarom, hogy ez az ország legyen alkotmányos, legyen gazdag, legyen önálló és szabad, de mert azt látom, hogy ezen feladat megoldására a t. kormány képtelen, én iránta bizalommal nem viseltetem s azért a jelen törvényjavaslatot sem fogadom el. (Élénk helyeslés a hal- és szélső baloldalon.) Perczel Dezső belügyminiszter: Engedje meg a t. ház, mivel az előttem szólott t. képviselő úr egész beszédében egyébbel sem foglalkozott, mint csupán a Mosonmegyei közgyűlésnek legutóbbi alispánválasztásával, erre nézve a t. házat egy perczig se hagyjam kételyben, hanem rögtön a magam részéről néhány megjegyzéssel válaszoljak. (Halljuk! Halljuk!) És pedig legelőször is határozottan tévesnek kell jeleznem azt az állitást, hogy a volt alispán ellen nem tárgyi okokból rendeltetett el a fegyelmi eljárás s ezt megelőzőleg a vizsgálat. (Közbeszólások a szélső balaldalon: Hát mi volt az ok ?) Az oka ennek egyszerűen hűtlen kezelés, a legnagyobb fokú szabálytalanság volt, alapok tűntek el s a vizsgálat elrendelése után másnap bevallással lettek helyrepótolva. Nem tudom felsorolni összeg szerint, de egy szóval a hűtlen és rendetlen pénzkezelésnek oly nagy halmaza, hogy nem tudom, hogy a fegyelmi eljárás magában elégséges lesz-e a megtorlásra és nem fogják-e az illetők más útra terelni az ügyet. Ezek után hogy állíthatja valaki, a ki a dologba be van avatva, hogy ezek nem tárgyi okok? Ez minden, csak nem tárgyilagos eljárás. (Zaj balfelöl.) Várady Károly: (Közbeszól.) Elnök: Figyelmeztetem a képviselő urat, hogy közbeszólásaival ne szakítsa meg a "szónokot. Várady Károly: Köszönöm! Elnök: Arra is figyelmeztetem, hogy az elnöki enuncziáczióra megjegyzést tenni nem szabad. Szalay Károly: Megköszönni csak szabad ? ! Elnök: Azt sem szabad. (Derültség). Perczel Dezső belügyminiszter: Ha a t. ház kívánja, holnap az összes iratokat az elővizsgáiati jegyzőkönyvvel együtt a ház elé terjesztem. De azt hiszem, nem helyes oly ügyet, a mely nem res judicata, itt részleteiben dilucidálni. (Helyeslés jobbfelöl.) Ismétlem, a legnyomóabb szabálytalanságok fordultak elő, melyeket az illető be is ismer. Az a kérdés, hogy az illető alispán kormánypárti volt-e vagy sem, — én úgy tudom, hogy az volt — nem tartozik ide, s rossz szolgálatot tesz a képviselő úr az ügynek, ha ezt felhozza. Különben hivatkozhatom arra, hogy akármilyen hű kormánypárti volt az illető, s akármennyire jelen volt azon a liberális gyűlésen: ép úgy jártak el ő ellene, mint hasonló esetben eljárnának bárki más ellen. (Helyeslés jobbfelöl.) Ama szabálytalanságok között, melyeket a vizsgálat kiderített, voltak otyanok is, hogy az egész tisztikar, mint egy ember kijelentette, hogy ezzel az alispánnal többé együtt nem szolgál. Az illető sürgöny, az összes aláírásokkal ellátva a belügyminisztérium levéltárában van. Ez indította az alispánt arra, hogy önmaga lemondjon és át is adja hivatalát. Később miért, miérí nem, visszavonta a lemondást. Én ugyan lehetetlennek tartom, hogy ilyen lemondás, mikor már a hivatal át is adatott, visszavonassák ; de minthogy a közgyűléshez adatott be a visszavonás, én, hogy a dologban tovább is szabálytalanságok ne történjenek, rögtön elrendeltem az alispán felfüggesztését, a mivel, azt hiszem, nemcsak a törvény értelmében, hanem a közigazgatás érdekében is jártam el. (Helyeslés.) A mi a t. képviselő úr másik főérvét illeti, itt is határozottan ellent kell mondanom az ő jogi nézetének. Azt hiszem, ha jobban emlékezett volna a dologra, nem koczkáztatta volna azt az állítást, hogy a kijelölő bizottságnak a törvény 82. §-a által elrendelt megbízatása hat évre terjed. Hisz a bizottsági tagok fele csak egy évre nyer jogot, a másik fele pedig 3 évre választatik. A legtöbb főispán minden alkalommal gyakorolja is kijelölő jogát s a legtöbb megye választ is új kijelölő bizottságot. Ha pedig nem választ újakat, ez taczite az előbbiekben való megnyugvást jelenti. így tehát törvénysértésről szó egyáltalán nem lehet. A hivatalos jelentések, a melyek hozzám érkeztek, különben is azt mutatják, hogy nemcsak a törvény alakszerűségei, hanem lényege is minden tekintetben megtartatott. És épen a képviselő úr volt az, a ki másnap az alispán székfoglalója után üdvözölte őt és az adminisztráczió javítására irányzott működésében épúgy biztosította támogatásáról, mint a hogy ezt egy szintén ellenzéki katholikus plébános is tette. Egyébként, azt hiszem, hogy egyáltalán nem teszünk jó szolgálatot az ügynek, ha ily