Képviselőházi napló, 1892. XXXII. kötet • 1896. április 8–május 9.
Ülésnapok - 1892-611
346 611, oi"s«Ago» ülés 1896. április 27-tn, hétfőn. mérvadó, ő ennek folytán a maga részéről három új tagot fog kinevezni, természetesen óvakodva attól, hogy azt az ellenzéki férfiút, a kit csak 2 vagy 3 hónappal ezelőtt bizalmával megtisztelt, most újólag ne válaszsza, hanem kinevezett a maga részéről három oly egyént, a kik föltétlen enged elmességü hívei voltak. Mi maradt más hátra, mint ezzel szemben, hacsak nem akarta a közgyűlés a rendes működést megakadályozni, ha nem akart jogai gyakorlásáról lemondani, mint hogy a kandidáló bizottságba elküldötte régebbi három tagját, a kik utolsó kísérletként, hogy a közönség választási Szabadságát megőrizzék és ekkép az erőszakoskodásnak elejét vegyék, azt proponálták, hogy miután mind a négy pályázó a kellő kvalifikáczióvaí bír, kandidáltassék mind a négy pályázó, hogy a közönségnek módjában legyen bizalmával megtisztelni azt, a kit arra a legérdemesebbnek tart. Természetesen, ez nem foglaltatott a programúiban, a főispán ezt határozottan viszautasította, s így nem maradt más hátra, mint hogy a közgyűlés bizalmi férfiai megtagadták a jegyzőkönyv aláírását. A főispán a maga meghívott embereivel ennek következtében első helyre kandidálta a főispán titkárját, második helyre a megye második aljegyzőjét, harmadik helyre a levéltárnokot, míg az árvaszéki ülnököt, daczára annak, hogy kénytelenek voltak úgy a főispán, mint a meghívott bizalmi férfiak nyíltan kijelenteni, hogy semmi legkisebb kifogás a jelölt ellen akár jeliem, akár képzettség, akár hivatalos működés tekintetében nincsen, mégis elejtették. Hát méltóztatik a t. ház ebből meggyőződni, hogy mily szépen volt előkészítve a választó közönségnek kijátszása, de mondhatom, majdnem operetté szertíek voltak azok a jelenetek, melyek a szavazásnál játszódtak le. Mert mi történt? A főispán kinevezte a szavazatszedő bizottságot és megkezdődött a szavazás. Az ellenzék, hogy kimutassa, hogy az első helyen kondidált Pogány József abszolúte nem bír a megyében rokonszenvvel, azonnal a második helyen kandidált második aljegyzőre kezdett szavazni és csakhamar kitűnt, hogy ha a szavazás tovább folyik és befejeztetik, a második aljegyző óriási többséggel lesz megválasztva alispán helyettessé. Hogy tehát ez meg ne történhessék, a második aljegyző úr bejelentette, hogy ő visszalép. Ekkor már minden paraszt ember átlátott a szitán; tisztában voltunk azzal, hogy hová czéloz a manőver. Zúgolódott, tiltakozott az ellenzék és követelte, hogy már most, miután a második pályázó visszalépett, kandidáltassék a nevezett negyedik pályázó. A főispán ridegen visszautasította ezt és újra elrendelte a szavazást a másik két kandidátus között, tudniillik mint már említettem, Pogány József főispáni titkár és Szelessy megyei levéltárnok között. Az ellenzék gyorsan határozott és egyhangúlag Szelessy megyei levéltárnokra kezdett szavazni, úgy, hogy a szavazás még 8—10 perezig tartva, ez annyi szavazatot kapott volna, hogy konstatálható lett volna az általános szótöbbség a levéltárnok mellett. Nehogy tehát ez valami módon bekövetkezzék, a t. megyei levéltárnok úr szintén lemondott. (Derültség és mozgás a bal- és szélső baloldalon.) Ne csodálkozzék tehát azon a t. ház, ha a közönség elvesztette a türelmét, zúgolódni kezdett és oly jelenetek játszódtak le, a melyek talán a régibb időkben máshol előfordultak, de Mosonmegyében eddig páratlanok voltak. Mi az utolsó kísérletet is megtettük, felkértük a főispánt, hogy mivel már most két kandidátus visszalépett s csak egy kandidátus van, és így nincs választásnak helye, tehát fügeszsze fel a választást, kandidálja a nevezett negyedik pályázót, vagy irjon ki új pályázatot. Hiába volt minden szó. A főispán, bizonyosan a kapott utasításhoz képest, ragaszkodott azon felfogásához, hogy három jelölt kandidálásával a kandidáczió egyszer s mindenkorra be van van fejezve, ezen módosítani nem lehet, s minthogy mármost csak Qgy kandidátus van, tudniillik az ő titkára, tehát egyhangúlag megválasztottnak jelentette ki azt, (Mozgás a bal- és szélső baloldalon.) Endrey Gyula: Régi praxis! Reiter János: Hát, t. ház, a mi azután történt, az azt hiszem nem tartozik felszólalásom keretébe. (Halljuk! Halljuk! balfelol.) De konstatálom, hogy oly furfanggal és oly önkénynyel, mint a hogy nálunk kijátszották a a közönséget, még Nógrádmegyében sem játszották ki, a hol pedig Szczitovszky volt alispán ellen csakugyan minden követ megmozgattak, hogy kibuktassák, de ott legalább külsőleg respektálták a formát, a mennyiben kandidálták és szavazás segítségével buktatták meg. Nálunk még a külső formát sem respektálták, akkor azután ne csodálkozzanak, hogy általános az elégedetlenség, elkeseredés Mosony vármegyében. Pedig e határszéli megyében a helyzet kényesebb, mint máshol, mert a lakosságnak túlnyomó része nem magyar ajkú, szorgalmas, takarékos, tisztességtudó német nép lakja, mely a törvényt tiszteli, a hatóságok iránt engedelmes. De ha a nép azt látja, hogy azok, a kik hivatva volnának őt jogaiban megvédeni, a kik hivatva volnának a törvényt első sorban respektálni, hogy azt lábbal tiporják, akkor ue csodálkozzanak, ha már most is hallatszanak hangok, melyek mintegy irigyen rámutalnak a szomszéd Ausztriára, a hol az alkot-
