Képviselőházi napló, 1892. XXXII. kötet • 1896. április 8–május 9.

Ülésnapok - 1892-611

344 611. országos illés 18%. április 27-én, hétfőn. kandidálást hoztuk szóba, kijelentette, hogy ő a maga részéről a kandidáló bizottságba az ellenzék egyik kiváló férfiát fogja meghívni Természetesen a jelenvoltak e főispáni nyilatkozat után, tekintve a közérdeket, hozzájárultak s egészen megnyugodva távoztak az értekezletről. Tudjuk, hogy a tisztújítás ily módon megejtetvén, Mosonmegye is azon törvényhatóságok közt szerepel, a melyek a volt tisztikart egyhangúlag újból megválasztották. A félhivatalosok is megelégedetten híresztelték, hogy Mosonm egy ében a rend helyre van állítva, a nyugalom teljes. De hát ez a beállott csend csak színleges volt; az a kéz, mely a kártyát keverte, nem nyugodott, szép csöndben tovább szőtte azt a hálót, a melyben az alispánnal együtt a megye közönségének szabad választási jogát is megfojtani remélte, és kénytelen vagyok bevallani, hogy az ügyesen kieszelt terv sikerült is. Mert mi is történt? (Halljuk! Halljuk!) Már a múlt év novemberében egyszerre megjelent a megyében egy belügyminiszteri számvizsgáló tisztekből alakított bizottság, hogy a megye összes központi hivatalainak, valamint a különböző pénztáraknak ügykezelését megvizsgálja, természetesen az alispáni hivatal működését is belevonva a vizsgálatba. Hogy azonban gyanút ne keltsen, a dolgot úgy adta elő, mintha az olyan általános vizsgálat lett volna, a milyent a belügyminiszter törvény szerint jogosítva van elrendelni, hogy tudniillik esetről-esetre, a hol szükségét látja, saját közegei által megvizsgáltatja a helyszínén az adminisztráczió működését. Az alispán legkevésbbé vette észre, hogy ennek a vizsgálatnak éle tulajdonképen ő ellene fordul. A tapasztalás bebizonyította, hogy azoknak, a kik élesebben láttak, igazuk volt, a midőn az egész vizsgálatot csakis abból a czélból inszczenirozottnak ítélték, hogy útat-módot találjanak az alispán megbuktatására. Mert alig hogy ez az első bizottság beterjesztette munkálatát, már januárban megjelent egy másik bizottság, élén,már egy belügyminiszteri czímzetes államtitkárral, Széll Ignáczczal, a mely bizottság felülvizsgálta az első bizottság munkálatait és állítólag oly súlyos szabálytalanságokat, rendetlenségeket, sőt visszaéléseket konstatált, hogy a kérdőre vont és fejvesztett alispán, a helyett, hogy mint önérzetes tisztviselő maga kérte volna a fegyelmi vizsgálat elrendelését, benyújtotta lemondását, mint mondják, önként, de más verziók szerint bizonyos szelid nyomásnak engedve, egyúttal, hivatkozva megrendített idegrendszerére, nyugdíjazását kérte. Csakugyan csodálni lehet, hogy miért nem hivatkozott az akkor már divatba jött progressziva paralizisre. Mi volt e vizsgálat eredménye? A belügyminiszter úr elrendelte nemcsak az alispán, hanem néhány más tisztviselő ellen is a fegyelmi eljárást megelőző vizsgálatot és felhívta a megye közönségét, hogy a legközelebb összehívandó rendkívüli közgyűlésen tárgyalja az alispán lemondását, hozzátévén, hogy a felfüggesztés iránt azért nem intézkedett eddig, mert az alispán tényleg nemcsak lemondott, hanem hivatalát át is adta. Azonban az összehívott rendkívüli közgyűlés nem tárgyalhatta az alispán lemondását, mert ez közvetlenül a közgyűlés napja előtt lemondását ismét visszavonta, hanem tekintettel arra, hogy mindjárt harmadnapra már itt volt a belügyminisztertől a lemondás visszavonása folytán a felfüggesztés, a rendkivűli közgyűlés abban állapodott meg, hogy az alispán helyettesítése iránt a legközelebbi rendes közgyűlésen fog intézkedni. Az ellenzék már ez alkalommal szóba hozta a kandidácziő kérdését, és pedig azért, mert a mint beszédem elején említettem, az általános tisztújítás alkalmával a kandidáló bizottság a főispán hozzájárulásával akként lett megalkotva, hogy abban az ellenzék többsége biztosítva volt. Miután a közönség szabad választási jogát csak akkép tartottuk biztosíthatónak, ha ezen akkor megalakított kandidáló bizottság ebben az esetben is fungál, kérdést intéztünk a főispán úrhoz, vájjon ezen már korábban is megalakított kandidáló bizottság fogja-e a kandidálás jogát gyakorolni? A főispán azonban erre a kérdésre kitérőleg felelt, csak azt jelentette ki, hogy legyünk nyugodtak, a törvény minden rendelkezése a legszigorúbban meg fog tartatni. Meg is tartották legalább annak külső formáit, mert hogy a törvény szellemét, annak életét megölték, a közönség szabad választási jogát kijátszották, azt lesz alkalmam mindjárt bebizonyítani. így állván a dolog, a főispán kihirdette a pályázatot oly hozzáadással, hogy a pályázók április 10-ig bezárólag hozzá nyújtsák be folyamodványaikat, magát a rendkivűli közgyűlést pedig április 22-ére tűzte ki. Nagyon természetes, hogy abban az időközben, mely április 10-étőI 27-ig lefolyt, nagyon furcsa helyzet keletkezett a megyében különféle kombinácziók hallatszottak. Voltak olyanok, a kiknek állítása szerint senkisem pályázott, mert a főispán kívánsága volt, hogy a főjegyző, mint különben is az alispán törvényes helyettese a jövőre is ellássa a teendőket. Mások, kik beavatottak akartak lenni, azt állították, hogy a tisztikarból senkisem pályázott, hanem valami idegen fog kandidáltatni. Lassanként azonban kitudódott, hogy sem a főjegyző, sem az ügyész nem pályázott, pedig állá-