Képviselőházi napló, 1892. XXXII. kötet • 1896. április 8–május 9.
Ülésnapok - 1892-611
611. országos ülés 1896. április 27-én, hétfőn. 339 naely — liogy úgy mondjam — elemi erővel nehezedik reánk, hanem hogy ennek az oka magában a 20 esztendő óta uralkodó politikai rendszerben is található, . . . (Úgy van! Úgy van! bal felől) Madarász József: Harmincz, harmincz! Gr. Apponyi Albert: ... azt nem nehéz felismerni. Hiszen ennek a rendszernek egyik jellemvonása, sőt talán legfőbb jellemvonása az, hogy nem a nemzeti akaratnak megizmosodása, nem a nemzeti akaratnak öntudatossá, hajthatatlanná tétele, hanem ellenkezőleg, a nemzeti akaraterőnek lehető elzsibbasztása és háttérbe szorítása, (Úgy van! Úgy van! a baloldalon.) annak egyik politikai alaptétele, politikai módszerének egyik alapgondolata. Ezt a részletes vita alatt is láttuk, mikor a kereskedelmi tárcza tárgyalásának alkalmából az ellenzék padjairól megkínáltuk a t. kormányt, megkínáltuk a t. házat egy oly határozattal, a melynek tartalma magának, a kormánynak beismerése szerint is teljesen törvényes alapon állt, annyira, hogy a ki hazánknak csak jelenleg érvényben levő közjogát is fenn akarja tartani, ama határozati javaslat tartalmánál kevesebbet magáénak nem vallhat; midőn — mondom — ily határozat hozatalával megkínáltuk a t. házat abból a czélból, hogy az Ausztriában, abban a szétzilált, szétdaraboltsága miatt részünkről gyakran kigúnyolt Ausztriában, e kérdésnél nyilvánult egyöntetű akarattal szemben a magyar nemzet legális képviseletének, szintén egyöntetű akarata álljon szemben: hát a t. kormány ezt a kínálatot nem hogy örömmel fogadta volna, nem hogy ezt a vértezetet magára vette volna, melyet mi számára oda tettünk, melynek elkészítéséhez hozzá akartunk járulni, hogy erős legyen a nemzet érdekeinek megvédésében, hanem a nemzeti erő segítségét visszautasította. Mert a nemzeti akaratnak, mint tényezőnek előtérbe helyezése, annak, mint főtámasznak szereplése, az arra való hivatkozásnak előtérbe állítása, ellenkezik ama kormányzati rendszer, ama politikai rendszer egész alapgondolatával és összes tradiczióival. Nem a nemzettel és a nemzetért, hanem a nemzet aspiráezióival és óhajtásaival szemben erősnek lenni: ez a t. túloldalnak politikai — nem akarom mondani — alapdogmája, hanem legalább is módszere. (Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) De nemis csoda t. ház. Nem is hiszem, hogy ez bármelyik kormánynak, mely a szabadelvű párt támogatása mellett egymás után az ország ügyeit vezette, Ízléséből következett volna; hanem ez egyszerűen következik abból a tényből, hogy olyan politikát, olyan összezsugorított nemzeti politikát, mint a minőnek keretei közt önök mozogni akarnak vagy mozogniok kell, a nemzeti akaratra támaszkodva nem lehet fenntartani, hanem csak a nemzeti rezignáezió segítségével. (Úgy van ! a bal- és a szélső baloldalon.) Ez a politika annyira telítve van fikcziókkal, hogy alig találunk azoknak tengerében egy talpalatnyi nagyságú szigetet, a hol valami valóság van. (Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Államnak nevezzük magunkat, de csak a Lajtháig vagyunk azok; mihelyt a közös kormány nyal és annak előterjesztéseivel, vagy a közös intézmények számára rendelt tankönyvekkel van dolgunk, ott már nem vagyunk állam, hanem csak Staafsgebiet. (Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) A magyar koronának önálló közjogi és szuverén egyénisége van; és mi azt kifejezésre juttatjuk egy provincziális fiók-udvartartás berendezésével. (Derültség balfelől.) Van közös hadseregünk; sőt az 1867 : XII. tcz. szerint van magyar hadseregünk, mely az egész hadseregnek kiegészítő része. De a magyar állami és nemzeti individualitásnak abban nemcsak nyoma nincs, hanem a legszerényebb törekvés ilyen irányban a kormányképtelenségnek bélyegét süti egyesekre. (Zajos helyeslés balfelől.) Volna nemzeti honvédségünk; de azt nemcsak nem egészítjük ki a sereg fogalmához tartozó műszaki csapatokkal, hanem a honvédség tisztikarának nemzeti regenerácziójáról sem gondoskodunk, sőt elárasztjuk azt közös hadseregbeli elemekkel, (Úgy van! a bal- és szélső bal oldalon.) melyek nagyrészt annak nemzeti jellegét alterálják; (Úgy van! balfelől.) a mennyiben pedig a honvédség nemzeti jellegének megfelelnek, súlyos veszteséget képeznek a magyar nemzeti elem képviseltetésének a közös hadseregben. (Helyeslés a baloldalon.) Volna gazdasági önállóságunk is; de hát, t. képviselőház, ez is csak theóriában. Mert minden lépését a képviselőháznak, minden véleménynyilvánítást, a mely arra czéloz, hogy ezt a gazdasági önállóságot vagy arra való jogunkat határozottan igénybe venui készek is vagyunk, a t. kormány visszautasítja, és nem engedi határozattá emelni. {Helyeslés a baloldalon.) Volna parlamenti kormányunk, (Halljuk! Halljuk! balfelől. Egy hang a szélső baloldalon: Volna!) de hát, t. ház, nem a parlament küzdelmeibea kitűnőségre emelkedett férfiak felé, (Zaj jobbfelől.) nem a parlament természetes vezérei felé irányúi a korona bizalma, (Mozgás jobbfelöl.) hanem a ki a korona bizalmát és kinevezését bírja, azt követi azután a parlament többsége, (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon. Zaj és mozgás jobbfelöl.) úgy, hogy ha szójátékkal szabad volna élnem, nekünk nem annyira parlamentáris minisztériumunk, mint inkább miniszteriális parlamentünk van. (Helyeslés és derültség a bal- és szélső baloldalon.) Volna 43*
